Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

524. országos ülés 191b márczius 19-én, csütörtökön. 151 válság következtében, remélem rövidesen beálló uj helyzet ki nem alakult, a legnagyobb hibának tartanám és a legnagyobb elhamarkodottságnak, most, nagy pénzügyi tervekkel állani elő. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem lehet megállapítani, t. ház, azt sem, hogy szükség van-e ilyen intézkedésekre s ha szükség van, mily mértékben és végre nem lehet megállapítani azt sem, hogy ha ilyen intézkedésekre bizonyos mértékben szükség van, ezek az intézkedések miképen hajtandók végre ugy, hogy a közgazdasági alakuláshoz simuljanak. Ennélfogva nézetem szerint ezt az utat is < liminálnom kellett a választható utak közül. Maradt volna tehát, mint utolsó ut, amelyet még választhattam volna, a beruházások csökkentése. De, t. képviselőház,a mai közgazdasági viszonyok között, a mai munkanélküliségben, amidőn még a magánvállalkozás tartózkodik, midőn még a magánvállalkozás nincsen tájékozva a jövőt illetőleg, és ennélfogva nem mer kezdeményezni, ma az állam beruházási tevékenységének csökkentése olyan végzetes következményekkel járt volna, amelyeknek ecsetelésébe bocsátkozni, azt hiszem, felesleges és amelyek igazolják azt is, hogy miért nem választottam ezt az utat. Miután pedig az előbb általam emiitett négy utón kivül más utat, legalább én, nem tudok, ennélfogva szükségképen választottam azt az utat, amelyet az 1914/15. évi költségvetés jelez, és tiszta megnyugvással vagyok a tekintetben, hogy az adott viszonyok között ez a helyes ut. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A költségvetésnek ezen rövid ismertetéséből is láthatja a t. ház, és meg vagyok róla győződve, hogy mindenki, aki ezt a költségvetést alaposan tanulmányozni fogja, két körülményről győződik meg. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik körülmény az, hogy a kormány igyekezett a rendelkezésére álló eszközök észszerű felhasználásával az állami élet minden terének harmonikus fejlődését előmozdítani (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és hogy nem bizonyult alaposnak az az aggodalom, hogy a véderőnek a külpolitikai fejlemények által reánk kényszeritett nagymérvű fejlesztése egyéb közintézményeinknek elsorvasztását fogja maga után \ onni. Kétségtelen, hogy ha nem kellett volna véderőnket fejleszteni, vagy nem olyan mértékben, mint aminőben kellett, hogy akkor több maradt volna kulturális és gazdasági czélokra. Az is kétségtelen, hogy véderőnknek fejlesztése igen nagy teherként jelentkezik ugy közgazdaságunkra, mint államháztartásunkra nézve, de nem kevésbbé kétségtelen az, hogy minden állam, de különösen geográfiai helyzeténél fogva Magyarország kategorikus imperativus előtt áll akkor, amikor a szomszéd államokkal párhuzamosan arányosan fejleszti véderejét. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen.) Ez a költségvetési előirányzat megnyugvásul szolgálhat a tekintetben, hogy mi ennek a kategorikus imperativusnak meg tudtunk felelni és amellett elő tudjuk teremteni a szükséges anyagi eszközöket kultúránk és közgazdaságunk fejlesztésére. (Ugy van! a jobboldalon.) Az bizonyos, t. ház, hogy a tekintetben sokkal több a követelmény, mint amit a jelen költségvetés keretében teljesíteni képesek vagyunk. A kormánynak ennélfogva kötelessége lesz a közgazdaság fejlesztése és a munkaalkalmak fokozása által (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a nemzeti munka eredményesebbé tételét előmozdítani, és ezáltal közgazdaságunkat képessé tenni arra, hogy a fokozottabb igényeknek is teljes mértékben megfelelhessen. De tudatában van a kormány annak is, hogy ebbeli törekvése erdménynyel csak ugy fog járni, hogyha azzal karöltve nő a társadalomnak gazdasági tevékenysége. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. ház, a kormánynak gazdasági téren csak az előfeltételek megteremtése (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) és az akadályok elhárítása képezi feladatát; az igazi siker csak életképes kezdeményezésnek és tetterős, következetes munkálkodásnak lehet az eredménye . (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Ez pedig a társadalom feladata. (Ugy van ! jobbfelől.) Én nem kétlem, t. ház, hogy a magyar társadalom okulva a csak az imént lezajlott válság tanulságain, ennek a feladatának a jövőben fokozott mérvben képes lesz megfelelni. Es e tekintetben nem veszem rossz jelnek azt, hegy a gazdasági föllendülés jelei még alig mutatkoznak és hogy a válság okozta gazdasági pangás egyes igen szórványosan mutatkozó kedvező jelenségektől eltekintve, még tart. Mondom, ezt nem veszem rossz jelnek ; e tekintetben inkább biztató garancziát látok az iránt, hogy a magyar társadalom okul az. elmúlt válságnak tanulságain, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) ezért tartózkodó és hogy az óvatos kezdeményezések életerős, egészséges feljődésnek fogják az alapját megvetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik körülmény, t. ház, amiről ebből a költségvetési előirányzatból bárki, aki azt alaposan és objektíve tanulmányozza, meggyőződhetik, az, hogy a kormány igyekezett megvalósítani azt a programmpontját, amelyet az államháztartás vitele tekintetében maga elé tűzött, és amelyet egy múlt alkalommal az észszerű takarékosság és az észszerű költekezés politikájának neveztem. Egyelőre természetesen e tekintetben nem valósitható meg mindaz, ami szükséges és lehetséges, de merem állítani, hogy ezzel a költségvetési előirányzattal ebben az irányban nagy lépést tettünk előre. Megszüntettük a kiadásoknak azt az elporlasztását, amely az utóbbi évek költségvetéseit jellemzi, és amely az erők elforgácsolására vezetvén, az észszerű költekezés, a gazdaságos költekezés lehetőségét kizárta. Korlátot igyekeztünk vetni az adminisztratív tisztviselők száma szaporításának, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) sőt egyes ágazatokban, egyelőre csak félénk, kezdeményezés képen, a létszámot apasztottuk, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) és amennyiben a létszámsza paritás szüksége