Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

40 521. országos ülés 19lí márczius 13-án, pénteken. zett fel, úgyhogy ott még a helytartó deniissió­járol is beszélnek. Szemben ezzel, a katonaságnak népszerű­nek kell lenni, a katonaság pedig népszerű csak ugy lehet, ha egybeforr a nemzettel, egyetért a nemzeti érzéssel, tiszteli a törvényeket s a törvények oltalmára, nem a törvényeknek el­nyomására törekszik. (Taps a baloldalon. Fel­kiáltások jobbról. Természetes!) T. képviselőház! Ezen parlamenti őrség intézménye a katonákat, a tiszteket, akik tagjai, kiragadta a hadsereg kötelékéből. (Felkiáltások jobbfelöl: Hát a csendőrök ?) Bocsánatot kérek, nagy különbség van. A csendőrökről hallottam beszélni a ministerelnök urat is a főrendiházban. A csendőrtiszt nem adja ki a parancsot, hogy fogd meg ezt, vagy azt, a csendőrtiszt csak a katonai fegyelem szempontjából őrködik a ka­tonák, a közemberek felett és csak nagyon ki­vételes esetek azok, amikor ő igy közbe lép . . . (Zajos ellentmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: . . . mert azt a parancsot, hogy mit tegyen a közrend fentartása érdeké­ben, a politikai hatóság szokta neki kiadni. (Ellentmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István: Ki lettek ragadva a had­sereg kötelékéből s a lcgodiózusabb politikai policziális ügy elintézésérc, a parlamenti ellen­zék leigázására lettek alkalmazva. (Taps a bal­oldalon.) T. képviselőház! Katonai szempontból csak egész röviden akarok ezzel foglalkozni; nem akarok e tárgyba belemélyedni, hiszen én fel­olvastam adataimat a delegáczióban. Ami olyan nagyon visszatetsző, ez a felemelt zsold ,és a felemelt fizetés. Ez nagyon kellemetlen. Éo is katona ember voltam és appellálok mindenki­hez, aki katonaságnál szolgált, hogy én nem képzelek magamnak kellemetlenebb feladatot, amely egy katonatisztet érhet, mint ha pl. egy exekuczionális pelotont kell kommandiroznia. Ez a legvisszatetszőbb minden katonatisztnek. Ha neki ezt a parancsot adják, teljesíteni fogja, és nincs senki a világon, aki e parancs teljesí­téséből, amikor ezen szomorú, kellemetlen, viszza­taszitó feladatnák eleget tesz, ebből annak a katonának jellemére legkisebb mértékben hátrá­nyos következtetést vonna. Én itt sem akarok következtetést levonni, de egy ok, hogy olyan visszatetsző ez a parla­menti őrség, semmi tekintetben be nem igazol­ható, az illető katonai rangoknak nem megfelelő óriási fizetések, akkor, amikor azt látjuk, hogy ugyanazon időben ezen tiszteknek bajtársai, a többi katonák, éhzsoldon, tönkremenve, téli idő­ben, a háború veszélyével szembén teljesítettek szolgálatot és ezektől különféle furfangokkal megvonták azt a pénzt, ami nekik igazság szerint -jutott volna akkor, ha a mobilizaczionális paran­csot kiadták volna. Nem egy tisztcsaládot isme­rek, amely tönkrement ebbe, mikor az illető tisztektől kivánták, hogy életüket és vérüket adják oda a királyért és a hazáért, azalatt, mig ez az őrség felemelt zsoldon henyélkedett. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, az egyik indoka annak a nagy ellenszenvnek, amely az intézménynyel szemben megnyilatkozik. Mert, ha már feltét­lenül szükséges ez az intézmény, akkor tartsa az a katona kötelességének ezeket a feladato­kat ugyanazon illetményekért elvégezni, mint amennyiért elvégzik feladataikat p künn a többi bajtársak. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés balfelöl,) Polónyi Géza: Nem kapnak ám rá embert! (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Lótartást kapnak azért, hogy képviselőket kidobáljanak! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Rakovszky István: T. képviselőház! Nézzük meg katonai szempontból — és itt mindig a t. honvédelmi minister figyelmét kívánom e dol­gokra felhívni — ezt a parlamenti őrséget ak­kor, mikor működik. (Halljuk! Halljuk! De­rültség a balfelöl.) Nézzük meg azt a felvonulást, (Halljuk! Halljuk!) Mivel pedig a t. túloldal — dicséretére mondom — ennek nem szem­tanuja, mert mindig kivonulnak olyankor, na­gyon helyesen . . . Polónyi Géza: A függönyök mögül nézik! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: . . . hát én előadom, hogy hogyan játszódik ez le! (Halljuk! Halljuk!) Az ülés egy nagyon izzó jelenete után, mikor az elnök ur kivonul a teremből és kiadja az őrségnek a parancsot, itt bent az ülésterem­ben, megszűnvén az oka az ellenzékieskedésnek, a felbuzdulásnak, a haragnak, a kitöréseknek, természetesen csend van, és 20—25 perczig, amig ezek a katonák összeszedelőzködnek, egy olyan békés, majdnem azt mondhatnám, kedé­lyes hangulat uralkodik. (Elénk derültség a jobboldalon és a középen. Félkiáltások: Mü düh volt?) Hát kérem, még ezt is irigylik? Ez igy van. Bakonyi Samu: A franczia forradalomban is igy volt, a kivégzések előtt. Bartos János (közbeszól). Elnök: Csendet kérek. Kérem Bartos kép­viselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Erre egyszerre minden oldalról bevonul ide 30 ember, nagyon különös adjusztirungban (Derültség balfelöl.) és elhelyez­kedik itt egy alezredes és egy kapitány parancs­noksága alatt. (Közbeszólások és derültség bal­felöl,) Ez önmagában véve katonai szempontból nevetséges, mert a tiszti állásra nézve, t. kép­viselőház, nem valami dicséretes dolog, (Igaz! I Ugy van! balfelöl.) hogy egy alezredes, aki

Next

/
Thumbnails
Contents