Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
S36 515. országos ülés 19Í4 is jól fizető közgazdasági vállalkozás, önmagában véve is birja mindazokat a feltételeket, amelyek a magántőke kamatoztatására ajánlatosak és jók. Ha már most ezenfelül azt is tudja a bank, hogy nemcsak a természetes fejlődési feltételek vannak meg, nemcsak a tőkének önálló kamatoztatására nyilik alkalom, de még az államot is igénybe lehet venni azon a czimen, hogy itt magyar hajózást kell teremteni, hogy a magyar kivitelt kell függetleníteni, hogy elő kell mozdítani a magyar közgazdasági fejlődést, magyar kereskedelmi flottánkat és hogy e czimen még jelentős szubvencziókhoz is lehet jutni, akkor természetes dolog, hogy a bankok számára kétszeresen kecsegtető és kínálkozó alkalom az, hogy maguknak megfelelő kereskedelmi üzleti jövedelmet szerezzenek és magukat az ily nagy koczkázattal járó, amint az indokolás mondja, nagyon veszedelmes és a kamatot és nyereséget nem mindig biztosító, de — amint látjuk — mégis mindig megtermő vállalkozásra vessék reá magukat. Ez a két szempont azonban ezekkel a hajóstársaságokkal szemben a szubvencziót semmikép sem indokolja. JSÍem kell szanálni őket, mert jó helyzetben vannak; nem kell megteremteni ezt a hajózást, mert de facto megvan; megvan a szubvenczionált társaságok és más nem szubvenczionált társaságok alakjában. Azonban természetesen még lehetne keresni bizonyos specziális okokat és czélokat, amelyek mégis csak indokolják azt, hogy a magyar kormány a lehető legrosszabb anyagi viszonyok között, azok között az anyagi viszonyok között is, amelyekre reámutatott előttem szólott kéjiviselőtársaim mindegyike, szükségét találja annak, hogy a régi 3 milliós szubvencziót lO'/ä—11 millióra felemelje, szükségét találja annak, hogy 15—20 esztendőre lekössön ezeknek a társaságoknak 180—200 millió koronát. Lehetnek olyan szempontok és kell hogy legyenek valamelyes súlyos szempontok, amelyek igazolják, amelyek megindokolják, amelyek elfogadhatóvá teszik ezt a horribilis áldozatot, ezt az önzetlen adakozást. Keresnünk kell tehát nekünk mint törvényhozóknak azokat a különleges specziális czélokat, amelyeket a kormány a szubvenczióval, ezeknek a társaságoknak fejlesztésével elérni akar. Ilyen specziális czél lehet először az, hogy magyar hajózást akarunk teremteni. Az a kérdés, vájjon ez a specziális czél az eddigi szubvenczionälási idő alatt is fennállott-e vagy nem ? Ha végignézzük azokat az indokolásokat, amelyekkel a régi szubvencziós javaslatokat, illetőleg szerződéseket ajánlotta a közgazdasági bizottság és a törvényjavaslatok indokolása, mindegyikben megtaláljuk, hogy nekünk magyar hajózást kell teremtenünk és ez a czél minden áldozatot megérdemel. Csakugyan ennek a czélnak érdekében hoztunk súlyos áldozatokat, hoztunk már több évtizedeken keresztül milliókra menő áldozatokat évenkint ugy a hajóstársaságoknak, márcziäs 3-án, kedden. mint a kikötőknek megteremtésére. Kérdés tehát, ha ez a czél igazolt volt, vájjon elértük-e azt, hogy van magyar hajózásunk, elértük-e azt, hogy fejlődött a magyar hajózás, elértük-e az áldozatainknak megfelelő ellenértéket ebből a szempontból, van-e nekünk ma magyar hajózásunk ? Ha keressük a magyar hajózást, amelynek meg kellene lennie, amelyre annyi szubvencziót áldoztunk, akkor igazán nagy zavarba jutunk, mert ezt a magyar hajózást ma sem találjuk meg. Kekünk magyar hajózásunk nincs, vagy ami van, az ma is olyan alárendelt jelentőségű, hogy sem a Dunán, sem pedig a tengeren egyáltalában nem számottevő azokkal a társaságokkal és azzal a hajózással szemben, amelyet mi nem szubvencionálunk. Mert ha nekünk hajózásunk volna, ha az áldozatok alapján sikerült volna megteremteni a magyar hajózást, akkor ezeknek a szubvenczionált és u. n. magyar társaságoknak, amelyek a statisztikai kimutatásokban ugy szerepelnek, mint. magyar lobogó alatt járó társaságok, ami. azonban szintén nem igaz, kellene a mi forgalmunknak ugy a behozatalban, mint a kivitelben az oroszlánrészt lebonyolitaniok. De ha nézzük a tényleges adatokat, azt fogjuk találni, hogy ez egyáltalában nem áll, mert pl. 1911-ben behozatala volt a fiumei kikötőnek 7,751.000 mm, kivitele volt 8,538.000 mm; ebből részesedett az Adria a behozatalnál 698.000 nim-val, az Ungaro-Croata 583.000 mm-val, az Atlantica, melyet nem szubvenczionálunk, mely tehát már nem magyar társaság ebből a szempontból, 464.000 nim-val, (Zaj. Halljuk! Halljuk ! balfélül.) egyéb u. n. magyar lobogó alatt járó társaságok 1.482,000 mm-val és a vitorlások 23.000 mm-val. Ez mind összevéve, együtt valamennyi, a mi fiumei tengeri forgalmunknak körülbelül a felét ha kiteszi. (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Elnök: Csendet kérek, kéjyviselő urak. Haller István: A kivitelből az Adria 2,757.000 mm-t, az Ungaro-Croata 1,686.000 mm-t, egyéb társaságok 368.000 mm-t szállítottak el. Kétségtelen ebből, hogy nekünk nem sikerült függetlenítenünk tengeri forgalmunkat az idegen társaságoktól, mert hiszen tengeri forgalmunknak ma is túlnyomó nagy részét idegen társaságok bonyolítják le, ú. n. nem magyar társaságok, tehát az árszabásnál nem ezen szerződő társaságok akarata érvényesül, hanem azok a világkonjunkturák, melyeket követnek a le nem kötött társaságok és amelyet kisebbségüknél és jelentéktelen voltuknál fogva ezen társaságoknak, melyeket a magyar állam szubvenczionál, okvetlenül követniök kell. Tehát nem értük el azt a ezélt, hogy függetlenítsük tengeri forgalmunkat idegen hajóstársaságoktól és biztosítsuk befolyásunkat a forgalom irányitá-