Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-525
190 525. országos úlés Í91Í Amikor egy volt ministei beismeri, hogy palotaforradalmak voltak, amikor azt mondja, hogy respektálta ezeknek jogosultságát, ezzel olyan példát ad, hogy nagyon kétlem, hogy a jövőben sikerülni fog-e magyar kormánynak keresztülvinni oly intézkedéseket, mint amilyeneket a ministerelnök ur kilátásba helyezett, A ministerelnök ur azonkívül tett egy nyilatkozatot, amely az általa tett konczessziók tekintetében az ő összes intenczíóira nézve nagyon is veszélyes, sőt végzetes lehet, s ez az, hogy egy szankczionált törvényt, a nemzetiségi törvényt nem hajlandó végrehajtani. Már most tessék elképzelni azt, hogy a ministerelnök ur vagy a közoktatásügyi minister ur kiad egy rendeletet, mely szerint ezek és ezek az intézkedések nemzetiségi vidéken végrehaj tandók. Hiszen akkor, amint Désy Zoltán t. képviselőtársam és maga a ministerelnök ur is egybehangzóan konstatálták, minden egyes kis tisztviselő . , . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : (csenget) Csendet kérek ! Vajda Sándor: . . . jogosítottnak tartja magát arra, hogy ő se vigye azokat keresztül, mert ezek a ministeriintézkedések is ugyanazt a czélt akarják elérni, mint az 1868 : XLIV. t.-cz. intézkedései ; és épen ez a nagy veszély, hogy minden egyes tisztviselő magát a magya" állameszme konczentrált rjerszonifikácziójának, megszemélyesitőjének tartja, abban a képzelgésben él, hogy L'État c'est moi és magyar nemzeti szempontból mindegyik egy apró XIV. Lajos. Nagyon jó lett volna, ha az igen t. ministerelnök ur arra határozta volna el magát, hogy a nemzetiségi törvényt igenis végre fogja hajtani. Egy nagy szolgálatot mégis tett az által, hogy kijelentette nyíltan és becsületesen, hogy ezt a törvényt nem akarja keresztül vinni, hogy legalább azt, a mit minden előde megtett, hogy t. i. nem respektálta ezt a szentesitett törvényt, tényleg nyíltan bevallotta. Ezzel nekünk nagy, praktikus szolgálatot tett. Mert a múltban gyakran fordult elő, hogy holmi emberek, akik karriert akartak csinálni, egyszerre csak felléptek, többnyire sikertelenül, nemzetiségi jelölteknek román vidékeken és azt mondták, hogy ők is románok s a különbség köztünk és köztük nagyon kicsiny ; az eltérés csak az, hogy ők okosabbak, mi pedig butábbak vagyunk. Ök okosabbak, mert a nemzetiségi törvény alapjára helyezkednek és becsapják a magyarokat s igy szép lassan fognak előre menni, mig mi igen radikálisak vagyunk, akikkel nem áll szóba a kormány ; de majd ők a nemzetiségi törvény alapján nagyon sokat fognak elérni. Ezzel az illúziókeltéssel mindig találtak naiv lelkeket. Persze hozzájárult a többi eszköz is, pénz, presszió, ahogy az nálunk szokás országos választásoknál, de ilyenformán azután czélt is ért közülök némelyik. Ennek a lehetősége a jövőben ki van zárva. A jövőben, ha valaki mint kormánypárti fel akar lépni, annak becsületesen és nyíltan meg kell mondania, hogy én ugyan román vagyok, de kormánypárti programmal lépek fel és igy semmi köze sincs a román nemzeti posztulátumokhoz. árczius 20-án, péntekén. A nemzetiségi törvényt nem ismerte el a t. ministerelnök ur és igy ahhoz nem köthetem magamat, hanem megyék mint egyszerű becsületes kormánypárti és nem teszem azt, hogy lefelé és fölfelé is hazudjak és épen azokat az érzelmeket zsaroljam, amelyek a legszentebbek minden nemzetnek, hogy a magyar nemzetnek érzelmeit kihasználjam, s aztán épen ugy kihasználjam a román nép érzelmeit. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék képviselőtársaival szemben az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Helyeslés jobbjelől. Felkiáltások a jobbközépen : Jelöltekről beszélt !) Vajda Sándor: Bocsánatot kérek, én jelöltekről beszélek ; nekem voltak ilyen ellenjelöltjeim. Az a becsapásra való dolgozás tehát a jövőben lehetetlenné fog válni, amiért is az igen tisztelt ministerelnök urnak nagy hálával tartozunk. Kérdem, t. ház, hogy mi is az a magyar állameszme ? Nagyon lekötelezne, akárki volna is az, aki ennek világos, tiszta definiczióját adná, mert mindezideig evvel nem lehetünk tisztában. Dr. Ajtay József »A nemzetiségi kérdés« czinrű munkájában »A Magyar Társadalomtudományi Egyesület nemzetiségi értekezlete eredményeinek összefoglalása* czime alatt foglalkozik ezzel a kérdéssel és a Magyar Társadalomtudomnnyi Egyesület megbízásából egy brosürát irt, amely a magyarosítás evangéliumának nevezhető. Ez roppant érdekes munka. Itt konstatálta többek között, hogy (olvassa) : »A faji törekvések a modern állami életben ehhezkéjDest kétféle irán 1 , U'-.k. Az egyik irányzat az egyesülő, egységesítő, tömörítő konczentráczió iránya, amidőn valamely államalkotó faj a hatalom jegyében nyelvileg és fajilag összeolvasztani igyekszik az államban élő többi fajokat. Ezt az irányzatot nemzeti törekvésnek nevezzük.« Az egész könyv csak azzal foglalkozik, hogy hogyan kell a nemzetiségekkel elbánni azáltal, hogy a magyar társadalom velük barátkozik, hogy a formákban nekik konczessziókat tesz, de csak azért, hogy azután egyéb tekintetben annál keményebben törhessen előre a magyarositás terén. Ez egy nagy rafinériával, nagyon ügyesen megirt mű, azonban ez az állameszme merőben ellentétben áll Deák Ferencz felfogásával és mindazokkal a magyarázatokkal, amelyeket az igen tisztelt ministerelnök ur nekünk szives volt adni, azokkal is, amelyek ellenzéki részről hangzottak el, mert hisz mindnyájan azt hangsúlyozták, hogy minket nem akarnak elmagyarositani. Meglehet, t. ház, hogy Ajtay József nem illetékes arra, hogy a kérdésről ilyen véleményt mondjon, habár a Társadalomtudományi Egyesület megbízásából irt, amelynek, ha nem csalatkozom, gróf Andrássy Gyula az elnöke és amelynek a magyar közélet jelesei úgyszólván mindannyian tagjai. De ha sorra veszem a többi magyarországi kulturális faktorokat, például az Országos Közművelődési Tanácsot és látom, hogy annak közgyűlésén hogyan szólalt fel gróf Károlyi Mihály; ha látom, hogy egyebütt, pl.
