Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-506

506. országos ülés 1914 gesen kedvezőbb előlépési viszonyok lennének megvalósitandók. (Helyeslés.) Kérésem előterjesztése után, ami magát a szóban forgó törvényjavaslatot illeti, azt örömmel, mondhatnám, lelkesedéssel fogadom el. Nem azért, ami a törvényjavaslatban benne van, hanem kizárólag azért a két szóért, amely a törvényjavaslatban, szemben az 1907. évi XLIX. törvényczikkel, nincs benne. Ami már most magában a törvényjavaslatban benne van, mindenekelőtt tisztelettel előrebocsátom azt, hogy e törvényjavaslat majdnem szószerinti másolata az 1907. évi XLIX. törvényczikkel életbeléptetett szolgálati rendtartásnak, legfeljebb itt-ott vannak stiláris módosítások, imitt-amott vannak a törvényjavaslat szellemének, intenczióinak megfelelő egyes kifejezések, egyes határozmányok preczizebben megválasztva. E törvény tehát lényegében tökéletesen ugyanaz, mint az 1907. évi XLIX. törvényczikkel életbeléptetett szolgálati rendtartás. Ami ezt a szolgálati rendtartást illeti, igénytelen nézetem szerint ennek határozmányai két csoportba, oszlanak. Egyrészük ugyanaz, ami benne volt az összes régi szolgálati rendtartásokban, különösen az 1884-ikiben, amelyek tehát már keresztül mentek a gyakorlat tüzpróbáján, ezekre nézve semmi észrevételem nincs. A második csoportot képezik azok, amelyek az 1907. évi XLIX. törvényczikkben ujak, először jelentkeznek. Ez uj határozmányokra vonatkozólag tiszteletteljes véleményem az, hogy vannak ezek közt olyanok, melyek feleslegesek, vannak olyanok, melyek czélszerütlenek, vannak olyanok, melyek egyáltalában nem szabályozzák modernül a személyzet viszonyait és végül vannak e határozmányok között olyanok, melyek hipermodernek. Ilyen, a legutolsó csoportba való pl. a javaslatnak az a része, melyet mint a javaslat legnagyobb ujitasát lépten-nyomon emlegetnek: a fegyelmi szabályokra és a fegyelmi eljárásra vonatkozó részt. Én azt hiszem ugyanis, hogy mikor a magyar állam imperiurnot gyakorló tisztviselőinek nincs még ilyen modern fegyelmi szabályzata és eljárása, akkor legalább is, hogy egyebet ne mondjak, nagyon időelőtti volt az állam egyik üzemi vállalatánál léptetni életbe ezeket a hipermodern fegyelmi szabályokat. De eltekintve ettől, megengedem, hogy ezek a fegyelmi szabályok nagy és szép ujitást képeznek, ámde akkor is, mint beszédem bevezetésében említeni bátor voltam, ez nem olyan előny, mely a vasúti alkalmazottak nagy zömét, egész nagy tömegét érinti, ez legfeljebb az alkalmazottak azon, százalékban talán ki sem fejezhető csekély töredékének nyújt némi előnyt, kik állandóan a szolgálati vétségek közt mozognak. Az államvasutak alkalmazottainak nagy tömege, hála Isten, nagyon ritkán kerül összeütközésbe a fegyelmi szabályokkal és nagyon ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy a modern fegyelmi szabályok alapján Ítéltessék el az ő működése. február 4-én, szerdán. 77 Ezeket a talán kissé merészen odadobott állításokat, hogy a javaslatnak egyik része czélszerütlen, a másik felesleges, a harmadik ósdi, a negyedik hipermodern, kötelességemnek érezném talán bővebben indokolni, ha a t. ellenzék, e törvénynek akkori szerzője jelen volna. így azonban, azt hiszem, felmentve érezhetem magamat e kijelentésemnek részletes indokolása alól. (Helyeslés jobbfelől.) Ha mindezek után ezt a törvényjavaslatot elfogadom és mint előbb kijelentem bátor voltam, örömmel fogadom el, teszem ezt a következő okokból. Először azért, mert ha ebből a javaslatból nem válnék is törvény, ennek minden intézkedése az 1907. évi XLIX. t.-cz. alapján kibocsátott szolgálati rendtartás alapján már amúgy is évek óta életbe van léptetve. Másodszor elfogadom ezt a javaslatot azért, mert erős a reményem, hogy mikor a kereskedelemügyi minister ur, mint azt több ízben kilátásba helyezni méltóztatott, az 1907. évi L. t.-cz.-et revideálni-fogja, fog módot és alkalmat találni arra, hogy a törvénynek hiányos és hézagos intézkedéseit is reparálja, tekintettel egyaránt a személyzet jogos érdekeire és a szolgálat követelményeire. Végül elfogadom a törvényjavaslatot és pedig örömmel és lelkesedéssel azért, mert amint az előttem szóló horvát képviselőtársaim felszólalásából örömmel láttuk, ennek a két szónak kihagyása alkalmas arra, hogy tökéletesen kiküszöbölje azt a félreértést, mely eddig köztünk és a horvát testvérnemzet közt fennállott, (Helyeslés jobbfelől.) tehát a törvényjavaslatnak törvénybe iktatásával a magyar nemzeti állam gyarapodásának és fejlődésének teszünk soha eléggé meg nem becsülhető szolgálatot. (Élénk éljenzés és ta/ps a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: T. ház ! Azon részletes, kimerítő és tárgyilagos előterjesztések után, melyekkel a t. előadó urak itt a törvényjavaslatot kisérték és azon beszéd után, melylyel a ministerelnök ur ezen javaslat főkérdésére, tudniillik a nyelvkérdés kihagyására kiterjeszkedett, az én feladatom tulajdonkép nagyon könnyű és minden felszólalásom felesleges lenne, ha nem kívánnék igen t. képviselőtársán], Söpkéz Sándor barátom felszólalására csak egész röviden reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Tulajdonkép itt is felesleges vitába elegyedném, mert meg van róla győződve t. képviselőtársam is, aki nézetem szerint talán tulszigoru kritikával il'ctte az 1907. évi XLIX. törvényczikk alapján kiadott rendeletet, hogy az adott viszonyok között az 1907. évi L. törvényezikket, amely az illetmények szabályozására vonatkozik, nem vehetjük revízió alá, mert és azt hiszem, az egész ház egyetért velem abban, hogy a mostani financziális helyzet kizárja ezt. (ügy van !) Anrg tehát az alkalmas idő el nem érkezik, az általa felvetett kérdésekkel