Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

344 516. országos ülés Í914 márczius 4-én, szerdán. szerint kap 1,750.000 koronát; és a Magyar Folyam- és Tengerhaj ózási Részvénytársaság szubvencziója emeltetett egy millióval, vagyis 800.000 koronáról 1,800.000 koronára. Summa summarum nagyon érdekes, ha szembeállítjuk ezeket a számadatokat, az 1901-iki törvény értelmében kaptak ezek a társaságok összesen 3,022.000 koronát, a mostani javaslat szerint pedig kapnak összesen 11,925.000 korona szubvencziót. Ha nézzük azt, hogy tulajdonképen ez a szubvenczió indokolt-e vagy nem, mindenekelőtt tekintsük ezeket a társaságokat és vegyük ezeket sorba, hogy milyen ezeknek a vagyoni helyzete, kereskedelmi mérlege stb. Az Adriának alaptőkéje kitesz 10 millió koronát. 30 millió korona tartaléktőkéje van és 15% körül mozog az évenként a részvényeseknek kifizetendő osztalék. S ha vizsgáljuk azt, hogy ez a hatalmas vagyonnal, nagy tartalékalapokkal biró társaság az 1901. évi szerződéseket hogyan váltotta be, hogyan tett eleget szerződési kötelezettségének, akkor azt fogjuk látni, — amint ezt már Rakovszky István t. képviselőtársam bebizonyitotta, s épen azért én erre most külön részletesen nem térek ki — hogy valahányszor az Adria egy súlyos szerződési kötelezettségének kénytelen lett volna eleget tenni, mindannyiszor ezen szerződési kötelezettség alól kibujt egy uj szerződéssel, amelyet kötött a kereskedelemügyi kormányzattal és amelyet itt a képviselőházban soha nem tárgyaltak, amelyért soha nem feleltek és amelylyel soha nem számoltak be. (Ugy van ! a báloldalon.) Konstatálhatjuk minden kétséget kizárólag azt, hogy ez a társaság úgyszólván nem tett meg semmit, amire a szerződés kötelezte. A hajóparkja egyetlenegy hajóval sem szaporodott, holott kötelezve volt uj hajók építésére. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister (tagadólag int). Szmrecsányi György : A minister ur tagadólag rázza a fejét. Gr. Tisza István ministerelnök : Egyáltalában nem ráztam ! Szmrecsányi György : Az 1901. évi VII. t.-ezikk, a régi törvény értelmében öt haj ót kellett volna neki építenie, de ezzel adós maradt és a rnai napig sincs ez az öt hajó megépítve. Ha tudja a minister ur és felvilágosit engem arról, hogy hol vannak ezek az uj hajók, amelyek nem építtettek, nagyon le leszek neki kötelezve. Posgay Miklős: A városligeti körhintán! (Derültség.) Szmrecsányi György: Ott van, rámutattak t. barátaim arra is, hogy régi, rozoga hajókat járat a társaság és pedig olyan hajókat, amelyeket már a biztosító-társaságok sem akarnak biztosításra elfogadni. Ami indokolttá tenné a szubvenczió felemelését, az mindenesetre az volna és azt várhatná az ember, hogy talán ebben az uj szerződésben nagyobbszámu járatokat fognak kikötni, amelyeknek telj esitménye tengeri mérföldekben kifejezve, legalább is valamivel nagyobb lesz, mint a mostani. És ezzel szemben mit látunk ? Azt látjuk, hogy a jelenlegi szerződésben az 1. §. szerint az Adriának 336 járatot, a 2. §. értelmében 96-ot, a 3. §. értelmében 24-et, a 4. §. értelmében 12-őt, az 5. §. szerint 24-et, összesen 492 járatat kell fentartania és teljesítenie. Ezzel szemben látjuk, hogy az 1901 : VII. t.-czikk szerint az Adria 436 járatot teljesít a tuniszi forgalomban, 32-őt Korfuba, Patraszba, 24-et San-Mauróba, 24-et Korfuból, Patraszból Fiúméba, összesen 544-et, tehát 48 hajójárattal kevesebbre van kötelezve most, mint amennyit kötelezve volt teljesíteni a régi- szerződés értelmében. (Ugy van ! bálról.) 11 Mint nagy vívmányt, emeli ki a törvényjavaslat indokolása azt, hogy Newyorkba is küld járatokat és pedig tizenkettőt. Egy járatot külön 50.000 koronával szubvencziónálunk és eldugva, — nem is látjuk, csak hosszú keresés után találjuk meg — olvasható, hogy e járatokhoz 3000 tonnás ladikokat, propellereket építtetnek, ezekkel akarják az oczeánjáró hajók helyett nagy forgalmat lebonyolítani. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha tekintjük a marokkói járatokat, igazán egy sajátságos és különös dolog, hogy amikor a Wekerle ministerelnöksége alatt állott kormány idejében az Adria a lefolytatott tárgyalások alaj> ján a marokkói járatokért megelégedett 1,083.602 koronával, addig eszerint a szerződés szerint ezért a teljesítményért 1,700.000 koronát kap. Kapja tehát kisebb szolgáltatásokért a szubvencziót, nagyobb mértékben, mint ahogyan egyáltalán kérte. (Ugy van! balfelől.) Felháborító a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a hajóknak csak kétharmadrésze szolgál, a magyar áruknak, egy harmadrésze külföldi áruknak. A közbeeső forgalomra nézve arra a felvilágosításra is kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul ez az arány és ebből meg fogja látni a t. ház, hogy tulaj donképen a külföldi kereskedelmet szubvencionálják és nem a magyart. Még az sincs kikötve a szerződésben, hogy a hajóknak minden esetben Fiumét kell érinteniök, hanem a 66. §-a a szerződésnek azt mondja, hogy vannak bizonj^os esetek, melyekben Fiume elkerülésével Trieszttel tartja fenn az összeköttetést, tehát az osztrák kereskedelmi politika érdekét szolgálja. (Mozgás balról.) Arra is kérnék felvilágosítást a t. minister úrtól, hogy amikor az 1901 : VII. t.-czikk jogot ad a minister urnak arra, hogy az 1901-iki szerződést ugyanabban az állapotban hosszabbítsa meg tiz évvel, miért nem élt ezzel a jogával ? Kereskedelmi-politikai tekintetekre méltóztatik hivatkozni, a hajózás fejlesztésére, mindig csak általános frázisokkal találkozunk, de részletes indokolását ennek egyáltalában nem találjuk meg. De tovább megyek, t. ház. Itt van a Magyar Keleti - Tengerhajózási Részvénytársaság. Ez a szerencsétlen társaság — mert hiszen csak igy nevezhetem — a múltban Galacz és Konstantiná-