Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

382 5/6'. országos ülés i91k márczius 4-én, szerdán. Rakovszky István (közbeszól). Elnök: Rakovszky képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Zaj balfelől.) Rakovszky István képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök : Különben általában megjegyzem, hogy nézetem szerint a sajtóiroda hivatása semmiesetre sem az, hogy egyeseknek reklámot csináljon vagy dicséretet zengjen, (Felkiáltások a baloldalon: Azt, csinálja I Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) hanem az, hogy azokat a politikai igazságokat hirdesse, (Derültség balfelől.) amelyek nézetem szerint egy nemzeti politika követelményei. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Az oláh faktum !) Ezek után bátor vagyok Duliskovics detektivre vonatkozólag még egészen röviden megjegyezni a következőket: Nem tudom, honnan veszi a képviselő ur. hogy ő a ministerelnökség elnöki osztályával áll kapcsolatban, hisz ő a határrendőrségnél van. A képviselő urnak talán tudnia kellene, hogy a határrendőrség a belügyministerium alatt áll. De ez magában véve mellékes kérdés. Duliskovics szereplése abban a meglehetős egyéni rizikóval és veszélylyel járó nagyon érdemes tevékenységben nyilvánult, hogy ő kint járt Oroszországban azért, hogy nagyon becses informácziókat szerezzen azon pánszláv izgatás szálai felől, amelylyel nem a hivatalos Oroszországnak, de az orosz társadalomnak igen jelentékeny tényezői árasztják el hazánkat. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy az, aki jelentékenj

r személyes rizikót vállalva magára, ilyen szolgálatokat tesz, az nem érdemli meg, hogy j)ellengérre állítsák. (Élénk helyeslés a jobb< Idaion.) Bakonyi Samu : Hát Beszkid miért érdemli meg? Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, hogy Duliskovics ur megjelenése abban a perben nem is volt olyan nagyon megvetendő dolog, mert egészen kétségbevonhatatlan hatással volt annak az urnak magatartására, aki — mint az elnyomottak védője, ebben a tekintetben bizonyos akaratlan kollegialitásban a t. képviselő úrral — külföldről odajött és ott megjelent . . . Szmrecsányi György: Már megint micsoda beszéd ez? ! (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Micsoda beszéd ez !) Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasítom és kérem, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Tisza István ministerelnök: Én azt mondtam, hogy akaratlan kollegialitásban ; talán abban van a sérelem, hogy akaratlan? (Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Lemondok arról, hogy a t. képviselő úrral a magyar közhatósági szervezet elemeit megismertessem, (Derültség a jobboldalon.) de nem tudom, hogy Magyarországon bűnügyekben hogyan lehessen a nyomozást másra bízni, mint azokra a rendészeti hatóságokra, amelyeket e czélra a törvény kijelöl; (Derültség jobbfelöl.) nem lehet különbséget tenni bűnügy és bűnügy között, hanem az ügyet a maga illetékes tényezője, hatósága kell, hogy elintézze, ellássa abban a stádiumban, amelyben az eléje tartozik'. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami j)edig azt illeti, hogy egyes vádlottak, azt vallották a végtárgyaláson, hogy őket a határrendőrség vagy a csendőrség kínozta : bocsánatot kérek, amióta vádlott volt a világon, aki vissza akarta vonni a vizsgálatnál tett vallomását, az a vádlott mindig ehhez a fegyverhez folyamodott. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt nagyon jól tudják intuitíve a legegyszerűbb vádlottak is, de ha nem tudnák, mindig akad olyan ember, aki erre őket kitanítja. Hát ne méltóztassék egy ilyen ügyben, amelyben igazán Európa szeme is rajtunk van, megint egyszer ilyen kézenfekvően hamis jelenségeket a magyar hatóságok becsületének bemocskolására felhasználni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bakonyi Samu : A kir. ügyész vádat emelt ! Gr. Tisza István ministerelnök: A magyar bíróság és a magyar hatóság nagyon komolyan elbánik minden egyes olyan izolált jelenséggel, ahol kisül, hogy a vizsgálatnál a rendőri közegek . . . (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rakovszky István (közbeszól. Zaj.). Elnök: Kérem Rakovszky kéjjviselő urat, legyen szíves csendben maradni Gr. Tisza István ministerelnök: A magyar rendőrség és a magyar hatóság minden egyes olyan kivételes, konkrét esetben nagyon szigorúan bánik el azzal a rendőri közeggel, akit túlbuzgalma oda ragad, hogy nem kellő módon bánik a vádlottal. Huszár Károly (sárvári) : Láttuk a GerőÜgynél. (Zaj. Halljuk! Halljak! jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök : Minden egyes konkrét eset fényesen beigazolta . . . Huszár Károly (sárvári) : A Gerő-eset. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ilyen szórványos esetek előfordulhatnak mindenütt a világon, de, bocsánatot kérek, az csakugyan nem hivatása a magyar képviselőnek, hogy ilyen vádak helytelen általánosításával bemocskolja a magyar állami közegek működését. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj balfelől.) Huszár Károly (sárvári) : Nem általánosított. Megmondta, hogy vallomásokra támaszkodik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök : Kérem Huszár képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Most áttérek az interpelláczióban tett konkrét kérdésre. A képviselő ur azt kérdi, hogy hajlandó vagyok-e megnevezni azt a képviselőt, akinek megvesztegetésére Duliskovics detektív kért és kapottpénzt ós találkozott-e olyan képviselő, aki erre vállalkozott. Duliskovics detektivnek — nem vesz* tegetésről van szó — erre vonatkozó jelentései természetszerűleg bizalmas jellegűek és azokról nem vagyok hajlandó további felvilágosítást adni. (Nagy zaj balfelől.) Rakovszky István: Ha egy képviselőt meg-