Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés 191í István az interpelláczióra válaszolt, sehogysem tudtam megérteni azt a beszédet, mert nem feküdt előttem az ante aktája, mire képez ez a beszéd választ és akkor jött Miháli Tivadar t. barátom a 11. pontban való Wunsch-zettlijével és akkor láttam az összefüggést a dolgok között s meggyőződtem róla, hogy most már ez a kérdés egész másként áll, mint ahogy én először hittem. Most már megtudjuk az ő állításuk és közbeszólásaik szerint, — az én forrásom szerint Khuen-Héderváry visszalökte a kívánságaikat — hogy KhuenHéderváry tárgyalt velük. Hát kérem, tessék ezt a történelmi materiálét előterjeszteni, tessék elmondani, hogy mit tárgyaltak önök Khuen-Héderváryval, (Ugy van ! balfelől.) mert nem elég nekem azt tudnom, hogy Khuen-Héderváry a horvát kérdésben más álláspontot foglalt el, mint gróf Tisza István, de tudnom kell azt is, hogy milyen volt az az álláspont, amelyet ugyanazon tábor, ugyanazon munkapárt nevében és képviseletében KhuenHéderváry Károly gróf ministerelnök elfoglalt a román-ügyben. Én azt hiszem, az fog kiderülni, hogy a mérleg gróf Khuen-Héderváry Károly javára dől el. De bármiként álljon a dolog, tisztelettel kérem Miháli Tivadar t. képviselőtársamat, ne fukarkodjanak, ne tartsanak itt a nemzet előtt titkokat, tessék elmondani, mi az, amit Khuen-Héderváryval tárgyaltak. (Ugy van ! a baloldalon.) Én, mint politikus, nem vagyok abban a helyzetben, hogy másképen magamnak erről a kérdésről helyes képet alkossak. Kún Béla: Tisza lakatot tett a szájukra. Polónyi Géza: Hogy azonban milyen furcsa az ilyen módon, excerptive folytatott tárgyalásokról szóló jelentés és hogy milyen helyzetet teremt ez, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy előtérj eszszem azokat a furcsaságokat és azokat az ellenmondásokat, melyeket a ministerelnök ur beszédében találtam. Nem fogok végiglovagolni mind az öt beszéden, bár nagyon érdekes mulatság nézni egy nagy államférfinak — mert minden tréfálkozást félretéve, Tisza Istvánt nagytehetségű államférfinak tartottam s tartom ma is (Mozgás jobbfdől.) — furcsa rókatánczát, amelyet ebben a kérdésben járt és hogy milyen furcsa abrakadabrákba keveredik. Erre vonatkozólag leszek bátor egy pár Ízelítőt adni. Első témája az volt, hogy az igazság az, — s egymás mellett ugy tanúskodtak, hogy csak ugy pöngött (Derültség.) — hogy ezek a románok nem kértek a maguk számára semmit, ezek olyan derék emberek, hogy nem is gondoltak arra, hogy valamit kérjenek a maguk számára, pláne a választói jog tekintetében ; csak azt kívánták, hogy a választókerületek ugy legyenek beosztva, hogy a választók egyhatodrésze román legyen. Ha azután ezzel szemben kezembe veszem Miháli Tivadar propozicz'óit, illetve azok 11. pontját, a következőket olvasom (olvassa): »Biztosittassék állandó módon a román nemzetnek politikai érvényesülése és befolyása. Egy olyan válaszmárczius í8~án, szerdán. 111 tói reform adassék, amely a választói jogosultság választói eljárás, kerületek beosztása és a választások fölötti bíráskodás tekintetében oly intézkedéseket tartalmaz, amelyek kellőképen és állandóan biztosítsák azt, hogy a magyar képviselőházba — most tessék figyelni — küldendő képviselők egy harmadrésze románok lesznek.« (Felkiáltások a középen: Egy hatodrésze!) Pardon, egy hatodrésze románok lesznek. Méltóztassék ezt a magyar szöveget elolvasni. Ezek az urak nem a választóknak akarták a kerületeket biztosítani, hanem azt, hogy a képviselők egy hatodrésze román legyen. Kún Béla: A mandátum, az a fő ! Polónyi Géza: Kegyes engedelmükkel, nem-e ez a szentnek maga felé hajló jobbik keze? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De mennyire !) Amikor hozzám kérdést intézett egy tiszteletreméltó agitátor ur, hogy hát mi függetlenségi pártiak, hány ilyen román kerületet adnánk nekik, azt feleltein : 413-mat. (Derültség.) Rám nézete. Igenis 413-at. Miért? Fiam, most is mind a 413 kerületben megválaszthatják az urat képviselőnek, a jövőre is ezt akarom. Választhatnak, ha tetszik románt, ha tetszik czigányt, ha tetszik tótot, de nem csinálunk választókerületet azért, hogy válaszszanak románt. Nekem tehát 413 elajándékozni való kerületem van, válaszszanak akit akarnak, de speczialiter románok számára egy kerületem sincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megértett az ur? Nem beszélt velem többet. Ne méltóztassék itt előállani azzal, hogy a ministerelnök ur esküdözik, Istenre is hivatkozik, a minden szenteket azt elhagyta, hogy ezek az urak a maguk számára nem kértek semmit. Hát mit kérjenek még? Ha választókerületek beosztása folytán egyhatod rész képviselő román lesz, ebből talán jut egy Pop Cs. barátunknak is. (Derültség.) Kún Béla: Maniu, Vlád Aurél is visszakerül ! Polónyi Géza : Méltóztatnak látni, hogy a ministerelnök ur gyönyörűen megbicsaklott első beszédében, mikor azt a fogadalmat tette, hogy ezek az urak oly derék emberek, hogy maguk számára nem kértek semmit. Most jön egy másik dolog. Nem fogom felolvasni a részleteket, mert érzem, hogy akkor holnapután sem lennék kész. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. tekintetében semmiféle Ígéretet nem tett, nem is hajlandó azt megmódositani, azonban csodálatos módon, amire a részletekre keTÜlt a sor, olyan háromféle nyilatkozatot olvasok tőle egy és ugyanazon kérdésben, hogy akármennyire is összeszedem minden régi és megmaradt eszemet, nem tudom megérteni, hogy melyik helyes. Itt van az u. n. 18. szakasznak a kérdése. Engedjék el a felolvasást, .de ha a ministerelnök ur kifogásolja állításomat, utasítom őt beszédének negyedik lapjára, azután annak további folytatására, ahol arról beszél, hogy a felekezeti isoklákban a bilingvis oktatást azért