Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

30 502. országos ülés 19H január 28-án, szerdán. fegyverektől duzzadó időkben. (Helyeslés.) Ez a tény arra késztessen bennünket, hogy gondozzuk, ápoljuk hadseregünket, mert hiszen csak igen jó és igen hosszú időn át előkészített hadsereggel tudunk a harcztéren és a harcz színhelyén eredményeket elérni, nem pedig a csatatéren, vagy a harcz szinterén újból formált improvizácziókkal, melyek nemcsak hogy sikert nem fognak hozni, de igenis, a katasztrófát idézik elő. (Ugy van!) Ennek a háborúnak egy nagy tanulsága az, hogy még oly kis államok is, mint a szóbanforgók, száz meg százezer emberrel mennek hadba. Egy másik nagy tanulsága azonban ennek a háborúnak az, hogy a háborúban megejtendő és végrehajtandó nehéz feladatokat nemcsak számos, de teljesen kiképzett katonával vitték keresztül. (Ugy van!) Azért minden állam, amely teheti, azon legyen, hogy oly békekeretekkel bírjon, amelyek alkalmasak arra, hogy ugy a tiszteket a vezetés tekintetében, valamint a legénységet a végrehajtás tekintetében teljesen átgyúrják, teljesen kiképezzék és azért is birjon nagyobb keretekkel, hogy majdan a háború esetén mozgósítás alkalmával a bevonuló nagyszámú tartalékosokat amalgamizálni képes legyen. (Ugy van !) T. képviselőház ! Németország, Francziaország, Oroszország és más államok is ebből a háborúból tanulságot merítettek és legott azon voltak, hogy fejleszszék hadseregeiket, amit nagymértékben meg is tettek a múlt esztendőben és pedig abban a tudatban, hogy a hadiformáczióknak a maximumig való emelése ad nekik nagy esélyt arra, hogy győzelmes háborút viselhessenek. Hogy ez igy van, ezt nemcsak a mondottakkal bizonyítottam be, de még a mondandókkal is be kívánnám bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk I) T, képviselőház ! Ha a háborúban szerepre jutó azon tényezőket összevonom, amelyeket a siker tényezőinek nevezünk, akkor a harczosok erejeként szerepelnek a vezérek, a csapatok intelligencziája mint szellemi erő, a hazafiság, a bátorság, a fegyelem, a kötelességtudás, az engedelmesség, mint morális erő, a csapatok sokasága, melyet számerőnek szoktak nevezni, a helyes organizáczió, a helyes felfegyverkezés, a jó élelmezés, egészségügy stb. stb., mint anyagi erő. Jóllehet ezen elemek mindegyikének megvan a maga fajsúlya, egyiknek kisebb, másiknak nagyobb, mégsem állíthatja még a legnagyobb fajsulylyal bíró elem sem magáról azt, ha perszonifikálni akarnám, hogy a siker érdeme őt illetné. Eredmény csak ott jön létre, ahol az összes erők kongruensen harmóniában vannak egymással, ahol nem kell a fejünket törnünk, nem vért izzadnunk afelett, hogy az erőtöbbletet melyik elem révén nyerjük meg. Mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a háborúban az a fél lesz győztes, amelyik erőtöbblettel bír és erőtöbbletét érvényesíteni tudja. Ebből, t. képviselőház, az következik, hogy ezen elemek mindegyikére nagy súlyt kell helyezni, ezeket ápolni, gondozni kell és elhanyagolni egyiket sem szabad. (Ugy van !) Áll ez főleg a számerőre, vagy arnint én nevezem : a szaporító erőre nézve is, és pedig árrá a szaporító erőre nézve, amely természetesen a jó katonákat szaporítja, nemcsak azon aritmetikai regulánál fogva, hogy kettő, három és négy kétszer, háromszor és négyszer annyi, mint egy és ennek következtében a katonák hatóképességét annyiszor növeli, ahányszor azt szaporítjuk; de azért is, mert a szajioritó erő egyszersmind biztató és buzdító eleme az általunk nagyrabecsült erkölcsi és szellemi erőknek is, (Ugy van ! Ugy van !) amelyeknek a csatatéren kínszenvedések között kell cselekvőleg fellépniök. (Ugy van ! Ugy van !) Hiszen lélektani igazság az, hogy az a tudat, hogy a saját oldalonálló küzdők száma nagyobb, a harczosok szivét bizalommal tölti el és őket biztosa teszi, előrelátásukat, éleslátásukat növeli. Régi tapasztalat az, hogy az a gyalogcsapat, az a lovascsapat, amely tudja azt, hogy a harczát erős tüzérség támogatja, bátrabban megy előre és ügyesebb is. (Ugy van! Ugy van !) Es mégis, t. ház. vannak elmék, amelyek azt tartják, hogy a sokaság nem képez buzdító elemet ; elmék, amelyek azt tartják, hogy a sokaság, vagyis a tartalékosok bevonásával alkotott nagy hadsereg, nem fog feladatának megfelelni, mert sok közöttük az az elem, amely sokáig távol lévén a csapatoktól, szakképzettséggel, tudással nem bir és ezeknek a lelkülete a különféle behatások következtében különbözik az igazi katona lelkületétől, szóval, sok közöttük az olyan elem, amely csak dekomponálólag és destruálólag fog hatni. Ezek az elmék azt tartják, hogy egy kisebb és kiválasztott emberekből álló, folyton fegyver alatt tartott hadsereggel sokkal több eredményt fogunk elérni, mint a jelenleg dívó hadseregekkel. A kisebb hadsereg szószólói következőkéjDen érvelnek: Tagadhatatlan tény, hogy a háború legfontosabb eleme a szellemi és az erkölcsi erő. Mivel pedig harczi erényekkel és kitűnő szellemi tulajdonságokkal nem minden ember bir, ennek következtében az arravaló ember kiválasztandó és fegyver alatt tartandó. Ha azonban ezen elvtől eltérés történik és a sokaság szelekczió nélkül alkalmaztatik, félni kell attól, hogy felszínre kerül a selejtes elem, amely megmételyezi a jókat és a hadsereg tompa, rozsdás, hasznavehetetlen eszközzé válnék. Abban, hogy a szellemi és erkölcsi erő a háborúnak a legfontosabb eleme, mindnyájan egyetértünk, és abban is, hogy egy folyton fegyver alatt tartott, kiválasztott emberekből álló hadsereg nagyon jól megfelelhet és nagyon jól ki lesz képezhető. Hasonlóképen egyetértünk abban, hogy a i két elem, amelyet az előbb megneveztem: az erkölcsi és az anyagi erő, fontosabbja az előbbi. Hiszen jól tudjuk, hogy a háborús cselekmény nem közönséges élettani folyamat, mint pl. a lélekzetvétel, de igenis olyan fizikai cselekmény, amely erkölcsi és szellemi rugókon nyugszik. Tehát ebben egyetértünk. Azonban én mégis azt tartom, hogy ezen erősen válogatott hadseregek értéke háborúban problematikus, mert hiszen a habom nem képez