Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

196 511. országos ülés 19 lk február 18-án, szerdán. tehát ott egy kisebb épület is meg fog a czélnak felelni, hajlandó vagyok-e tárgyalásokba menni aziránt, hogy a most már túlnagy és költséges épület tervei redukáltassanak ? Erre nézve azt feleltem, hogy ez a közmunkatanács hatáskörébe tartozik és én mást nem helyezhetek kilátásba, mint hogy ezt a kérdést, teljesen függetlenül, a most köztünk függőben álló ügytől, objektíve fogja az illetékes hatóság elbírálás alá venni. (Helyelés.) A másik kérése, kívánsága, illetőleg a másik feltétel pedig az volt, hogy három magyar fürdőhelyen engedjünk játékkaszinót . . . Rakovszky István : Na, ez már mégis csak egy jó kompánia ! Gr. Tisza István ministerelnök: ... amit azonnal kereken visszautasítottam. (Általános helyeslés.) 'Eiit gróf Hardegg ad referendum vette . . . Rakovszky István : Mégis csak tolakodás! Gr. Tisza István ministerelnök: ... és másnap kijelentette, hogy a feltételektől elállóttak, és ő szó nélkül hajlandó az 1,400.000 koronát felvenni. Szmrecsányl György: Egyéb feltétel nem volt ? Semmi egyéb ? Gr. Tisza István ministerelnök: Egyéb feltétel nem volt. Az a kijelentésem volt, hogyha bead az illetékes társulat a közmunkatanácshoz egy kérést a maga kaszinó-épülettervének redukcziójára, ezt hajlandók leszünk objektíve tárgyalni; hiszen nem akarunk senkinek kárt okozni, és bele kényszeríteni egy nagj^obb épület költségeinek viselésébe, mint amilyenre a változott körülmények között szükség van. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, ezt a tiszta, józan ész diktálja, ez egészen egyszerű. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Szmrecsányi György: Zichy Géza Lipót is kért valamit. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Én nem tudom, gróf Zichy Lipót Géza mit kért. Gróf Zichy Lipót Géza most, a legutóbbi időkben, jelentkezett, hogy tulaj donképen az épület kérdésében nem a Forgalmi Részvénytársasággal, de a Walla czéggel kellene beszélni. Én erre azt mondtam, hogy kérem, ez az ügy olyan komplikált, hogy nem érek rá tanulmányozni, hogy X-szel, vagy Y-nal kell-e beszélnem. Ki fogok küldeni egy bizalmi embert, aki tisztába hozza, ki a gazdája ennek az egész ügynek és azután az majd rendezheti. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy ezzel teljes világításba helyeztem az egész kérdést, a kormánynak eljárását és mindazoknak a szerepét, akiknek ebben a sajnálatos ügyben bárminő részük is volt. Bocsánatot kérek, de ebben a pillanatban jut az eszembe, - hogy egy egészen mellékes detailt nem említettem még meg, de nem akarom magam kitenni annak a vádnak, hogy egyáltalában bármiről is meg nem emlékeztem. Méltóztatnak talán emlékezni rá, hogy valamelyik nyilatkozatban Mándy Samu t. képviselőtársunk megmondta, hogy az Abbáziával kapcsolatos szindikátusban volt bizonyos részesedése. Kérem, ez erre a szindikátusra vonatkozik, amelyet most emhtettem; ennek igenis nem a vezetőségében vett részt, de amint az okmányokból meggyőződtem, egy kis részesedéssel Mándy Samu t. képviselőtársunk benne volt, ugy, ahogy azt, nem tudom hány héttel ezelőtt, a házban, vagy a hírlapokban ő maga is kijelentette. (Felkiáltások a jobboldalon : Itt a házban !) Már most, t. képviselőház, azt hiszem, hogy azt a kettős kötelességemet, először, hogy teljesen feltárjam a tényállást a t. ház és az ország közvéleménye előtt, másodszor, hogy teljesen szabad folyást engedjek a bíróságnak a maga eljárásában, amennyiben arra szükség van, teljesítettem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ehhez a kijelentéshez még csak két dolgot fűzök. Az egyik az, hogy ugy gondolom, hogy még a legerősebb politikai ellenfélnek is igazat kell abban adnia, hogy a jelenlegi kormány ebben a dologban a legrigorozusabban és a legkorrektebb módon járt el. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Másodszor még egy megjegyzésem van. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hasonló természetű ügyek itt-ott előfordulnak az egész világon. A legtöbbször ugyan ügyesebben csinálják és kevesebb kerül belőle a nyilvánosságra, de olykor előfordul az is, hogy a dolog nyilvánosságra kerül. Én nem vagyok barátja annak a palástolási eljárásnak . . . Gr. Károlyi Mihály: Csak Lukács Lászlónak ! (Derültség és taps a baloldalon. Halljuk! Halljuk I jobbfelől. Felkiáltások a jobboldalon: Poincarétól tanulta !) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Beszédem elején kijelentettem, hogy pláne ma, amikor ezt abban a színben tüntethetnék fel, hogy a bíróságot, az ügyészt akarom befolyásolni, nem fogom ismételni azt a véleményt, amit az egész tranzakczióról a nyilvánosság előtt már ismételve elmondottam, de azt a tényt magát konstatálnom kell, hogy több nem történt, mint hogy pártpolitikai czélokra egy nagy összeg pénz átvétetett egy társulattól. (Taps a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Közhivatalnoktól! Elnök : Csendet kérek ! Csuha István: Piszkos pénz, az semmi ? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Rakovszky István : Ezt nem szabad tenni! (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Egy hang (balfelől) : Megvesztegetett ministerelnök ! (Mozgás. Halljuk I Halljuk ' a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Akkor, amikor maguk a képviselő urak beszélnek