Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés 19U márczius 18-án, szerdán. 117 szik távozott, sajnálom, de kérem rendkívül érdekes a dolog. Előzőleg azonban néhány szóval rátérek a hajdudorogi püspökségre, mert egy obligómat kell beváltanom. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A debreczeni merénylettel kapcsolatban ugyanis Ígéretet tettem a múltkor, amikor mély sajnálatomra az elnökség megakadályozott abban, hogy álláspontomat kifejtsem, ígéretet tettem, hogy a kérdés érdemleges vitatásánál elő fogom terjeszteni erre vonatkozó álláspontomat. (Mozgás.) En a múlt alkalommal szó szerint idézem, azt mondtam, hogy vájjon a büntetőjogi értelemben vett felelősség kiket terhel azért, hogy a magyar nemzetnek ezen hajdudorogi püspökség körül mártírjai vannak; bárkik legyenek azok, részemről nem vállalkozhatom arra, hogy akkor, mikor az ügy birói vizsgálat stádiumában van, e tekintetben bármiféle preokkupált véleményt mondjak a nemzet törvényhozó testülete előtt. Ezt világosan előrebocsátottam, de hozzátettem azt, hogy akárki lesz a fizikai tettes és büntetőjogi értelemben felelős, politikailag és erkölcsileg azok az ultraromán körök lesznek felelősek, kik évek hosszú sora óta a magyar nemzeti állameszme ellen, legutóbb pedig a hajdudorogi püspökség ellen formális lazítást vittek véghez. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! En még ilyen Verlaufpártira nem emlékszem, mint amilyent itt a nemzetiségi jiárt játszott velem szemközt. 'Nekem eszem ágába sem jutott éjjen az itt jelenlévő képviselő urakat gyanúsítani ezen dologgal; csak mély sajnálatomra az elnök ur megakadályozott abban, hogy tovább fejtegessem a dolgot. És mikor azt mondtam, hogy azokat az ultraromán köröket teszem felelőssé, akik izgatnak a magyar nemzeti. állameszme és a hajdudorogi püspökség ellen, akkor jelentkezik Vajda Sándor ur (Derültség a báloldalon.) . . . Fráter Lóránt: Oatarauval feketekávézott! Polónyi Géza: . . . mint a megtámadott nemzetiségi párt képviselője és azt mondja, hogy ők azok, akiket támadtam. Ennek azután a konzekvencziája az volt, hogy a t. Vajda Sándor ur, ugyanaz, aki azt a szép költeményt egyszer itt elszavalta a nemzet szine előtt . . . Fráter Lóránt: Büszke lehet reá! (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . beszélt régi dolgokról és — itt van, nem untatom a házat vele — a Romanulban, azon egyszerű okból, hogy én itt a magyar nemzet törvényhozó testületében a magyar nemzetnek igazán vitális nemzeti érdekei tárgyában felszólaltam, megtámadnak, a becsületemet a sárga földig lepocskondiázzák, ugy hogy rajtam egy száraz rongy, nem maradt. Megvallom, hogy köszönöm, eltettem ezt a lapot is érdemrendjeim közé, a többi közé. En elviselem, sőt büszke vagyok rá, hogy rászolgáltam ezen becsmérlő támadásra. De engem ez nem izgat és nem változtatja meg azon nézetemet és meggyőződésemet, melyet nyomban ki fogok fejteni, t. i., hogy a magyar nemzetnek függetlenségi törekvései számára csak akkor és csak ugy van jövendő, ha a germán invázióval szemben testvéreket keres és talál azon a Balkánon, melyhez minket már Kossuth Lajos is utasított. Épen azért, mert én becsülöm és foglalkozásáról is látom, hogy az a román nép épugy a röghöz van kötve, mint mi, épugy, mint én, a keresztény világnézet védelmében és megerősítésében nevelkedett fel, mindig törekedni fogok ax*ra, hogy„ ennek a jóravaló népnek barátságát és rokonszenvét megnyerjem, de mindig azzal a feltétellel, hogy itt, a haza határain belül élő románok viszont ismerjék el, hogy ez az ezer év óta honfoglaló magyar nemzet csak lovagias volt velük szemben és megtartva a nemzeti állameszmének ideálját, velük megosztotta jogait és vagyonát. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Akarják önök, hogy én a bizonyítékaimat felsoroljam arra nézve, hogy kik voltak azok az emberek, akik igenis méltók voltak mint ultrarománok arra, hogy ezért a merényletért, mint akik érte, nem fizikailag, se nem büntetőjogilag, hanem politikai és erkölcsi értelemben vett felelősséggel tartoznak, feleletre vonassanak? Önök tudják azt, hogy a Balkánon, Romániában él egy bizonyos Jorga nevezetű ur. Ismerik ? Ez a román Bobrinszky. Ez röpiratot röpiratra bocsátott ki és a legádázabb gyűlölettel a magyarság iránt, izgatott a hajdudorogi püspökség ellen. Két franczia röjDirata is jelent meg. De akarják önök olvasni Eosszu Vazul írásait? Hosszú Vazul talán nem esik abba a gyanúba, hogy függetlenségi jjárti tendencziákat szolgál. Hosszú Vazulról, az önök püspökéről beszélek. Itt van a kezemben a főrendiházban mondott beszéde és itt van a kezemben a Neue Ereié Presse-ben közzétett czikke, amelyben azt irja, hogy a hajdudorogi püspökség kérdésében olymértékű izgatás történt nemcsak a skizma szempontjából, nemcsak azért, hogy visszatérjenek a román egyház kebelébe, — olyan mérvű izgatás volt, hogy féltette egyházának jövendőjét és félt attól, hogy vérontás lesz. Ezt nem én mondom; ezt Hosszú Vazul mondja. De olvastam én azt a kommünikét is. amely ezeket mondja (olvassa): »Mindenekelőtt tudja meg gróf Tisza István, hogy a Románul nemcsak vezérlapja a román nemzeti és nemzetiségi pártnak, hanem az egész hazai román faj propagandájának lelkes és meggyőződéses hírlapja. Nagyon különös, hogy a kormányelnök ezt nem tudja és nagyon jellemző, de korántsem dicséretes tudatlanság közepette a kormányelnök megenged magának ilyen kirohanásokat stb. stb. Nagyon is kiviláglik ebből, hogy milyen komoly egy magyar ministerelnök felelős-