Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-517

517. országos ülés 1914• i vasasa iránt a napirendi indítvány során leszek bátor a háznak javaslatot tenni. Következik a napirend 5. pontja: a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal fmme-ausztráliai járatok lentartása iránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (ír. 971,986) s elsősorban annak általánosságban való tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Szabó János előadó: T. ház! A Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság két rendbeli járatai közül különösen az ausztráliai járat ellen tétetett különösebb kifogás s az állíttatott, hogy az a magyar gazdasági életnek mitsem ér, Rakovszky István és Springer Ferencz képviselő urak fölhozták, hogy ezek arra valók, hogy a Hitelbank által alapított gyártelepek Ausztráliából olcsóbban hozzák be az ónt. Haller képviselő ur pedig kifogásolta, hogy az ausztráliai járatok vámmentesen fogják behozni a gyapjút s ezáltal tönkreteszszük a magyúr juhtenyésztést. Helyes megvilágításban ezen kifogások egyike sem helytálló, mert ha az ausztráliai járatok révén az ón olcsóbban jön be hozzánk mint bejönne a génuai és hamburgi reláczió révén, ez az iparfejlődés szempontjából határozottan előnyösnek mondható. Juhtenyésztésünket pedig nem az ausztráliai gyapjubehozatal tette tönkre, hanem az régtől fogva, a változott termelési viszonyok következtében fejlődött vissza. Hazai mezőgazdaságunk belterjesebb irányú fejlődése következtében tehát kizártnak látszik az, hogy juhtenyésztésünk a jövőben képes lenne a hazai posztóiparunk fejlődésének megfelelő gyapjutermelést biztosítani, az iparfejlesztés szempontjából pedig határozottan előny, hogy a gyapjutermelésnél mutatkozó hiányt a juhtenyésztés visszafejlődése következtében tényleg sokkal olcsóbb és közvetetlenebb utón tudjuk a jelzett járat révén pótolni. Ezeket voltam bátor a javaslatra vonatkozólag előadni, s kérem, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra ki következik? Szepesházy Imre jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. ház! Midőn az általános vita alkalmával felszólaltam, kifogásaim között elsősorban felemlítettem azt, hogy nemcsak én, nemcsak a képviselőház egész ellenzéke, hanem az országnak minden gazdasági érdekeltsége a legnagyobb mértékű felháborodással fogadta azt, hogy ezek a törvényjavaslatok idehozattak, anélkül hogy azok a nagy nyilvánosság kritikája alá lettek volna bocsátva. Bátor voltam akkor megjegyezni, hogy a legnagyobb mértékben helytelenítendő az az eljárás, hogy különösen az ellenzéki pártokkal, akik tulajdonképen elsősorban vannak hivatva kritikát gyakorolni itt a házban, úgyszólván az utolsó napokban közöltettek a javaslatok és írczius 5-én, csütörtökön. 405 hogy lehetetlenség olyan kérdéseknél, melyek kizárólagos szakértelmet igényelnek, olyan vitát indítsunk meg ós olyan bírálatot gyakoroljunk, amely teljesen megfeleljen a czélnak. Hogyha mégis teszszük ezt, teszszük azért, hogy az ország figyelmét felhívjuk arra, hogy ezeket a törvényjavaslatokat és ezeket a törvényalkotásokat nem tartjuk az ország érdekében lévőknek. A kereskedelemügyi minister ur már előbbi felszólalásában kitért Rakovszky István t. barátomnak egy megjegyzésére, mely szerint ő elitélte azt, hogy a ministeri referens urak a többségi párt konferencziáján a klubban megjelennek és ott felvilágosításokat adnak. Erre a minister ur jónak látta felhívni a figyelmünket arra, hogy hiszen az elmúlt kormány alatt, t. i. a koalicziós kormány alatt is és azelőtt is szokásban volt ez, tehát ő csak ragaszkodott a szokáshoz. Én a minister úrral szemben nem bocsátkozom annak bírálatába, helyes volt-e ez, vagy nem, de felhívom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét arra az egy körülményre, hogy, ha olyan nagy szükségét látja annak, hogy a ministeri referens urakkal felvilágosittassa a többségi pártot, miért nem látja szükségét annak is, hogy az ellenzéki pártok szintén ugyanilyen mértékben világosittassanak fel, hogy ezen felvilágosítások alapján bővebb bepillantást nyerve a dolgokba, szabadabban és jobban gyakorolhassák a kritikát itt, a hivatott helyen, a képviselőházban. (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) Tegnaj)i beszédemben több kérdést intéztem a kereskedelemügyi minister úrhoz, amelyeknek egy részére választ adott, azonban válaszolatlanul hagyott néhány kérdést, igy többi között az Adria-szerződésre vonatkozót. Miután azonban nem ez van most tárgyalás alatt, hanem a Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság szerződése, én néhány szóval egész röviden csak arra vagyok bátor a figyelmet felhívni, hogy miért nem adott felvilágosítást nekünk arra a kifogásomra, hogy a társaság nem tett semmit, amire az 1901-ben kötött szerződés kötelezte, továbbá, hogy 48 járattal kevesebbet állítottak most be a szerződésbe, mint volt 1901-ben, daczára a fölemelt szubvencziónak, hogy hajóparkját egyetlen egy hajóval sem nagyobbította stb. stb. Ezekre választ és felvilágosítást nem kaptunk. Ezt csak meg akartam jegyezni; bővebben ezzel a témával mostani felszólalásom keretében nem óhajtok foglalkozni. Azonban a Keleti Tengerhajózási Társaságról, amelyről tegnap valamivel bővebben szóltam, a minister úrtól újból nem hallottunk semmiféle felvilágosítást. Azért most ragadom meg az alkalmat, hogy erről a társaságról és ennek szerződéséről, amely szőnyegen fekszik, hozzá kérdéseket intézzek és felvilágosításokat kérjek. A Keleti Tengerhajózási Társaság Galacz és Konstantinápoly között bonyolította le a forgalmat. Kapott ezen forgalom lebonyolításáért