Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

518. országos ülés I9ik márczius 6-án, pénteken. 461 szag érdekében levőnek tartok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Épen olyan megkötöttség, épen olyan obligó ez, mint aminő a választójogra, vagy a katonai reformra, vagy a közéletnek bárminő más kérdésére nézve minden lelkiismeretes emberre nézve fennáll. De kereken tagadom, hogy bárminő olyan obligót vállaltam volna abban az esetben is, ha czélt érek s ha a román nemzetiségi j)árt megváltoztatja a maga programmját, ami becsületes politikusoknak ezen az általános obiigóján kivül áll. Nem arról volt szó, hogy mi alkudjunk és összepaktáljunk valamit. Arról volt szó, hogy megértsük egymást, arról volt szó, hogy abban az esetben, ha ez a megértés és megnyugtatás az egész vonalon sikerül, elimináljuk azt az elvi ellentétet, amelyről én is azt tartom, — bár mennyire sajnáljam is, —- hogy mindaddig, mig nem elimináljuk azt. áthidalhatatlan ür választ el bennünket egymástól. T. kéj3viselőtársam azt mondja, én olyanokkal kerestem a megegyezést, akiknek elvi álláspontjától ilyen ür választ el. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Én igyekeztem kapaczitálni azokat, akiktől ma elválaszt ez az ür, hogy térjenek át olyan elvi álláspontra, amelyen megszűnik ez az ür és ahol azután közös jóvoltunkra vállvetve, közösen tudunk munkálkodni! (Elénk helyeslés jobb felöl.) Amikor ezt a kísérletet megtettem és amikor annak a talán távol jövőben való végleges megegyezésnek útját egyengettem, akkor, azt hiszem, épitő nemzeti munkát végeztem. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Én azt hiszem, ennek a nemzetnek évezredes történelmén keresztül válságos, végzetes, katasztrofális naj>jai mindig azok voltak, amikor benn az országban egymásra támadtak a közös munkára hivatottak, a közös érdeküek. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: Én nem akarok most pártpolitikai polémiákba elegyedni; nem akarom keresni, hogy kiben volt a hiba, de tény az, hogy ennek az országnak aggodalmat keltő helyzete épen onnan támadt, hogy megbomlott az egyetértés, megbomlott a béke nagyon sok olyan tényező közt ebben az országban, amelyeket kölcsönös érdekük egymásra utalt. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) És, ha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam olyan komoly hazafiúi gondokkal figyelmeztet engem rá, hogy a magyar nemzetet mennyi veszély fenyegeti; hogy Ausztriában mennyire erőre kaptak olyan irányzatok, amelyek a magyar nemzet létérdekei ellen irányulnak, (Ugy van! balfelöl.) bocsánatot kérek, én azt tartom, hogy ezek az irányzatok felszínen vannak és veszedelmesek lehetnek addig, amíg egymás ellen tornyosulnak és szemben állanak egymással ebben az országban oly erők, amelyeknek egyetértésében van közös jó voltuk, közös boldogulásuk, közös üdvösségük. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Az az egész politika, amelyet ez a párt megalakulása óta követ, az az egész politika, amelynek ez a kormány legnagyobb önfeláldozással állt, szolgálatában, az az egyesítés politikája. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Egyesíteni .akarjuk a nemzetet királyával; egyezséget, békét akarunk Magyarország és Horvátország között, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és azt akarjuk, hogy ennek az országnak nem magyar ajkú polgárai is teljes megnyugvással, teljes odaadással jöhessenek a magyar nemzeti politika támogatására. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) És ne mondja nekem a t. képviselő ur azt, hogy az egyesítésnek ezt a művét csak az előrehaladó demokráczia utján lehet megoldani. (Derültség jobbról. Ugy van! balfelöl.) Először is egy kicsit komikusan hangzik antidemokratikusnak nevezni azt az embert, aki majdnem megkétszerezte a választók számát Magyarországon. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ez elég lényeges, — adja Isten, hogy ne legyen túlnagy, de mindenesetre elég nagy — lépés a demokratikus haladás terén. Engedelmet kérek, azok a t. képviselő urak, akik most a neofiták egész buzgalmával hirdetik a radikalizmus tanait, nézzenek körül. Hát a demokratikus radikalizmus a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölését jelenti? Tekintsenek át a Lajtán; nézzék meg, mi folyik a szomszédban. Ott is éltek abban az illúzióban sokan, hogy az általános szavazati joggal ki tudják küszöbölni a nemzetiségi ellentéteket. (Mozgás balfelöl.) Mit nyertek vele? Itt a tapasztalat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a kis sziget, ez a mi szegény kis Magyarországunk nem állhat ellent egy általános európai áramlatnak . . . Huszár Károly (sárvári).- A nép itt is érvényesülni fog, akármit csinálnak! (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári): Nem fogják sokáig csukva tartani az ajtót! Elnök (csenget): Huszár Károly képviselő urat rendreutasítom. Huszár Károly (sárvári) : Köszönöm a nép nevében ! Elnök (csenget) : Nincs joga megjegyzéseket tenni az elnöki kijelentéssel szemben! « Felkiáltások (a jobboldalon) : Több tiszteletet ! Fogja be a száját! Huszár Károly (sárvári): Talán azt is rendreutasitaná, kérem. Elnök (csenget): Az elnök tudja a kötelességét és teljesiti is, nincs szükség a figyelmeztetésre. (Elénk helyeslés a jobboldalon.)