Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-524

146 52b. országos ülés lÖli márczius íy-én, csütörtökön. vetéssel. 110.000 koronát vettem fel a bányaigaz­gatóságnál a bányakutatásoknak nagyobb mérték­ben és rendszeresen való üzésére. Sajnos, hogy Magyarországon a bányakincsek kellően és rend­szeresen felkutatva nincsenek. Azon eredmények, amelyek jelentk:znek, mióta e tárczát van szeren­csém vezetni és amióta a rendelkezésemre álló esz­közök keretén belül e kutatás akra az eddiginél na­gyobb gond fordittatik, kedvezők. Fénypmtj ok az eggbelli pstroleum előfordulásának kutatása, amely nagyon előnyös és nagyon kedvező előfordulásnak mutatkozik és amely nagy előfordulás nagyon biz­tató a tekintetben, Hogy Eggbelltől lehúzódva egészen a Dunáig még jelentékeny pstroleum­mennyiség áll rendelkezésre. Ezek az eredmények tehát csak fokozzák törekvéseinket, amelyeket, amióta e tárczát vezetem, mindig ápoltam, hogy ugyanis az ország bányászati kincseit rendszeresen minél nagyobb mértékben, minél gyorsabban fel­kutassák, hogy e felkutatott kincsek akár az állam, akár magánvállalkozások által kihasználtassanak. (Élénk helyeslés.) A bányászat terén ezt sokkal fontosabb teen­dőjének tartom az államnak, mint a mai üzletileg abszolúte nem jövedelmező fémbányászatot. (Moz­gás.) E tekintetben abban a nézetben vagyok, hogy fémbányászati üzemünk fokozatosan redu­káltassék. Epén e redukezió keresztülvitele érde­kében nagyon fontos, hogy lehetőleg más bányá­szati kincsek legyenek feltárhatók, hogy az a bányászlakosság, amely évszázadok óta megszokta ezt a foglalkozást, ha nem is ugyanabban a keret­ben, de más keretben szintén bányászattal legyen foglalkoztatható. Ebben a tekintetben ugyan a tapasztalatok kedvezőtlenek, mert bámulatomra épen ott, ahol elég bánya van, a selmeczi kerület­ben, a bányamunkások más, mint az általuk meg­szokott bányamunkára alig vehetők igénybe, alig vállalkoznak. Keresztülviendő azonban a reduk­ezió feltétlenül, mert e tekintetben oly anomáliák előtt állunk, amelyek megemlítését szintén nem tartom feleslegesnek. Nem tartom feleslegesnek azért, hogy e tekintetben a közvélemény kialakul­jon és remélem, hogy a közvélemény kialakulása elő fogja mozditani azt, hogy azt a programmot, amelyet magam elé tűztem, megvalósítsam. Mi a selmeczi bányászatot fentartjuk az ottani lakosság megélhetése érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez helyes intézkedés, mert a kérdést megoldani csak ugy lehet, ha az ottani munkások megtalál­ják megélhetésüket, de szükséges gondoskodni arról is. hogy Selmeczbányának, ennek a törekvő, és a múltban nagy szerepet játszó városnak virág­zása is biztosittassék. A selmeczi bányászat évente kerekszámban 1,700.000 korona deficzittel dolgozott, amivel szemben a munkások tiszta keresete c ;ak 1,400.000 korona volt. Fentartunk tehát egy veszteséggel működő bányászatot a munkásság érdekében és emellett többet fizetünk rá erre a bányászatra, mint amennyit a munkásság keres. A kérdés meg­oldása nagyon nehéz, mert Selmeczbänya ked­i vezőtlen fekvése folytán az iparfejlesztés nagy nehézségekbe ütközik. Kétségtelen azonban, hogy a selmeczi polgárság és munkásság fejlődése érde­kében keresnünk kell egy más megoldást, amely nem ilyen irraczionális. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha Kapnikbányán a másfél év óta tervezett és eredményesnek mutatkozó beruházások végre lesznek hajtva, remélem, hogy á fémbányászat is jövedelmezőbb lesz és ha nem is kamatot hozó, de legalább üzleti felesleggel záruló mérleget fog felmutatni, különösen akkor, ha — ami szintén olyan feladat, melylyel foglalkoznunk kell — a fémkohászat terén a modern technika vívmányainak megfelelő berendezéseket rneghonositjuk. Hiszen fémszegény érczeink tekintetében igen fontos, hogy az érczekben rejlő fémet a lehető legtökéletesebb módszerrel vonjuk ki. Ma nálunk a fémnek csak 60%-át vonják ki, holott Ausztriában 80%-át, sőt azon felül is. A kezdeményező lépések e tekin­tetben is megtörténtek, amennyiben az eddigi mechanikai és tüzelési alapon nyugvó fémkohászati berendezésekkel szemben a nagybányai kerületben egy cyanlugozási telepet létesítünk, amely a modern technika vívmányai szerint fogja az erezet kiválasztani és amelytől üzleti tekintetben is igen kedvező eredményeket várunk. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Az állami kőszénbányászat kiadásai 121.000 koronával csökkennek, főképen azért, mert a személyzet igen lényeges redukezióját hajtottam végre. A kiadások csökkenésének megfelelően az üzleti mérleg is 130.000 koronával javult. Ennek ellenére a jelen költségvetés keretében a kőszén­bányászat mérlege még 700.000 korona deficzitet tüntet fel, remélem azonban, — minthogy az állami kőszénbányászat körülbelül egy év óta igen ked­vező fejlődést vett — hogy az 1914—15-ik év folyamán sikerülni fog ezt a deficzitet teljesen el­oszlatni. A költségvetés realitása érdekében nem akartam olyan tételt beállítani, amely csak remé­nyen nyugszik s nem pozitív tudomáson, de ki­fejezhetem azt a reményemet, hogy az 1914—15. évi költségvetésben sikerülni fog eltüntetni a deficzitet, sőt a jövőben bizonyos superplus is elő fog állani és a kőszénbányászat, amelyet az állami kezelésben feltétlenül meg akarok tartani, idővel az államnak, ha nem is jól, de tűrhetően jövedel­mező üzlete lesz, az általunk termelendő 8—9 millió métermázsa kőszén pedig bizonyos fokig szabályozólag fog hatni a kőszénárakra is. (Helyes­lés a jobboldalon.) A pénzügyi tárcza kiadásai emelkedésének túlnyomó része, tudniillik 9,900.000 korona az állami vasgyárakra esik. Ezzel szemben azonban az állami vasgyárak bevételei is emelkednek 11,500.000 koronával, ugy hogy az állami vas­gyárak mérlege 1,600.000 koronával javul és össze­sen 8,800.000 korona felesleget mutat fel, amely felesleg föltétlenül be fog folyni, miután az 1913-iki kedvezőtlen üzleti évben is 10 millió korona volt az állami vasgyárak fölöslege, ugy hogy ezen a téren határozottan kedvezőbb előirányzatot ter-

Next

/
Thumbnails
Contents