Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-518

518. országos ülés 19ík márczius 6-án, pénteken. 455 rezíduuma nem lehet más, minthogy mikor talán nagy megpróbáltatás elé kerül a nemzet, akkor gyengébb lesz, mint előbb volt és jöhet pillanat, ne adja Isten, hogy jöjjön, mikor majd gróf Tisza István is fogja keresni azt a nemzeti erőt, amelyre támaszkodni szeretne és ne adja Isten, hogy gyengitve találja, hogy ne álljon helyt a vihar pillanatában. Ilyen fejleménytől óvja az Isten hazánkat. Azért ezt a politikát, amely ide vezet­het, nem támogatom. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök r Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beőthy Tál foglalja ti.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból meg­nyitom. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn ismételve szót kérek, hogy legnagyobb sajnálatomra gróf Apponyi Albert t. képviselő ur távollétében, aminek azon­ban ezúttal, ugy látszik, igen komoly oka van — válaszoljak az ő mai fejtegetéseire, mindenekelőtt örömömet óhajtom kifejezni a felett, hogy a most szóba kerülő kérdések túlnyomó nagyrészére nézve a t. képviselő úrral való egyetértésemet konstatál­hatom. A t. képviselő ur félig gúnyosan, félig tréfásan jegyezte ma meg egyszer beszéde folyamán, hogy nem szerencsétlenség az, ha valamiben egyetértünk. Legyen róla meggyőződve, hogy én soha nem tar­tom ezt szerencsétlenségnek. En mindig kész va­gyok a nézeteltéréseket megvitatni, de mindig örülök, ha egy vagy más kérdésben vele egy véle­ményen lehetek. Ebben a kérdésben pedig egyene­sen nagy nemzeti érdeket látok abban, hogy ezen egész térnek mentől nagyobb része legyen olyan, amelyen minden magyar ember pártkülömbség nélkül egyetért. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Épen ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy mindenekelőtt örömmel konstatáljam azt, hogy a tárgyalásokba vagy az eszmecserénkbe be­vont anyag túlnyomó nagy részére nézve meg­állapíthatom ezt az egyetértést, megállapíthatom a t. képviselő ur nyilatkozatából és megállapítha­tom a hallgatásából is. Mert hiszen a t. képviselő ur, aki a legkisebb részletekig belemélyedt a kér­désbe — nagyon helyesen — és konstatálta mind­azt a kis részletet, ahol egy vagy más dologban helytelenítette, tévesnek tartotta álláspontomat, bizonyára azért mellőzte hallgatással az itt fel­merülő egyéb anyagnak túlnyomó nagy részét, mert azokat illetőleg elfoglalt álláspontomon semmi kifogásolni valót nem talált. így tehát, midőn azt látom, hogy a t. képviselő ur mindazokra, amiket a nyelvnek a közigazgatás és a jogszolgáltatás terén való érvényesülésére nézve mondottam, továbbá mindarra, amit a román intelligencziának a hiva­talokban való helytfoglalására, valamint azon kér- ' dést illetőleg mondottam, hogy a néppel érintkező magyar tisztviselők a nép anyanyelvét bírják ; vé­gül amit mindarra nézve mondottam, ami a román népnek a választójog és a választókerületi beosztás terén való érvényesülésére vonatkozik, mondom, midőn mindezen kérdéseket hallgatással mellőzte a t. képviselő ur, ebből örömmel konstatálhatom azt, hogy ebben a tekintetben elfoglalt álláspon­tunkon semmi kifogásolni valót nem talált. És ezzel aztán eldobhatjuk az elkopott vádak lomtárába mindazokat a nagyhangú támadásokat, amelyekkel az ellenzéki sajtó heteken és hóna­pokon át elhalmozott bennünket, amelyek szerint mi a magyar állam szuverenitását, a magyar állam egységét, a magyar állam hatósági jogait dobtuk volna ezen eszmecserékben áldozatul. (Élénk he­lyeslés jóbbjelői.) Én azt hiszem, ha mindazok az igen tiszteletreméltó tagjai különösen az erdélyi magyar társadalomnak, akiket sikerült ezekkel a vádaskodásokkal bizonyos nyugtalan, izgalmas hangulatba hozni, most összehasonlítják az Ap­ponyi Albert t. képviselő úrhoz közel álló lapok­nak heteken át hangoztatott nagyhangú vádjait, t. képviselőtársamnak itt tartott beszédével, akkor ebből levonhatják a konzekvencziát, levonhatják a múltra, levonhatják a jelenre és a jövőre nézve és talán némi reménynyel fordulhatok hozzájuk azzal a kéréssel, hogy ha a sajtónak temperamen­tumos és merész kijelentéseket megszokott faktorai máskor is ilyen érdemtelen vádakkal illetnek be­csületes férfiakat, akik életük legjavát a magyar nemzeti ügy szolgálatában töltötték el, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) ne fogadják azt azzal a gyermekes hiszékenységgel, amely ilyen emberekkel szemben ilyen természetű vádas­kodásoknak felül. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyes­lés a jobboldalon és a középen.) De menjünk tovább t. ház. Konstatálhatom az egyetértést nagyon sok kérdésre nézve t. kép­viselőtársam nyilatkozataiból is. Ismételve konsta­tálom az egész kérdés alapelveire vonatkozólag ; hiszen ezt a részt megvitattuk egy korábbi alka­lommal és mert jelenleg ő is inkább a részletekkel foglalkozott, én sem kivánom most a t. házat ismétlésekkel fárasztani, de konstatálhatom az egyetértést épen a legfontosabb részeket illetőleg, így mindenekelőtt ami az állami népiskolák ügyét illeti, ebben a tekintetben igazán nincs nézeteltérés a dolog lényegére nézve közöttem és gróf Apponyi Albert között, s mondhatom, ez meglepetés és nagyon örvendetes meglepetés reám nézve. Én őszintén megvallom, az, amit t. képvisető­társam ma itt elmondott, újság volt reám nézve, t. i. hogy ő ezekben a kérdésekben bizonyos mér­sékeltebb és szerintem helyesebb álláspontot fog­lalt el s a ministerium szakközegeinek ultraszovi­niszta álláspontjával bizonyos ellentétbe jutott. Ez nagyon érdekes és nagyon tanulságos. A tény az, hogy t. képviselőtársamnak ezek a sokkal helyesebb, magyar nemzeti szempontból is sokkal több és mélyebb hazafiúi belátásról tanus­' kodó intencziói tényleg többé-kevésbbé hajótörést

Next

/
Thumbnails
Contents