Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

12 521. országos ülés 19U mondott egységéről, lemondott arról, ami őt összetartja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az államnak tehát, amikor ezt nem teheti, kétszeres kötelessége az, hogy a demokrácziával kiegyenlítse ezeket az ellentéteket, összeforraszsza és egyesítse a polgárokat, legyenek azok bármilyen ajkúak is. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Miháli Tivadar t. képviselőtársam annak a nézezetének adott kifejezést, hogy a demokráczia nem lesz addig megoldva Magyarországon, amig a nemnemzetiségi kérdés nem fog megoldást találni. Én elfogadom ezt a tézist, de megfordítva. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt állítom, hogy addig a nemzetiségi kérdés nem lesz megoldva Magyarországon, amig Magyarország nem fog reá lépni a demokratikus fejlődés irányára, ameddig nem fog olyan intézményeket létesíteni, amelyek nivellálok, egyesitők és amelyek a nemzetiségi kérdést önmagától meg fogják oldani, (ügy van! a baloldalon.) Klasszikus példa erre az Egyesült-Államok. (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) Az Egyesült-Államok tudvalevőleg nemcsak különböző államokból vannak összetéve, hanem polgárai ugy nyelvileg, mint fajilag, sőt az éghajlat tekintetében is teljesen különböznek. Ennek ellenére ott a legnagyobb egyetértés uralkodik és nemzetiségi kérdésről alig, vagy csak igen csekély mértékben lehet beszélni. Mit látunk ott ? Az Egyesült-Államok a legnagyobb erélylyel és a legnagyobb szigorral követeli az állam nyelvének ismeretét, követeli polgáraitól az Egyesült-Államnak, mint egységnek, elfogadását, de ugyanakkor a legszéleskörübb, a legmesszebbmenő demokratikus intézményekkel egyesíti az embereket. (Ugy van! balfelól.) Hogy mennyire megy ez Amerikában és hogy mennyire megkövetelik ott az állam polgáraitól nemcsak az angol nyelvnek, hanem az állam alkotmányának is az ismeretét, az kitűnik abból, hogy annak, aki az Egyesült-Államok polgára akar lenni, annak, eltekintve attól, hogy bizonyos számú évet kell töltenie az országban, valóságos vizsgát kell letennie, amely vizsga hetvenhárom kérdésből áll, melyekre angol nyelven kell felelni. Nem is tetszik elhinni, hogy milyen hihetetlenül nehéz kérdéseket tesznek fel és hogy milyen közjogi ismereteket követelnek attól az embertől, aki az amerikai állampolgárságot el akarja nyerni. Én csak egyet-kettőt leszek bátor itt felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdezik pl. tőle, hogy mik az elnök jogai. Erre egy egyetemen sem tudnának preczizebben választ követelni, mint ami itt van előírva. Nem akarom untatni a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) csak még egy kérdést említek meg, hogy t. i. »ha egy elnök sem kapja meg az elnökválasztó gyűlésen a többséget, ki választja az elnököt ?•« Itt azután hosszasan le van irva, hogy kik választják. E kérdésekre és még számtalan másra kell, hogy a polgár megfeleljen, még pedig angol nyelven. Csak azért idéztem ezeket, hogy bebizonyítsam azt, mennyire érthető, ha mi azt követeljük márczius 13-án, pénteken. az állam polgáraitól, hogy ők minden fetétel nélkül elfogadják a magyar állam egységét; nemcsak az állam egységét, de nyelvét is. Saját kultúrájuk és gazdasági fejlődésük érdekében megtehetnek azután mindent, az állam is segíteni fog abban, de megpretendálja minden állam, és a magyar államnak is meg kell pretendálni, hogy itt a magyar nyelvet és a magyar kultúrát elfogadják. (Ugy van! Ugy van ! balfelól.) De, t. ház, nem tagadom, magam is szomorú szívvel látom, hogy van sok baj és az országnak román ajkú polgárai érzik e bajokat. De én állítom, hogy ezek a bajok egységesek, mindazon bajok, amelyek nyomják és sújtják a román ajkú polgárokat, sújtják a magyar állampolgárokat is. Ezek a bajok egységesek, és ezek a bajok egy régi 30 éves rendszernek a kifolyásai, egy rendszernek, amely csupa hazugságból lett felépítve. Abból a hazugságból indul ki ez a rendszer, hogy itt ä tout prix, minden áron szükséges egy gouvernementális párt, amely szükséges azért, mert különben az egység Ausztria és Magyarország között fenn nem tartható. Nem is akarok arra rátérni, hogy ez mennyire hazug és milyen falsum. Igenis, a magyar pártok ez idő szerint egységesen azon az alapon állanak, hogy Ausztria és Magyarország között a viszonyt fenn akarják tartani, csak a viszonynak formáiról van nézeteltérés. Rá akarok itt térni a ministerelnök ur beszédének egyik passzusára. A ministerelnök ur azt mondotta, — és azt hiszem, lehet, hogy szerénytelen vagyok, de talán reám czélzott, mikor ezt a tanácsot adta a neofita demokratáknak — hogy nézzünk át a Lajtán-túlra, nézzük meg, milyen rettenetes bajokat okozott a demokráczia Ausztriában. Hát, t. képviselőház, én átnézek a Lajtán-túlra, de ott mindent látok, csak ezt nem. (Ugy van! balfelól.) En látom, hogy Ausztria viszonyai még sivárabbak, mint a mieink ; látom, hogy ott olyan széthúzás van, mely Ausztriára nézve a legnagyobb mértékben veszélyes, de én mindezt nem a demokrácziának, hanem épen a demokráczia hiányának tulajdonítom. (Igaz! Ugy van ! a bál- és a szélsóbaloldahn.) És tulajdonítom annak, t. képviselőház, hogy Ausztriában már harmincz vagy nem tudom hány évvel ezelőtt, ráléptek arra az alapra, hogy az állam a különböző nemzetiségeikkel és azok különböző csoportjaival a do ut des elve alapján alkudozásokba bocsátkozott, (Igaz! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsóbahldalon.) ezen elv alapján háborúkat üzent és békét kötött önnönmagával. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Ez az oka annak, hogy Ausztria az ott fennálló bajokat nem tudja kiheverni és nem a demokráczia, amelyről Ausztriában legfeljebb egy pár éve lehet beszélni. (Igaz ! Ugy van ! "balfelól.) És most, t. képviselőház, még csak egy megjegyzésem van. Nem akarom a t. képviselő urak türelmét tovább igénybevenni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) de ezt a megjegyzést nem hagyhatom el. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.)