Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 1924 január 28-án, szerdán. m kat ne veszítsük el. Azt hiszem, hogy ezek a kijelentések alapigazságok és meg nem támadhatók. Kerüljük azokat a szélsőségeket, melyek a katonai téren stagnáeziót vagy visszafejlesztést hoznának létre, de kerüljük azokat a szélsőségeket is más oldalról, amelyek szerint más, versenyképesebb államokkal a felfelé Hezitálás műveletébe menjünk át és ezáltal a polgári szükségleteket összeszorítsuk, amely összeszoritás hasonlóképen utolsó konzekvencziájában az állam bukását vonná maga után. Ebből méltóztatik látni, hogy a hadvezetőséget nem egyoldalú, — és ha szabad e kifejezéssel élni — nem czéhbeli nézetek vezetik követeléseinek felállításában, hanem az az analizis alapján történt felismerés, hogy csak az összes állami tényezők harmóniája képes az államot életképessé és boldoggá tenni. (Ugy van !) Klasszikus példája az ecsetelt felfogásnak épen a mi hadseregünk. Ez a hadsereg az, amelynek tisztjei, altisztjei, legényei sokkal rosszabbul vannak fizetve, mint más állam tisztjei. Ez a hadsereg az, amelynek alosztály-keretei kisebbek, mint más államok alosztálykeretei, amelynek kevesebb a tüzérsége stb. Ha már most valaki annak elismerése mellett, hogy a personifikált hadügy, amely a jelen esetben én lennék, hogy a personifikált hadügv legalább theoriában helyes nézeteket portál és daczára ennek, azt mondaná, hogy e fejlesztésekre, amelyeket a szóban levő törvényjavaslat kontemplál, nincs szükségünk, ezt csak ugy tehetné, ha abból indulna ki, hogy talán több emberöltőn át nem lesz háború és ennek következtében ezek a kiadások nem szükségesek, vagy pedig abból indulna ki, hogy talán határcsapatok nélkül kisebb alosztálykeretek is győzelemre vihetnének a jövendő háborúban, vagy pedig harmadszor abból indulna ki, hogy, ha a katonai téren a törvényjavaslat el nem fogadásával beállana a stagnáczió és ezzel katonai hátrányokat szenvednénk is, a háborúban az az erőtöbblet, amelyet a stagnáczió következtében a polgári szükségletek kapnak, dúsan ki fogják egyenlíteni a. hiányt. Az a feltevés, t. ház, hogy több emberöltőn át nem lesz háború, adja Isten, hogy ugy legyen, de csöppet sem bizonyos. Csak emlékeztetek a múlt évben meglepetésszerűen előállott Balkánháborúra, csak emlékeztetek arra az óriási fegyverkezésre a többi államok részéről, emlékeztetek arra, hogy épen bennünket érintő hatalmi eltolások keletkeztek é; nekünk akár hamarabb, akár később, a háborúra minden körülmények között készen kell állanunk. (TJgy van !) Egyébiránt azt mondom, hogy ha több emberöltőn keresztül nem is lesz háború, ha ez be is következnék, a mostani törvényjavaslat elfogadásával csak némi kárt okozhatunk a polgári faktoroknak, ellenben, ha nem fogadjuk el a törvényjavaslatot és közelebb kiüt a háború és talán épen a katonai stagnáczió folytán vesztenők el azt, akkor az valóban könnyelmű eljárás volna, (Ugy van !) sőt mondhatnám káros dolog. (Ugy van !) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. Méltóztassék csak elképzelni, hogy a múlt háború sem volt, a jövő háború sem lesz lovagjáték, hanem élet-halálharcz fog folyni, amelyben sokat vagy talán mindent veszthetünk. Egyébiránt én is azt mondom, amit már beszédem egyik részében jeleztem, hogy mi ezektől a rettegett katonai kiadásoktól sohasem menekülhetünk, hogy jövőben is fogjuk azokat fizetni és pedig fogjuk fizetni hegemóniánkért önszántunkból vagy pedig kényszerítve mások hegemóniájáért. Tegyük fel, t. képviselőház, hogy nem ebből a szempontból, de azért vannak ellenesei a mostani törvényjavaslatnak, mert abban a hiszemben vannak, hogy talán kevesebb tüzérséggel és kevesebb léghajócsapattal is lehet győzelmesen kikerülni a háborúból. Én volnék az utolsó, t. képviselőház, ki azt mondja, hogy ez nem történhetik meg. hiszen a jó hadvezér talán képes hadseregének legtöbb részét kellő pillanatban azon a ponton összpontosítani, hol a döntés bekövetkezik és ebben az esetben ez a hadvezér a kis és gyenge hadseregből nagy és erős hadsereget csinálhat és győzni fog azon hadvezér ellenében, kinek több csapata van, de nincs kéznél ott, ahol és amikor kell. Megtörténhetik, hogy kevesebb számú csapat, de bátor és ügyes, kevesebb puskával és kevesebb ágyúval győzni fog nagyobb számú, de bátortalan és ügyetlen csapat felett. Azonban ezek a követelmények, melyeket a vezérlettel és végrehajtással szemben támasztunk, még rendes körülmények között is nagyon súlyosak ; mennyivel súlyosabbak egy olyan csapattal szemben, mely szükségtelenül szervezeti inferioritásban szenved! Kérdem, t. ház : Lehet-e az ilyen csapatoktól azt kívánni, hogy lelkesedjenek, lehet-e tőlük elvárni, hogy tisztán csak szellemi és erkölcsi érzetük révén fogják legyőzni azt az ellenséget, melynek nemcsak az anyagi, de a szellemi és erőtényezők is rendelkezésére állnak? T. képviselőház ! A háborúban a győzelem babérkoszorúját rendszerint az szokta megkapni, kinek, mint előbb is emiitettem, több és jobb erőtényező áll rendelkezésére. Méltóztassék jól megjegyezni, a háború egy olyan kártyajáték, melyben minden korlátozás nélkül a résztvevők annyi és olyan kártyalapokat használhatnak, amennyit és amilyent ők otthon összeszerezni tudnak vagy akarnak és amennyit és amilyent a nagy ismeretlen, a Gondviselés, játszma közben kezeikbe becsúsztat. T. képviselőház ! Előrelátásunktól, gondoskodásunktól függ, hogy a győzelem esélyeit magunknak megszerezzük és ha valahol, hát itt van megengedve, hogy úgyszólván preparált, zsebből kivett kártyákkal — mint a franczia mondja — korrigáljuk a szerencsét. (Igaz! Ugy van!) Most annak a harmadik gondolatnak nézek szemébe, mely azt tartja, hogy a polgári ágazatoknak nyújtott erőtöbblet a katonaság javára szolgál és ez olyan erőtényező, mely őket a háború mezején is segíteni fogja. Tagadhatatlan, hogy egy nagy gazdasági kultúrával biró államban a katonaságnak is van haszna a kultúrából és a jó közgazda5