Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-505

58 505. országos ülés Í9Í4 j Gr. Bethlen István : Vannak, akik nem tartják bűnnek és helytelen dolognak azt, hogy a ministerelnök ur a románokkal tárgyalásokat folytat, de én azt hiszem, hogy még ezeknek is meg kell ütközniök azon, hogyha ezen tárgyalások ilyen körülmények között tovább folytattatnak. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) És kérdem a t. ministerenök urat, van-e kilátás arra, hogy ilyen körülmények között egyáltalában, a saját szempontjából, eléressék az a czél, melyet ő ezen tárgyalásoknak ozélul kitűzött, eléressék a béke, a lelkek megnyugvása, eléressék az egyetértés és mindazok a szép remények, amelyeket a ministerenök ur ezen tárgyalásokhoz füz ? Ha a mi románjaink tudatára fognak ébredni annak — és sajnos, már tudatára is ébredtek — ... (Ugy van! a baloldalon.) Jaczkó Pál : Tessék lemenni ! Gr. Bethlen István: . . . hogy ezen konczeszsziókat nem a miniszterelnök úrtól kapják, hogy ezen konczessziók nem a magyar politikai élet talajából nőttek ki (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) és nem találkoznak a magyar közvélemény helyeslésével, hanem azokat elsősorban külpolitikánk és másodsorban Románia határozott fellépésének köszönhetik, akkor ki van zárva az, hogy azok az eredmények eléressenek. (Ugy van ! a baloldalon.) És kérdem, birna-e ilyen körülmények között értékkel az a szövetség, amelyet mi Romániával kötünk? Hiszen egy szövetségnek csak akkor van értéke, ha az a reális viszonyoknak, az élet reális erejének mérlegelésén épül fel. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Románia előtt a monarchia szövetsége és megfordítva, csak akkor birhat értékkel, ha honorálja a szövetséges viszonynak erejét, de nem alapul konczessziókon ; mert hogyha ezen alapul, akkor csak addig fog tartani, amig Románia elérkezettnek látja a perczet, hogy hasonló konczessziókért barátságát újra áruba bocsássa. (Igaz ! Ugy van ! és taps a baloldalon.) A ministerelnök ur ezen érvelésemmel szemben azt mondhatná, hogy hiszen kérem, itt egy egyszerű interjú fekszik előttünk, az még nem államjogi szerződés, annak nem kell olyan nagy súlyt tulajdonítani, mert hiszen az nem kötelez sem minket, sem Romániát, sem senkit ; azt mondhatná, hogy végre is Romániának nem tudjuk megtiltani, miután önálló és független állam, hogy érdeklődjék faj rokonainak sorsa iránt ebben az országban. Bocsánatot kérek, itt nem erről van szó. Nagyon j ól tudom én azt, hogy Romániának, mint önálló független államnak, joga van külpolitikáját ugy berendezni, ahogy jónak látja, joga van esetleg azzal a követeléssel is fellépni velünk szemben, hogy mi a nemzetiségi kérdésben magatartásunkat megváltoztassuk. De az ellen viszont a leghatározottabban'tiltakozunk, hogy a monarchiának egy szolgálatban levő követe akkor, amikor tárgyalásokat folytat, ugy nyilatkozzék, hogy Románia barátsága megnyerésének jogos ára és jogosan követelt feltétele a nemzetiségi kérdésben követett magunktartásának megváltoztatása lenne. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldali.) január 31-én, szombaton. Mert ha ez igy visszautasítás nélkül marad, akkor Románia a jövőben jogosan fog hivatkozni arra minden esetben, amikor ezt a mi románjaink óhajtják és akarják, hogy hiszen az ő külpolitikai magatartásának enyhitése árául megigértetett az, hogy mi a saját magunktartását és politikánkat faj rokonaival szemben megfelelően szintén megválasztjuk. (Ugy van! balfelől). És azt hiszem, hogy senkinek sem kell ily ügyekben óvatosabbnak lennie, mint épen nekünk, (Ugy van! balfelől.) mert hiszen az utolsó évek parlamentáris történelméből igen sok példával tudnám bizonyitani azt, hogy amig az irott jog és az élő törvény sem elég erősek arra, (Ugy van ! Ugy van! a bal,- és a szélsőbaloldalon.) hogy Magyarország jogait megvédjék, addig egy kis preczedens, egy csekélyke kis visszaélés, amely ellen kellő időben vagy kellő formában nem tiltakoztunk, elegendő arra, hogy ellenünk fordittassék. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) És ebben az esetben is kétségtelen, hogy ha külpolitikánknak, illetőleg Románia külpolitikájának megváltozása oly körülmények között fog bekövetkezni, hogy azt egy paktum megkötése előzi meg : egy későbbi időpontban, amikor esetleg a túlsó oldalon is be fogják látni azt, hogy mily helytelen volt ezt a paktumot megkötni, amikor talán be fogják látni azt, hogy ezen paktumnak egyes pontjain változtatni, módositani kell, utólagos tiltakozásunk eredménytelen lesz. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Késő lesz akkor Bécsbe menni és Romániánál kopogtatni azzal, hogy a paktumot meg akarjuk változtatni, mert akkor azzal fognak fogadni, hogy a paktum mint Ígéret köttetett meg, itt egy Ígéret tétetett . . . (Ugy van ! balfeVA.) Holló Lajos : Nemzetközi konfliktusról fognak beszélni ! Gr. Bethlen István : ... és nem szabad olyan nemzetközi konfliktusokat felidéznünk, amelyeknek a külpolitikai helyzetre és az egész világ külpolitikai viszonyaira nagy visszahatása lenne. (Ugy van I balfelől.) De én levonom, t. ház, a kérdés ezen részének tárgyalásából a konzekvencziákat. Gróf Czernin nyilatkozata komlokegyenest ellenkezik azon nyilatkozatokkal, amelyeket a ministerelnök ur tett. Gróf Czernin azt mondja, hogy a külpolitika és a paktum között szoros összefüggés van, a ministerelnök ur pedig azt mondja, hogy a kettő közt semmi összefüggés sincs. Nekem nincs jogom és nem is akarok a ministerelnök ur nyilatkozatának szubjektív helyességében kételkedni. De akkor engedje meg, hogy figyelmeztessem arra, hogy az a parallelizmus, amely a külpolitikai viszonyok s a külpolitikai akczió és az ő akcziója közt mutat kőzik — és azt hiszem, minden objektív ember be kell, hogy lássa, hogy ilyen paraUelizmus a kettő között legalább is fennáll, — hogy, mondom, ez legalább is olyan nagy csoda, mint az a parallelizmus, amelyet egy filozófiai iskola akart előttünk plauzibilissé tenni, amely iskola azt köve-