Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-521

52/. országos ülés 1914 márczius 13-án, pénteken. 9 Gr. Károlyi Mihály . . . : nemcsak ennek tartalmából nem látom ezt a mérséklést, de az egész formájából sem; nemcsak azokból a szavakból, azokból a mondatokból, amelyekből ez alkotva van, hanem az egész külső alakjából sem. Valóban ugy tűnik fel ezen érdekes okirat, mint egy jegyzék, melyet egyik állam a másik államhoz intéz, mint egy diploma cziai okirat, amelyet csak két különálló nemzet válthat egymással. Itt e jegyzékben szó van az erdélyi, a magyar és a román nemzet között fennálló érdekközösségről. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbahldahn: Nemzet!) Magyar és román nemzet ! Minden sorából, minden betűjéből az a partikularitás, az a különállóság, a magyar állam egységébe való bele nem illeszkedés olvasható ki. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Természetesen a nemzetiségi képviselők, akik tárgyaltak a ministerelnök úrral, elismerem, azok után, hogy hónapokig tárgyaltak vele, joggal fitytyet hányhattak a Hieronymi-féle rendeletnek, mintha az nem is létezett volna. Mihályi Péter: Hieronymi is tárgyalt velünk ? Ép ugy tárgyalt ! (Felkiáltások a jobboldalon : Justh Gyula miért tárgyalt ? Zaj. Elnök, csenget.) Gr. Károlyi Mihály : Én csak tényeket mondok, tényekről beszélek. Hogy Hieronymi azután miként cselekedett, azt már nem tudom. De egy másik körülmény is van itt, amely, nézetem szerint, talán a legsúlyosabb, amely miatt ez alkuszerü tárgyalásokat a legnagyobb mértékben helytelenítem. (Ralijuk! Halljuk!) E tárgyalások ugyanis oly időpontba estek és folytattattak, oly időpontban jöttek napvilágra, amely lehetetlenné teszi, hogy összeköttetésbe ne hozzuk a külpolitikai helyzettel. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur ez ellen erélyesen tiltakozott többször is, és ezzel a tiltakozásával is elismerte, milyen viszony az, ha egy állam megengedi, hogy egy külső hatalom beleavatkozzék belügyeibe ; (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha csak a látszat is férkőzhetik hozzá, hogy egy állam belügyeit külső befolyások irányitják. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy ez mily veszedelmes, azt a ministerelnök ur maga a legjobban érezte és igen helyesen tette, hogy ha már belebocsátkozott, tiltakozott azon causalis nexus felhozása ellen. De hiába tiltakozott e causalis nexus ellen, ráczáfol arra gróf Czernin, (Ugy van ! a bal-és a szélsőbaloldalon.) ez idő szerint bukaresti akkreditált követünk. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismeretes az »Az Est« czimü lapban megjelent interjú, amelyben román követünk, gróf Czernin nyilatkozik és e nyilatkozatából minden kiolvasható, csak épen az nem, hogy itt causalis nexus a tárgyalások és külpolitikai viszonyaink közt Romániával nincs. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ellenkezőleg, minden sorából, minden betűjéből ennek a nyilatkozatnak az olvasható ki, hogy ez igenis létezik, (Igaz! Ugy van I balfelől.) hogy igenis a ministerelnök egy presszió alatt állt. Igaz, hogy ezzel szemben a ministerelnök azt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxni. KÖTET. hozza fel, hogy ő már 1912-ben kezdett tárgyalni a románokkal, sőt már — nem tudom — gyermekkora óta foglalkozik ezen kérdéssel. (Zaj a baloldalon.) De ha látta, hogy beleesik ebbe a külpolitikai szituáczióba és ha érezte és látnia kellett, hogy itt okvetlenül, bárhogyan is nyilatkozik, ezt a kettőt összeköttetésbe fogják hozni, akkor ezen tárgyalásokat be kellett volna szüntetnie (Helyeslés a baloldalon.) és inkább később kellett volna újra felvennie a fonalat, ha már egyszer fel akarta venni. Joggal állithatja mindenki azt, hogy a ministerelnök ur nyilatkozata és gróf Czernin nyilatkozata igenis homlokegyenest ellentétben áll egymással. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Itt a helyzet az, hogy vagy Czernin grófnak vagy a ministerelnök urnak le kellett volna vonni ennek az ellentétnek konzekvencziáit. Minden parlamentáris országban igy lett volna ez, mert lehetetlenség, hogy a ministerelnököt dezavuálja az államnak akrreditált követe. Pedig akárhogyan akarta is a t. ministerelnök ur ezt az ellentétet szépitgetni, a dezavuálás megtörtént és a ministerelnök ur itt gróf Czernin vállveregetésével nem tudja ezt az ügyet elintézni. T. képviselőház ! A ministerelnök ur arra vonatkozólag, hogy van-e vagy nincs kauzális nexus a paktum és a külügyi helyzet között, igen sajtászerüleg nyilatkozott gyakran ugyan, de igen ellentmondóan. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Itt szórói-szóra kell czitálnom a ministerelnök urnak erre vonatkozó nyilatkozatait. A ministerelnök ur a delegáczióban ünnepélyesen ezeket mondta : Héderváry Lehel : Az Isten szerelmére ! Gr. Károlyi Mihály (olvassa): »Ezután áttérek lehető röviden—nagyon röviden épen azért, mert semmiféle kapcsolatot nem engedek meg ezen kérdés és a külügyi helyzet között — a t. bizottsági tag urnak egyes román naczionalista képviselőkkel való megbeszélésemre vonatkozó fejtegetésére. Amint már jeleztem, ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormánynak vagy személyemnek erre irányuló akcziója a külügyi helyzettel bárminemű kapcsolatba hozassék.« Gróf Károlyi Gyulának adott válaszában pedig a ministerelnök ur ezeket mondta (olvassa) : »Hogy egyáltalában ne lennének ennek a dolognak külügyi vonatkozásai, azt soha nem állitottam.« (Derültség és taps a baloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Kún Béla képviselő urat kérem, ne szóljon közbe '. Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház ! Egész csomó nyilatkozata van a t. ministerelnök urnak előttem, melyeket mind elolvashatnék, de azt hiszem, annyira frappáns ez az ellenmondás, hogy szükségtelen a többieket is felolvasnom. De én nagyon értem ezeket az ellenmondásokat. Én nem csodálkozom, mert értem, hogy a ministerelnök ur zavarba kellett hogy jöjjön; értem, hogy ha egy ministerelnök ilyen flagránsan dezavuáltatik saját közege által, mint a mostani 2