Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-506
72 506. országos ülés 191 k február h-m, szerdán. való érintkezésre hivatvák, a, horvát nyelv ismerete is megkívántatik, valamint kimondtanék az is, hogy Horvát-Szlavonországok területén a városi közúti vasutak alkalmazottaira a rendelet nyelvi rendelkezései ki nem terjednek*. Engedje meg a t. képviselőház azt is, hogy amidőn ezeket az igazságügyi bisottság nevében előterjesztem, megtoldjam azt a magam szerény nézetével is. (Halljuk ! Halljuk !) Szerény véleményem szerint ugyanis, hogy ha mi ezen a közös országgyűlésen az előttünk fekvő törvényjavaslatot törvényerőre emeljük és különösképen törvényt csinálunk a 2. szakasz utolsó bekezdéséből, amely utolsó bekezdés szerint a vasúti alkalmazottak büntetőjogi szempontból közhivatalnokoknak tekintetnék, akkor ezáltal a magyar álláspontot óriási módon megerősitjük. Miért? Mert, t. képviselőház, amikor valakikről egy praesumtio juristkell felállitani és egy praesumtio juris akarja azoknak a közhivatalnoki jellegét kidomborítani, altkor evidens, hogy azok a valakik tulajd önképen nem közhivatalnokok, ami a mi álláspontunk, a magyar álláspont. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház ! Amikoi az 1790-ik évben az országgyűlésen a magyar és horvát rendek között a nyelvi kérdés vitássá vált, egy horvát történetíró, aki ezt a dolgot tárgyalja, azt irta, hogy a horvátokat arról az oldalról verte a jég, amelyről a nap melegét remélték. Én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ha a jelen országgyűlés és a kormánynak működését egy mostani vagy az utókor törtéaetirója fogja a későbbi nemzedéknek bemutatni és ha az a történetíró igazságszerető lesz, akkor meg fogja állapítani azt, hogy a magyar kormány és a magyar törvényhozás a testvéri szeretet teljes melegével (Helyeslés.) odatörekedett, hogy a társországokkal a béke lehetőleg biztosittassék. (Ugy van!) A magyar történetíró azonban fel fogja jegyezni, hogy amikor a magyar kormány és a magyar törvényhozás ezt a nagyfontosságú szempontot szem előtt tartotta, akkor biztosítani képes volt azt, hogy itt semmi olyan ne történjék, ami az egységes magyar állameszme ártalmára lehet. (Helyeslés!) Kérem az igazságügyi bizotts'g nevében a javaslat elfogadását. (Helyeslés és éljenzés.) Hoványi Géza jegyző: Hreljanovic Guidó! Hreljanovic Guidó (horvátul beszél, aztán igy folytatja magyarul) : T. képviselőház ! A. HorvátSzlavon-Dalmát országgyűlés által a saját kebeléből ezen képviselőházba kiküldött képviselők r.evcben \ r an szerencséin a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat betérjesztése alkalmából, a következő nyilatkozatot tenni : Ezen tisztelt képviselőház által 1907-ben elfogadott s a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslattal hazánk, Horvátország kárára oly nyelvi rendelkezések állapíttattak meg, amelyek ezen tisztelt országgyűlés törvényalkotásának tárgyát nem képezhetik, mert ellenkezésben állnak a Magyarország és Horvátország közötti közjogi viszony szabályozására vonatkozó állami alaptörvénynyel, melynek 56. és 57. szakaszai ugy a Horvát-Szlavonországok autonómiájának körébe tartozó ügyekben, mint a közös kormány közegei részére ezen országok határain belül hivatalos nyelvül a horvát nyelvet állapitják meg. A vasúti szolgálati rendtartásról szóló eme törvényjavaslat ellen ugy az ezen országgyűlésre kiküldött horvát-szlavonországi képviselők, mint ezen országok egész közvéleménye állást foglalt, minek folytán Magyarország és Horvátország között ellentétek és súrlódások merültek fel, amelyek a történelmi testvéri viszonyt annyira megrendítették, hogy minket, akik szilárdan állunk az állami alaptörvény álláspontján, (Élénk helyeslés.) arra az elhatározásra kényszeritettek, hogy mindaddig ne vegyünk részt a tisztelt országgyűlés munkásságában, amig az állami alaptörvény emiitett sérelme orvoslást nem nyer. Gróf Tisza István t. ministerelnök ur (Éljenzés.) bölcs belátásának tulaj donitható, hogy T a közötte és a horvát-szerb koaliczió, mint Horvátország vezető pártjának megbízottai között létrejött megegyezés végrehajtásaként a vasúti szolgálati rendtartásról uj törvényjavaslat terjesztetett be, amelyből kihagyattak azok a nyelvi rendelkezések, amelyekben mi az állami alaptörvény súlyos megsértését láttuk. Ezzel részünkre is meg van adva a lehetősége annak, hogy tiszta és őszinte szivünkből e t. házban ugy hazánk, Horvát-Szlavonországok, mint a Szent István koronájához tartozó összes országok állami közössége javára tevékenységünket folytathassuk. (Éljenzés.) Minthogy a vasúti szolgálati rendtartásról szóló uj törvényjavaslat a jelzett pontban álláspontunknak eleget tesz, a horvát országgyűlés által e t. házba kiküldött képviselők ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadhatják. (Helyeslés.) Tekintettel azonban a törvényjavaslathoz csatolt indokolásra, kötelességünknek tartjuk kiemelni azt, miszerint visszavonhatlan álláspontunk az, hogy a horvát nyelv a Magyarország és Horvátország közötti kiegyezésre vonatkozó állami alaptörvény 9. és 57. szakaszaira való tekintettel hivatalos nyelve a Horvátország területén levő vasutaknak is s hogy HorvátSzlavonországra ezen országgyűlésre kiküldött képviselői ezt az áUáspontjukat minden adott alkalommal határozottan fogják képviselni s követelni, hogy annak érvény is szereztessék. Ezen elvi álláspontunkból következik, hogy a Horvátország területén levő vasutakon a nyelv kérdésének közbevetőleg rendeleti utón való szabályozását, amint azt a beterjesztett törvényjavaslat indokolása kilátásba helyezi s amely a horvát nyelvnek több tért enged, mint az eddigi rendeleti szabályozás, csak a tényleges állapot javításának s a törvényes állásponthoz való közeledésnek tekintjük.
