Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés 1914 Az egyik dolog, ami nagyon feltűnik és amit a külföldön, de még inkább az ultra nemzetiségiek rétegeiben nagyon fel lehet és bizonyára fel is fognak ellenünk használni, az a csodálatos tendenczia, amely Miháli Tivadar képviselő urnak beszédjében megnyilatkozik, amidőn ugy állitja be a memorandum-pörrel kapcsolatosan való elitéltetésüknek történetét — amelynek fonalán, gondolom, két és fél esztendő neki is jutott — mintha azon büntetésük nem a törvény elleni engedetlenség és a törvény ellen való lázitás okából, hanem azért történt volna, mert Hieronymi Károly látogatásának nem engedtek és ők nem voltak hajlandók, a román nemzetiségi párt érdekeit tartván szem előtt, az ő nagy politikai meggyőződésükről letenni. Ugy hogy az, aki Miháli Tivadarnak a beszédét elolvassa és nem tudja azt, hogy e büntetést a magyar királyi Curiais helybenhagyta, azt hinné, hogy itt a magyar kormányzat közigazgatási utón illegális pressziót gyakorol a nemzetiségi agitátorokra oly czélból, hogy meggyőződésüket adják föl, mert ellenesetben őket büntetné. Ezt mind a két esetre nézve, amely a memorandum-perrel kapcsolatosan felhozatott, igy kell érteni. Méltóztassék utána nézni és szószerinti értelemben ezt fogják találni. Ugy-e bár, t. ház, mégsem az ellenzéki képviselőnek a feladata a magyar államnak presztizsét, igazságszolgáltatásának objektiv és pártatlan voltát ilyen rejtett támadással szemben megvédelmezni? Azt hiszem, jogom van, mint magyar állampolgárnak, követelni a magyar kormány tagjaitól, hogy ez a tendenczia, amely ebben a beszédben megnyilatkozik, a leghatározottabban dezavuáltassék. (ügy van ! balfelől.) Egyébként nem szeretném, ha ez ellenzéki pártérdek számba menne, (Helyeslés balfelől.) hogy a nemzet presztizse a tényekkel szemben hitelesen és hivatalason megvédessék. Azt hiszem, a nemzet becsületének pártkülönbség nélkül való tulajdona az, ami megköveteli, hogy ilyen tendenczia ebben a házban büntetlenül meg ne nyilatkozzék. (Helyeslés balfelől.) hanem tudni kell a művelt külföldön azt, hogy azok a büntetések igenis kiszabattak a törvény ellen való engedetlenségnek és lázitásnak tényei miatt, amelyekre nem politikai faktorok, hanem a legfelsőbb biróság ratifikácziója alapján szabattak ki a büntetések. Es akkor is kegyelmet gyakorolt a magyar kormány, mert az ő felterjesztésére ezek a büntetések, gondolom, egy esztendő múlva elimináltattak és elengedtettek. Amit Miháli Tivadar t. képviselő ur beszédével kapcsolatosan még el kell mondanom, az a következő : (Halljuk !) Miháli Tivadar ur elmondja azoknak az értekezéseknek történetét, amelyeket ők előzetesen folytattak, mielőtt gróf Tisza István ministerelnök úrral, mint komité-tagok érintkeztek volna ; elmondja annak legitimácziója gyanánt, hogy hiszen a múltban mások is elismerték őket. Erre nézve vagyok bátor a t. képviselőháznak jelenteni, hogy ami ezeknek az érintkezéseknek a koaliczióra vonatkozó részét illeti, nekem ugyan márczius 18-án, szerdán. 109" arról abszolúte semmiféle tudomásom sincs. Erről pedig, hogy a függetlenségi párt valaha egy pártkonferenczián bármiféle határozatában testületileg azokat az urakat mint nemzeti pártot approbálta volna, nemcsak nincsen tudomásom, de pozitive meg vagyok győződve a/ról, hogy ilyen határozat sohasem hozatott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Történhetett egy-egy irnok embernek az elnézése folytán, sőt tovább megyek : történhetett Kossuth Ferencznek bármennyire tiszteletreméltó egyéni meggyőződése vagy tévedése alapján — amint ő mondja, tévedés történt — de a pártnak hivatalos aktusa soha ilyen irányban meg nem nyilvánult, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkezőleg, igenis, ahányszor testületileg erről a dologról tanácskoztunk és benne állást foglaltunk, mindig kimondtuk: mi' pedig a román nemzeti pártot, sőt nemzetiségi pártot, mint ilyet, abszolúte nem approbáljuk és a magunk részéről törvényesnek el nem ismerjük. Hiszen igaz, hogy egy létező állapottal a képviselőháznak számolnia kell, és igaz az is, hogy amig odakünn egy kihágási paragrafusnak szankcziója alá esik egy ilyen párt alakítása, addig idebenn a képviselőházban, ha itt egy ilyen párt megjelenik, a ház maga fegyvertelenül áll az ilyen elnevezéssel szemben. Hiszen a ministerelnök ur azzal ringatja magát, hogy ő a köztársasági pártot már a nem létező pártok sorába iktatta az ő uj törvényével. Emlékezzenek majd rövid idő múlva öreg barátjuknak figyelmeztetésére, (Derültség jobbjától.) majd meg fogják látni, . . . Egy hang (jobbjelől) : Köszönjük ! Polónyi Géza : . . . hogy az a köztársasági párt nem halt meg, csak alszik. Nemes Zsigmond : Nem is volt! Polónyi Géza : De volt és van is. Ha ön nem látja, arról nem tehetek. Hiszen, kedves barátom, Magyarországon már volt ismételten köztársasági párt. Nem szólok a Martinovics-pártról. De emlékszik t. képviselőtársam a lellei köztársasági pártra ? Mangra Vazul : Föderalizmus ! Polónyi Géza: Mert volt ilyen párt is, anélkül, hogy valaha eszébe jutott volna valakinek ezért törvényt csinálni. Szalay Imre volt a köztársaság elnöke, (Derültség.) meghalt már régen, de létezett ez a párt, létezik most is. Az, hogy Kossuth zászlójának nevezik-e, vagy Kossuth Lajos pártjának, más kérdés. Majd le kell számolni ezzel a kérdéssel az uj választások után, amikor egyszer csak előláll a képviselőház padjai között valaki — én már előre mulatok rajta — azzal, hogy ő köztársasági. így voltunk a képviselőházban ezzel a tiszteletreméltó u. n. román nemzeti párttal is. Addig, amig összeférhetetlenségi törvényt nem alkottunk, amely a magyar állameszmével inkompatibilis képviselői társaságot innen kizárja, addig itt a házban nevezheti magát bárki ugy, amint neki tetszik. Ugye, hogy igy van ? (Zaj a jobboldalon.) Ezzel a létező helyzettel számolni kénytelenek