Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-518
518. országos ülés 1924 márczius b'-án, pénteken. 435 soha titkot nem csinálnak, ebben a tekintetben ellentéteiket nemcsak nem tagadják, hanem elhomályosittatni sem engedik. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) De t. képviselőtársam ezeket az anomáliákat sem helyesen hozza fel és szerintem nem is helyesen osztályozza, (Ugy van! balfelöl.) mert mikor ő, bocsánatot kérek, azon szörnyűködik és azon csodálkozik, hogy gróf Károlyi Mihály egy radikális, demokratikus nemzeti álláspontot képvisel, akkor kérdezem, mi ennek a csodálkozásnak, mi ennek a megütközésnek alapja? Az a felfogás, hogy azért, mert valaki nagybirtokos, mert valaki az arisztokrácziához tartozik, hogy azért ki legyen zárva a demokrácziából, azért vétsen a maga egyénisége ellen, ha demokratikus, ha őszinte, haladó politikus? (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Éljen Károlyi!) Pető Sándor: Ott vannak a demokráczia árulói! Rendesen a demokrata származásúak árulják el a demokrácziát. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Kinek-kinek politikai állásfoglalását az ő meggyőződései állapítják meg helyesen, nem pedig az a társadalmi állás, amelybe véletlenül beleszületett, és nem azok az egyéni érdekek, amelyekről meg kell feledkezni a politikában. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Scotus Viatorral azonban az én beszédem során is fognak találkozni azok, akik szivesek lesznek figyelmükkel megajándékozni, és leszek bátor rámutatni, hogy Scotus Viatornak kik az igazi, azoknál a bizonyos eszmekörben, amint t. képviselőtársam mondta, megrögzött jóhiszemű Íróknál sokkal veszedelmesebb szövetséges társai, nem ebben az országban, nem ebben a házban, kik a sokkal veszedelmesebb és hatalmasabb szövetséges társai azoknál az íróknál, akikről t. képviselőtársam beszélt. Ezzel elbúcsúznám t. képviselőtársamtól, ha nem hívott volna fel beszéde elején mintegy arra, hogy nyilatkozzam Miháli Tivadar t. képviselőtársam beszédjének azon részére vonatkozólag, amelyben, midőn a most nevezett t. képviselő ur elmondta a nemzetiségi párttal különböző kormányok által folytatott tárgyalásoknak egész sorozatát, megemlékezett azokról a találkozásokról is, amelyek Wekerle Sándor ministerelnöknél a koalicziós kormány és a nemzetiségi párt t. képviselői között történtek. T. képviselőtársam nyilvánvalóan abból indult ki, hogy ez teljesen azonos természetű azzal, ami most a t. ministerelnök ur részéről történik. Hát nem azonos természetű: olyan dolog, amelyre nézve én már akkor, amikor a delegáczióban először emlékeztem meg a ministerelnök ur tárgyalásairól, megmondtam, hogy abban semmi kifogásolni valót nem találok, sőt szükséges és kötelességszerű dolognak tartom, hogy t. i. minden felelősség mellett működő politikai tényező s elsősorban I a legfelelősebb tényező, a kormány, igyekezzék magának minden oldalról informácziót szerezni a nemzet bármely rétegében fennforgó óhajtásokról, szellemi áramlatokról, kívánságokról, szükségletekről; megmondtam, hogy ilyen informatív jellegű megbeszélések ellen nekem soha semmiféle észrevételem nem volna, ilyeneket folytattunk mi is. Ami ellen észrevételem van, az a megállapodásszerű, a »do ut des« alapján létrejött, — hogy ugy mondjam — hatalomtól hatalomhoz való tárgyalásnak menete és egész beszédem során ezzel fogok foglalkozni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez tehát egészen más természetű dolog és azok a megbeszélések, melyek akkor folytak, semmiképen nem helyezhetők egy sorba és nem mondhatók azonosaknak azokkal, amelyek most folynak. Holló Lajos: Jegyzékváltások! Gr. Apponyi Albert: ugyanez áll Miháli Tivadar t. képviselőtársam azon reminiszczencziájáról is, amely arra vonatkozik, hogy a múlt országgyűlésen többségben lévő függetlenségi párt a nemzetiségi párt képviselőit megkínálta a bizottságban egy helylyel. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ebben benn foglaltatik a nemzetiségi párt, mint olyan, jogosultságának elismerése. Bocsánatot kérek, ez megint két egészen különböző dolog. Hogy egy tényleg létező parlamenti csoporttal szemben a többség bizonyos méltányosságot gyakorol, hogy maga is kívánatosnak tartja, hogy már a bizottsági tárgyalások sorában szavát felemelhesse, a maga nézeteit előadhassa, ez, t. képviselőház, egészen különböző dolog attól, ha politikánk megállapítása ezéljából ezt a tényezőt jogos politikai, hatalmi tényezőnek elismerjük és velük paktumszerü tárgyalásokat folytatunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez teljesen különböző dolog és a kettőt egymással igazságosan párhuzamba sem lehet vonni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, még egy megjegyzést kell tennem Miháli Tivadar t. képviselőtársamnak egy egyenes felhívására T. képviselőtársam ugyanis megemlékezik arról, hogy én a nemzetiségi párt vezetőivel való tárgyalást már az ezen tárgyalásra vonatkozó interpelláczióm beadása alkalmából politikai hibának, — én nem használtam ezt a kifejezést — bűnnek jellemeztem, amint jellemzem most is és valaki közbeszólt, — hát kérem a közbeszólás hevében néha erősebb kifejezéseket is használunk — hogy bűn. Ezt ő románajku polgártársainkra nézve, — amint ő magát kifejezi — a hazai román népre nézve sérelmesnek találja. Engedelmet kérek, ebben nem foglaltatik sértés azon t. képviselőtársaimnak személye ellen sem, akik a román nemzetiségi pártnak élén állanak, mert nem az ő egyéniségüknek, hanem csak az ő politikai tevékenységüknek elitélése foglaltatik ebben. Még kevésbbé foglaltatik ebben sérelem románajku polgártársainkkal szemben, mert, bocsánatot kérek, habár a 55'
