Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-505

m 505. országos ülés 1914 január 31-én, szombaton. idő óta a hazai román nemzeti párt komitéjávai folytat, mint amely világításba azokat az ő delegaczionális és képviselőházi beszédei helyezték. De másodszor szükségesnek tartottam, hogy interpelláczió alakjában forduljak a ministerelnök úrhoz, azért is, mert azt tartom, hogy gróf Czernin ezekkel a nyilatkozatokkal túllépte azt a jog- és hatáskört, mely őt mint a monarchia követét megilleti. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Mielőtt a kérdés e két oldalának fejtegetésébe belemennék, legyen szabad egy igen rövid nyilatkozatot tennem. Én nem fogom kritika tárgyává tenni azt, hogy helyes volt-e, vagy helytelen volt-e általában a ministerelnök urnak az a kezdeményezése, hogy a román nemzeti párt vezető férfiaival megegyezést kivánt létesíteni. Nem fogom ezt kritika tárgyává tenni két okból. Először azért, mert azt hiszem, hogy nemsokára módunkban lesz ezt a kérdést itt a házban kellő vita keretében megvitatni, s elvárom a ministerelnök ur lojalitásától, hogy oly formában fogja ezt a kérdést ide a ház elé s az ország közvéleménye elé hozni, hogy a parlament erről a nemcsak a mi, de az egész ország szempontjából fontos kérdésről kellő vita keretében nyilatkozhassak. De nem kívánom azon másik okból sem kritika tárgyává tenni ezen tárgyalásokat, mert azt hiszem, egészen irreleváns annak a kérdésnek eldöntése szempontjából, hogy gróf Czernin nyilatkozatai megállják-e helyüket, az, hogy a ministerelnök ur milyen indokokból, helyes vagy helytelen indokokból indította meg ezeket a tárgyalásokat. Én azt hiszem, ezek a nyilatkozatok épen azoknak tettek igen rossz szolgálatot, akik a ministerelnök urnak ebben a tekintetben talán fehér lapot adni hajlandók. És azt hiszem, helyesen járok el, ha nem annak a politikának a szempontjából, amelyet én helyesnek tartok, bírálom ezen nyilatkozatokat, hanem annak a politikának a szempontjából, amelyet a ministerelnök ur itt kifejtett, amelynek értelmében ő ezeket a tárgyalásokat megindította. De térjünk vissza, t. ház, a kérdésnek az anteczedencziáira. A ministerelnök ur a delegáczió deczember 11-iki ülésében olyan nyilatkozatokat tett, hogy az ő tárgyalásai és a külpolitikai helyzet között semmiféle összefüggés nincs. (Ugy van! a baloldalon.) Ezzel szemben gróf Czernin az emiitett interjúban leplezetlenül mutat rá arra, hogy ezek a tárgyalások Románia és a monarchia kölcsönös viszonyának kialakulásában nagyon jelentős szerepet játszanak. (Ugy van ! a baloldalon.) Rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások kedvező kimenetelétől a monarchia és Románia kölcsönös viszonyának kedvező alakulása várható és fordítva, amennyiben ezen tárgyalások eredménytelenül fejeződnének be, ez olyannyira súlyosbítaná az ő felfogása szerint külpolitikai helyzetünket, hogy, amint ő magát kifejezte, erre az eshetőségre jó nem is gondolni. Rakovszky István : Beavatkozás a mi belügyeinkbe ! (Ügy van ! balfelől.) Gr, Bethlen István : Az én feladatom tehát e két kontradiktórius nyilatkozattal szemben igen könnyű. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha ezen két nyilatkozatot egymással konfrontálom, még pedig szószerinti szövegben. (Halljuk! Halljuk I a baloldalon.) A ministerelnök ur deczember 11-iki delegáczionális beszédében ezt mondta (olvassa) : »Amint már jeleztem, ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormánynak vagy személyemnek erre irányuló akcziója« — t. i. az ő tárgyalásai — »a külügyi helyzettel bárminemű kapcsolatba hozassék«. És beszédének további folyamán azt mondja (olvassa) : »Ami pedig a dolog időszerűségét illeti, méltóztassanak nekem megengedni, az a szempont, hogy a jelen pillanatban akadnak itt is, ott is olyanok, akik a külpolitika szempontjából sürgetik és kívánják ezt a dolgot, nem lehetne ok a dolog megindítására, ha azt különben indokoltnak nem tartanám, de viszont nem lehet ok arra sem, hogy meg ne tegyek valamit, amit az ország érdekében valónak tartok«. Ezzel szemben leszek bátor gróf Czernin interjújának egy és más nyilatkozatát szintén felolvasni. Ő azt mondja (olvassa) : »Minden magas poziczióju román, aki barátja Magyarországnak — és valamennyi az, — reméli, hogy gróf Tisza tárgyalásai az erdélyi románokkal kedvezően fognak végződni. Inkább ellenségeink kívánják az ellenkezőt és hogyha mégis ellenségeink kívánsága teljesülne, ez a szomorú körülmény igen súlyosbítaná a helyzeted. Azután (olvassa) : »Románia és a monarchia egymáshoz való viszonya az utóbbi időben bizonyos feszültséget szenvedett. De tekintettel arra a jó és őszinte hajlandóságra, melylyel Románia politikusai vannak, Ausztria-Magyarország iránt, remélnem kell, hogy mihelyt az erdélyi románok kérdése meg lesz oldva, mindent . . .« (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István : Mindig Erdély! (Halljuk ! Halljuk 1 jobbfelől.) Gr. Bethlen István : »Az a véleményem — t. i. Czerninnek a véleménye — hogy okvetlenül szükséges, hogy az ország és román nemzetiségű polgárai megértsék egymást.* És a riporternek arra a kérdésére, hogy mi történnék akkor, ha a románok teljesíthetetlen feltételeket szabnának ennek a békének, ő komoran azt válaszolta (olvassa) : »Uram, Ausztriának és Magyarországnak nagy érdeke, hogy ne is gondoljunk ilyen szerencsétlen eshetőségre.* (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István : Messzire jutottunk! Szép nagyhatalom ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Halljuk a megalázást! Gr. Bethlen István : Mielőtt tovább mennék, az igazság kedvéért meg kívánom állapítani, hogy a ministerelnök ur idézett beszédének két passzusa között bizonyos eltérés van. Az egyik helyen csak annyit mond, hogy ő ezeket a tárgyalásokat nem azért indította meg, mert erre a külpolitikai helyzetben bizonyos indítékot talált volna, és viszont