Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-523

523. országos ülés Wlí márczius 18-án, szerdán. 97 E korszakban, t. uraim, ahol a közoktatási kérdés ily nagy szerepet játszik, érdeklődtem aziránt, hogy mi is történik tulajdonképen Magyarország iskoláiban pl. a történelem tanítása terén, és kaptam adatokat, — hozzáteszem, a legilletékesebb helyről és teljes felhatalmazással adom elő azokat, ugy ahogy kaptam — hogy a nemzet tűnődjék és gondolkozzanak önök is a tények felett. (Mozgás.) Ha elmondom a t. képviselőháznak a következő dolgot. (Halljuk ! Halljuk ! a hál- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Szekfü! Gyalázat! Polónyi Géza : Az a kérdés, hogy a népiskolákban hogyan tanitják Magyarország történelmét, mert tanitják az államsegélyes iskolákban a törvények alapján, az államnak /an joga, hogy a tankönyveket magukat is meghatározhassa. A felekezeti iskoláknál, a nem államsegélyeseknél, ott a felekezeti hatóság jelöli meg magát a tankönyvet is. És ime, t. uraim, meggyőződtem róla, hogy Magyarországon a t. szabadelviipárt egész uralmának ideje alatt a magyar történelemből a Eákóczi-korszaktól kezdve és az 1848-iki eseményeken túlesve egy betűt, egy árva szót nem tanítottak, hanem volt egy történelmi munka, amely a Rákóczi-korszakot és az 1848-iki eseményeket átugorva beállitotta a 67-es korszakot és most is dicsőségesen uralkodó királyunk Ő felségének nagy kegye gyanánt hirdette, hogy a nemzet kapott egy ajándékot, kapott alkotmányt 1867-ben. (Mozgás.) A koaliczió idejében gondoskodás történt arról, hogy ez a nemzet szégyenszemre még se legyen megfosztva attól, hogy gyermekei tudhassák, hogy Magyarországnak vannak hősei is, Magyarországnak van történelmi hagyománya, nemzeti dicsősége. Szmrecsányi György: Amit az akadémia becsül meg legjobban ! Skandalum! (Zaj. Elnök csenget.) Szégyen, gyalázat! Sümegi Vilmos: Kiadja az akadémia. Gyalázzák Rákóczit! Polónyi Géza: A t. kultuszminister ur tudomást szerez arról is, hogy pl. a felekezeti nem államsegélyes iskolákban tanitanak történelmet, de osztrák-magyar történelmet. Méltóztatik tudni ? Magyarország területén vannak államilag elisrert felekezeti iskolák, ahol nincs magyar történelem, csak osztrák-magyar történelem. Kún Béla : Elsikkasztják a szabadsághősöket! Polónyi Géza: Akkor akad minister, aki elrendeli, hogy most már csináljanak a nemzet igazi történelmét tartalmazó munkát, amelyből e sze. rencsétlen nemzetnek legalább szegény apró gyermekei tudják meg, hogy kik voltak őseik. Elrendeltetik a könyv bevezetése. Benedek Elek ur volt megbizva e munka megszerkesztésével, egy köztudomás szerint igen tiszteletreméltó iró és ezen a téren szaktekintély. Megcsinálta a munkát, be is vezették minden államsegélyes iskolába, és gondoskodás történt arról is, hogy a felekezeti iskolákban telhetőleg ez a munka cserélje fel az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIII. KÖTET. osztrák-magyar történelmet. Meg is történt, nem is volt valami nagy ellenállás ezen a téren. Mikor azután a Khuen-éra újból beköszöntött, a munkapárti, korszak, a nemzeti munkapárti korszak, (Derültség a baloldalon.) akkor ezeket a történelmi munkákat bekövetelték, és ma is a kultuszministerium padlásán hever az összes történelmi anyag. (Felkiáltások bálfelöl: Szép ! Elnök csenget ) Bevonták a munkákat, és újból az a megszégyenítő, gyalázatos eset állott elő, hogy ezen iskolákban nincs megfelelő magyar történelem. Sághy Gyula : Ez gyönyörű ! Polónyi Géza : Van a dolognak személyes háttere, illetve részlete is. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) azonban én nem vagyok feljogosítva, hogy azt elmondhassam. Azért ettől eltekintek, talán más utón majd tudomást szerez a t. képviselőház arról, hogy mi történt azzal a történetiróval, és miként, milyen körülmények között lett ez a munka kivonva a forgalomból. De hiszen ez csak egy részlet. Sághy Gyula: Szomorú részlet ! Polónyi Géza : Méltóztassanak megnézni, hogy a honvédségnél, az akadémián és az al reáliskolában milyen történelmet tanitanak. Tudják meg, győződjenek meg róla, hiszen azért beszélek, hogy a magyar történelem azt bizonyítja, hogy a magyar nemzetnek csak két generálisa volt, az egyik Radetzky volt, a másik Görgey. (Zaj balfelöl.) Kún Béla: Es Tisza mégis nemzeti állameszméről szaval! (Zaj.) Polónyi Géza: Tessék megnézni, ezen két generálisnak a fotográfiája van a honvédiskolák történelmében. Farkas Pál: Görgey lehet ott! Polónyi Géza: Én ugy tudom, hogy nem Görgeyvel kezdődik azoknak a nemzeti hősöknek tábora, kiket a nemzedékeknek figyelmébe kell ajánlani. (Zaj.) Farkas Pál: Lesz idő, mikor a későbbi nemzedékek igazságot fognak szolgáltatni Görgeynek ! Polónyi Géza : Nem akarok kitérni arra, hogy ezen korszaknak egyik szimptomája a Görgeyről való rehabilitácziós irodalom is. Nem szólok ehhez, mert mindenkinek megvan hozzá a joga, ki árulás vádja alatt áll, hogy ártatlanságának bizonyítékait a történelem számára felkutassa. Nem akarok ebbe beleszólni, de abba már beleszólok, hogy ugyanezen korszakban, mikor a nemzetiségi kérdés igy lángol, akkor nyilvánvalólag bécsi sugalmazásra megjelenik egy munka, mely Rákóczi Ferencznek dicsőségét meghurczolja. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Gyalázat!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Sümegi Vilmos: Piszkos ember! Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások a baloldalon : Ki irta ?) Sümegi Vilmos: Bérencz! (Nagy zaj.) 13