Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-523
138 523. országos ülés 191k márczius 18-án, szerdán. mondom: polgári vagy katonai társadalom, de igenis a társadalomban az egyes tagok közt — a visszavonás meg fog szűnni. De itt kettőn áll a dolog. A jelen esetben a támadó fél semmi körülmények közt a katonaság nem volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balról.) A mi álláspontunk, a mi igazságunk fentartásával mindig hajlandók leszünk azt az utat folytatni, amely tartós békére vezet, de én viszont azt a kérést intézem épen a t. képviselő úrhoz, méltóztassék azon lenni, hogy itt a hullámokat, amelyeket felkorbácsoltak, valamiképen lecsendesíthessük. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Elég volt!) Önnek igen, nekem nem! Bartos János: A panamából is elég volt! (Zaj.) Rakovszky István: Ismerem a kutforrást, ahonnan a t. minister urnak válasza jött. Nyugtalanságot a tisztikar közt én szítani nem akartam. Nincs is szükség reá, megvan. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Méltóztassék csak megnézni a kimutatásokat, hogy mily korán hány tiszt futamodik meg épen a hadseregből a rossz fizetés miatt, a gyatra, rossz ellátás miatt. A tisztikarban tehát elégületlenséget szítani teljesen szükségtelen; ez megvan és ez a három állás nem igen fogja ezt megváltoztatni. De mindenesetre bántó az a nagy igazságtalanság, amelyben ők részesülnek. Amit a t. minister ur mondott, hogy azt a bántó kifejezést használtam, ép ugy, ahogy a t. ministerelnök ur szájából az angyalkák kiröppentek, nekem is ez szájamból kirepült. (Mozgás és derültség. Felkiáltások jobbfelöl: így már jól van!) A minister úron múlik, hogy nyomban reparáljam. Egyszerűen csak azt kell tenni, hogy ezeket a palotaőröket szépen visszarukkoltatják és kiadom a bizonyítványt, hogy nem fogdmegek. Ami pedig a minister urnak azt a kijelentését illeti, hogy én mindig azokkal az indokolatlan magas fizetésekkel akarom erősíteni állításaimat és hogy neki mily sanyarú rossz a fizetése . . . B. Hazai Samu honvédelmi minister: Azt nem mondtam! Rakovszky István: . . , ahhoz képest, amit más hasonló rangú tiszttársai kapnak, arra nézve engedje meg a t. minister ur, hogy a következőt válaszoljam Először is háromszoros, négyszeres oly fizetést, mint a minister ur kap, nagyon, de nagyon kevés táborszernagy kap; nagyon kevés ilyen van. B. Hazai Samu honvédelmi minister: De van! Rakovszky István: Van, nem tagadom, de nagyon kevés. Meg vagyok győződve, a t. minister ur is kitűnő katonai képességeinél fogva elérte volna azt, ha jó egészségben marad, amit I szívből kívánok. De nagyon kevés tábornok éri el azt az állást. És ez szól énmellettem. Mert a minister urat, daczára annak, hogy a lehetősége megvolt e nagyobb anyagi jólétet magának biztosítani, a dekórum, a kötelességérzet vezette, és a rosszabb állást foglalta el, mert kötelességet akart teljesíteni a hadúrral, az országgal szemben. De itt nincs szó kötelességről, sem az országgal, sem a hadúrral szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Lovászy Márton képviselő ur szót kért. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsobaloldalon. Zaj a jobbóldalon; felkiáltások: Elég volt! Szavazzunk!) Lovászy Márton: T. ház! Én a t. minister urnak csak azon megjegyzésére kívánok reflektálni, amikor a t. minister ur azt állította, hogy itt a támadó fél a polgári társadalom volt. Bocsánatot kérek, nem értem és nenr tudom, hogy honnan veszi a t. minister ur ezt az állítását. Ez a kérdés mikor vált társadalmi kérdéssé? Mikor még egyesek közt folyt a dolog, bizonyára nem volt társadalmi kérdés, de társadalmi kérdéssé akkor vált, mikor a kaszinóba, ebbe a társadalmi testületbe belevitték, oda pedig köztudomásúlag a hadvezetőség vitte be, mert az állította a kaszinó vezetőségét azon alternatíva elé, hogy vagy kiléptesse régi tagjait, vagy meghajoljon a hadvezetőség felfogása előtt. Itt tehát a támadó fél feltétlenül a hadvezetőség volt és igy az elkövetett hibát feltétlenül a hadvezetőségnek kell reperálnia. Ezt kívántam előadni. (Helyeslés bálfelól.) Elnök: Következik a határozathozatal a tekintetben, hogy tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi minister urnak Rakovszky István és Lovászy Márton képviselő urak interpelláczióira adott válaszát. (Zaj.) Csendet kérek. Ke méltóztassék az elnököt enuncziácziójában zavarni. (Helyeslés jobbfelöl.) Első sorban felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi minister urnak Rakovszky István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Másodszor felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi minister urnak Lovászy Márton képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Egy percznyi türelmet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. képviselő ur, aki, sajnálattal látom, már elhagyta a termet, ma már másodízben tartotta szükségesnek, hogy valamely hírlapi közlemény alapján megismételje azt az állítólagos értesülését, hogy itt a palotaőrségnek egyik tisztje az elnök által a folyosóról kitiltatott és nem tudom micsoda helyiségbe rendeltetett le. Hozzáfűzi ehhez, hogy ő ezt a tiszti tekintélyivel összeegyeztethetőnek nem tartja és mint egyik indokot hozza fel azon
