Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

90 508. országos ülés 191^ február 10-én, kedden. óvási költségek nagyobbak voltak, mint maga az a váltóösszeg, amely miatt a váltóóvás felvétetett. Az óvatoló közegek körének kiterjesztése ugy történik, hogy a közjegyzőn és bíróságon kivül, akik eddig jogositva voltak váltóóvatolásokat felvenni, ezentúl váltójegyzők is jogositva lesznek. A váltóról szóló törvényjavaslat feléleszti a régi magyar jognak az 1840. évi XV. törvényczikknek váltójegyzői intézményét, amennyiben megadja az igazságügyminister urnak a jogot, hogy olyan helyeken, ahol közjegyző és biróság nincs, ahol azonban megfelelő váltóforgalom alakul ki, például pénzitézet van, ott az ügyvédek sorából váltójegyzőt nevezhessen ki. Ez aztán természetesen költségkimélést fog jelenteni abban a tekintetben, hogy a közjegyzőnek nem kell kimennie messzire, gyakran egy napi járó földre, hogy egy lásösszegü váltó ügyében óvást vegyen fel. A törvényjavaslat az óvatoló közegek hatáskörét oly módon állapítja meg, hogy szemben a mai gyakorlattal kiszélesíti a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek hatáskörét, feljogosítván őket a váltóösszeg felvételére is ; különösen szabályozza a köz jegyzőhelyettesek hatáskörét, amely eddig szabályozatlan volt, az óvás felvételének idejét pedig a régi gyakorlattal szemben akképen állapit] a meg, hogy az reggel 9-től este 7 óráig vehető fel, azonkívül megszünteti azt a sok formaságot, azt a kérdést és feleleti rendszert, ami eddig gyakorlatban volt, aminek azonban, mint középkori czeremóniának tulaj donképen semmi értelme sem volt. A harmadik kérdés, amely az utólagos telepítésen és a váltóóváson kivül a magyar közgazdasági közvéleményt igen erősen foglalkoztattalak erőhatalom kérdése. Ennek a kérdésnek aktualitást különösen az utolsó balkáni háború adott, amennyiben 1912. novemberében az összes Balkánállamok Törökország kivételével, kimondták a moratóriumot, úgyhogy a magyar pénzintézetek és váltóbirtokosok nem mutathatták be a Balkánon váltókat, nem vehettek fel óvást, nem eszközölhettek váltócselekményeket és elveszítették visszkereseti jogaikat visszkereseti adósaikkal szemben. A magyar törvényhozás azonnal felismerte a helyzetet és az 1912. éviLXIV. t.-czikkben, amely 40 éven keresztül a váltótörvényen eszközölt egyedüli novelláris intézkedés volt, szabályozta az erőhatalom kérdését, még pedig ugy, ahogy azt a hágai egyezmény 1912 j júliusban megállapította, hogy t. i. az erőhatalomnak váltójogi joghatályt tulajdonított akképen, hogy, ha az erőhatalmi akadály 30 napig tart, a váltóóvás, a váltóbemutatás és egyéb váltócselekmények ideje kitolódik és a cselekményeket csak akkor keli felvenni, ha az erőhatalom által okozott akadály megszűnt, ha pedig az erőhatalmi akadály 30 napnál tovább tart, amint az a Balkán-háború esetében megtörtént, akkor az óvás felvétele és az egj^éb váltócselekmények ideje kitolódik ugyannyi idővel, de nem is szükséges, hogy ezeket a cselekményeket utólag teljesítsék. így tehát ez a mélyreható újítás még az egységes szabályozás beczikkelyezése előtt élő jog Magyarországon, ugy, hogy voltaképen ezt a rendelkezést mi már a magyar törvénytárban találjuk. Nem akarok további részletekbe bocsátkozni, (Halljuk! Halljuk !) azonban ennyiből is világos, hogy az uj váltójog igen mélyreható változásokat; eszközöl mai jogunkon. Ezek mind olyanok, amelyek a váltóforgalomnak, hazai hiteléletünknek és Magyarország magasabb hitelpolitikai érdekeinek jobban megfelelnek és ezeket előmozdítani alkalmasak. Befejezésül még csak egy néhány perczig szeretnék foglalkozni azokkal a nemzeti szempontokkal, amelyek ezen váltójogi javaslatnak törvénybeiktatásánál mérlegelendők és amelyek szempontjából szintén teljesen meg lehetünk elégedve. Ami a váltótörvényjavaslatot illeti, voltam bátor kijelenteni, hogy annak harmadik czime tiszta magyar jog, az teljesen a^ magyar gazdasági életnek és jogi felfogásnak megfelelően] készült, ez az igazságügyministerium törvényelőkészítő osztályában és mint kodfikáczionális mestermű elsősorban Tőry Gusztáv államtitkár urnak munkáját dicséri. (Éljenzés.) Ami az egységes váltójogot illeti, ebből is alaposan kivettük részünket. Aki a hágai államértekezletek naplóit lapozza, hamarosan meg fog győződni, hogy a mi kiküldötteink, nóvszerint Nagy Ferencz egyetemi tanár ur, képviselőtársunk, Fodor Ármin kúriai bíró ur, Sichermann Bernát udvari tanácsos ur kiváló képességeik és nagy tudásuk révén az egységes váltójog megalkotásában sokkal nagyobb befolyásra tettek szert és sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint aminő befolyás és szerep bennünket akár számunk arányánál vagy országunk területének nagyságánál fogva a nemzetek tanácsában megillet. Ami azután az egyezménynek alkotmányjogi részét illeti, ami külön államiságunk ebben a legnagyobb mértékben kifejezésre jutott, amennyiben az egyezményt és a hozzátartozó egységes szabályzatot Ő felsége, a magyar kiráhr meghatalmazásából a magyar kiküldött irta alá, ugy hogy ez, mint külön magyar külügy, kezeltetett, ami megfelel a helyes közjogi álláspontnak. Végre, t. ház, még csak a magyar jogfejlődés szempontjából, de egyszersmind érdekes jelenségként, a kodifikáczionális eszmék és a tudományos felfogások hullámzása és változandósága szempontjából vagyok bátor felemlíteni, hogy ez az uj egységes jog egy egész csomó olyan mélyreható intézkedést, egy egész csomó olyan uj intézményt hoz be jogrendszerünkbe, amelyek a régi magyar jogban már megvoltak, amelyeket az 1840. évi XV. t.-czikkbe foglalt magyar váltótörvény már ismert, amelyeket azonban jelenlegi jogunk hatályon kivül helyezett. így pl. a váltókifogások szabályozása, a zálogforgatmány intézményének behozatala, a biztonsági visszkeresetnek fizetési visszkeresettel való pótlása, a váltójegyzők intézménye, a gazdagodási keresetnek konczepcziója, azután a megtartási jog ugy vannak