Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

316 515. országos ülés 1914 márczius 3-án, kedden. építeni, miután e tekintetben a szerződés semmiféle kikötést nem tartalmaz. Mélyen tisztelt minister ur, engedje meg, azt elismerem, hogy 15 hajó benn van a szerződésben, de hogy ezeknek a hajóknak milyen tonnatartalmuaknak kell lenniök, erről nincs benn egy szó sem. (Igaz! ügy van! Zaj a baloldalon.) Ha tehát csak a legminimálisabb tonnatartalmat veszem, ami most ennél a kalkulácziónál reám nézve hátrányosabb és azt mondom, hogy a 15 hajó külön-külön 1000 tonna-tartalmu lesz, vagyis összesen 15.000 tonna-tartalmu, akkor is a társaságnak hajóépités czimén külön 900.000 korona jut és mindezek mellett megvan még a társaságnak a szabad hajózásban rejlő segitség és haszon is. Azt hiszem, mélyen t. képviselőház, hogy mikor ilyen számokkal állunk szemben, lehetetlen el nem szörnyűködnünk és el nem borzadnunk azon, hogy ezzel szemben semmiféle konkrét elfogadható indokát és támpontját a javaslatnak nem találjuk. (Igaz! JJgy van ! balfelöl.) Előbb az adó kérdését emiitettem. Méltóztassanak megengedni, hogy most evvel még külön foglalkozzam egy pillanatra. (Halljuk ! Halljuk !) A javaslat lépten-nyomon hivalkodik azzal az eredménynyel, hogy a társaságok régi szerződésében adómentesség volt kikötve, s ennek vége, mert az uj szerződésben ellenkezőleg ki van kötve, hogy adót tartoznak fizetni. Ha ismerjük ezt az egész anyagot és tudjuk, miről van szó, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek a vívmánynak semmiféle gyakorlati értéke és jelentősége nincs. Ezek a társaságok, ha adóba kerülnek, soha adót fizetni nem fognak."A segélyük adómentes, az után adót nem fizetnek, csak akkor fognak adót fizetni, ha jövedelmük, nyereségük van. Méltóztassanak elővenni ezeknek a társaságoknak mérlegeit, sorra megállapítható, hogy ezeknek a társaságoknak nyeresége a szubvenczióval együtt volt csak mindig és csak ebből a szubvenczióból tudtak ők osztalékot fizetni, mert, hogy egyebet ne mondjak, ha jól emlékszem, hamarjában így kívülről, az Adriánál a múlt évben 440.000 korona nyereség volt kimutatva az állami segélylyel együtt. Valamennyi társaságnál ugyanez az eset. Ha méltóztatik mindenütt levonni az államsegélyt a nyereségből, akkor a társaságok üzeme mindenütt veszteséggel végződik, ennek következtében adót fizetni nem fognak, szóval a javaslat intézkedésének platónikus jelentősége van, az úgynevezett vívmány csak arra jó, hogy a mi szemünket tapaszszák be vele. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Beszélnem kell most a társaságok vagyoni helyzetéről is, mert ez is lényeges szempont a magam elhatározásánál, hogy én ezt a segélyt milyen czimen és kinek kívánom juttatni. Ha én ugyanis azt látom, hogy az a segély csakugyan a közérdeket tartja szem előtt, ha én azt látom, hogy annak a magántársaságnak jogos érdekét kell kielégíteni, akkor írem lehet szavam a segély jogossága és mértéke ellen, viszont azonban ha azt tapasztalom, hogy ez a segély egyszerűen csak a részvényesek érdekeit szolgálja, csak a társaságok teljesen illetéktelen vagyoni érdekét van hivatva istápolni, akkor, azt hiszem, nem lehet és nem szabad belemennünk abba, hogy a közvagyonból akár csak egy garast is fordítsunk erre a czélra. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Az Adria tengerhajózási részvénytársaság alaptőkéje . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Rakovszky István : Ne tessék a szónoknak háttal állani! Ez mégis csak nagy tiszteletlenség a szónokkal szemben ! (Zaj.) Springer Ferencz: ... az Adria alaptőkéje 10 millió korona ; osztalék volt 1912-ben 13%, 1911-ben 10%, 1910-ben pedig 8%. Az 1912. évi osztalékra vonatkozólag bátor vagyok rámutatni arra, hogy az államsegély többé-kevésbbé már rekrutálódik ebben, miután a társaság mérlegében az ő régi, 1,140.000 koronás állami segélyénél sokkal nagyobb összegek vannak beállítva. Az 1911. évi mérlegben még nagyobb összeg szerepel; a pénzügyi bizottság rámutatott erre, én csak megerősítem. Szubvenczió czimén az 1911. évben a társaság bevételeiben szerepel 1,452.000 korona és hajók jövedelme czimén 2,470.000 korona. Itt azután azt látjuk, hogy amig ez a két tétel 1911-ben külön-külön szerepelt a társaságok vagyoni mérlegében, addig az 1912. évi mérlegben a hajók jövedelmét és a segélyeket összevonták és egy összegben mutatták ki, ugy hogy ebből a tételből külön az államsegélyt és külön a hajók jövedelmét megállapítani nem lehet; a mérleg szerint ez az együttes összeg 4,630.279 korona, tehát az 1911. évi két tétel együttes összegével szemben körülbelül 700.000 korona a szaporodás, ami valószínűen az 1912. évben felemelt segély eredménye. A Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársaság alaptőkéje hat millió korona. Megjegyzem, ez a társaság, mint beszédem elején említeni bátor voltam, 1901-ben alakult 10 millió korona alaptőkével és az alaptőkét időközben kétszer is leszállította, ugy hogy 1913-ban alaptőkéje csak 2 millió korona volt és akkor emelte fel újból 6 millió koronára. Ez a társaság fizetett 1912-ben 6%-ot, 1911-ben 15%-ot és 1910-ben 15%-ot. A Magyar Keleti alaptőkéje 6 millió korona. 1912-ben a kamatozás volt 8'5%, 1911-ben 6'5%, 1910-ben 5%, tehát méltóztatnak ugyancsak a hatást fokozatosan látni. A Magyar kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, amely szegény a mi kezelésünk alatt van, a dolog természete szerint — igen helyesen mutatott erre Rakovszky István képviselőtársunk — 5%-ot fizetett nagyon szerényen és nagyon polgáriasán. Ebből megállapíthatjuk tehát, hogy ezek a társaságok oly haszonnal dolgoznak . . . Rakovszky István : ügy van ! Springer Ferencz: ... amely haszon mellett ennek a segélynek ilymérvü felemelése indokoltnak egyáltalában nem tekinthető, mert megálla-