Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-524
524. országos ülés 19lk mőrczius i9-én, csütörtökön. 179 het. Mihelyt tehát ez a kulturliga ezt a hatáskörét túllépi vagy túllépni czélozza, azonnal nemcsak joga, de kötelessége is nézetem szerint a román kormánynak arról gondoskodni, hogy hatáskörét e részben ez a kulturliga megtartsa és hogy a szomszéd magyar állam belügyeibe semmiképen bele ne avatkozzék. Hiszen a magyar belügyekkel való foglalkozás talán csak nem romániai kulturügy. Ha tehát ezzel foglalkoznak, akkor azonnal túllépik alapszabályaik szerint megállapitott hatáskörüket. Ilyen beavatkozás megakadályozása jnedig egy olyan állam kormányának, amely magát a kulturállamok közé kívánja soroztatni, már a nemzetközi jog elveiből folyó elsőrangú kötelessége. Másrészről, ha az ilyen beavatkozást a maga legsajátabb belső ügyeibe egy állam megtűri, az az állami szuverenitásnak, az állami méltóságnak teljes megalázását, legnagyobb mérvű csorbítását foglalja magában. (TJgy van! balfelöl.) Egy más államnak a maga legbensőbb ügyébe való ilyen beavatkozását, akár csak bármely társadalmi szervezete részéről is, egyetlen egy állam sem tűrhet el, amely a maga szuverenitására, a maga állami méltóságára csak valami keveset is tart. (TJgy van! balfelöl.) Azért nézetem szerint, ha a magyar kormány az ilyen beavatkozás ellen tiltó szavát fel nem emeli és azt eltűri és ha a kettős monarchiának külügyi vezetősége ez ellenében a legerélyesebb lépéseket nem- teszi meg, akkor a kettős monarchia valójában a beteg ember sorsára jut, (TJgy van! balfelöl.) akkor e tekintetben valósággal Törökország helyébe és örökébe lép, amelynek belügyeibe azután, ha máiilyen kisebb államok is, mint Románia, bele mernek avatkozni, annál inkább bele fognak avatkozni a nagyobb államok. (TJgy van! balfelöl.) Azért én a magyar állam, de a kettős monarchia jmesztizsónek és szuverenitásának csorbítatlan megóvása érdekében is a következő interpellácziót vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak azokról a hírekről, amelyek tegnap a »Politikai Hiradó«-ban — s valószínűleg annak nyomán — több tegnapi lapban megjelentek, amelyek szerint a romániai Kultur Liga Bukarestbe márczius 29-ikére naggyülést hívott össze, a czélból, hogy egyrészről a ministerelnök ur és a román koniité megbízottjai közt folytatott tárgyalások felett tanácskozzanak és másrészről a kormánypárt által alkotott uj választói jognak a románokat érintő részeivel foglalkozzanak? 2. Módjában van-e és szándékozik-e a ministerelnök ur ezen hirek alaposságáról meggyőződést szerezni ? 3. Amennyiben azok valódiságáról meggyőződik, szándékozik-e diplomácziái utón a szükséges lépéseket megtenni a román kormánynál arra nézve, hogy az a romániai Kultur Ligának Magyarország ezen belső ügyeibe való — a nemzetközi jog legelemibb elveibe ütköző — beavatkozást meggátolja? (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A ministerelnök kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Az a kérdés, hogy egy román egyesület tartson, vagy ne tartson népgyűlést és milyen programmal, az román belkormányzati kérdés,- amire vonatkozólag én a román kormánynak akcziószabadságát semmi irányban nem is akarhatom, nem is akarom befolyásolni, amire nézve még csak véleményt sem nyilvánítok, hanem ezt a kérdést teljesen a román kormány szabad elhatározásának tartom fenn. Egy idegen államban történteket diplomácziái eljárás tárgyává tenni csak abban az esetben lehet, ha olyan tények történnek, amelyek a másik állam vagy a másik nemzet tekintélyét, becsületét, érdekeit jjjértik, s amelyek jogczimet adnak a beavatkozásra. Én tehát diplomácziái lépések megtételét Romániával szemben csak akkor kezdeményezném, ha ilyen természetű tények fordulnának elő. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interjielláló képviselő ur kíván szólásjogával élni. Sághy Gyula: T. képviselőház! Nem tudom, mennyiben alapos ez a hír, de hiszen az is megjelent már a lapokban, hogy a román komité tagjai maguk is tudomással birnak a tárgyalás anyagáról, amellyel ez a Kultur Liga e hó 29-iki gyűlésén foglalkozni fog. Bukarestből azt már nekik tudomásukra juttatták. A ministerelnök urnak tehát a rendelkezésünkre álló diplomácziái közegek utján csak módjában volna meggyőződni arról, valóban czéloztatik-e ilyen beavatkozás a magyar belügyekbe. Mert azt talán csak nem fogja tagadni a ministerelnök ur, aminthogy nem is tagadható, hogy ha itt az ő közte és a román komité tagjai közt folyt tárgyalásokról tanácskoznak és afölött határoznak és ha a Magyarország számára alkotott választói jog kérdéseiről a románokat érintő részek tekintetében tárgyalnak, és afölött határoznak, hogy ez a magyar belügyekbe való beavatkozás. Én egy kérdést teszek a t. ministerelnök úrhoz: vájjon ha minálunk eszébe jutna — mert tessék ennek a konzekvencziáit kissé megfontolni — eszébe jutna például az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek hatáskörét túllépve egy gyűlést hirdetni, amely a Romániában elnyomott magyarok ügyével foglalkozna, azok részére teljes egyenjogúságot, a magyar nyelv, a magyar kultúra érvényesülésének jogát követelné, vájjon a ministerelnök ur vagy a belügymiuister ur nem sietne-e önként, anélkül, hogy erre Románia részéről diplomácziái fel23*
