Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

5lb. országos ülés iQik márczuis 2-án, hétfőn. 261 Elnök (csenget) : Csendet kérek! Kún Béla képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Polónyi Géza : . . . hanem, amint azt a józan ész szabályai előirják. Magától értetődik, hogy bizonyítékok hiányában mindenkinek tartózkodnia kell attól, hogy ilyen súlyos, nagyon is súlyos vád esetén meghatározott személyek, csoportok ellen valaki konkrét vádat emeljen. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez helyes !) Ez tőlem is teljesen távol áll; de minthogy mégis lehetetlen észre nem vennünk, hogy megnyilatkozott egy tendenczia, amely meggyőződésem szerint a létező indieziumok alapján hamis vágányra terelhetné a közvéleményt, kötelességem néhány jelenségre rámutatni, amely meggyőződésem szerint a magyar közvéleményt ebben a kérdésben eddig is helyesen irányította. (Halljuk ! Halljuk! balfclóí.) T. uraim ! A magyar büntetőjog is ismeri . . . Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani. Most itt egy kegyeleti aktusról van szó s javaslatot tettem aziránt, hogy ezen merénylettel és annak áldozataival .... (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Hozzászólás! Elnök csenget.) Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassék az elnököt beszédében zavarni, hanem tessék végighallgatni. A képviselő urnak joga van, amint azt meg is tette, hogy ezen elnöki javaslathoz hozzászóljon, de mégis meg akarom jegyezni, hogy hiszen az én javaslatom egyik pontja épen az, volt, amit a képviselő ur kivánt, hogy t. i. a szerencsétlen áldozatok és családtagok iránt igaz, mélységes részvétének jegyzőkönyv leg adjon a ház kifejezést. Ami már most az ezzel összefüggő politikai és büntetőjogi kérdéseket illeti, én azt hiszem, hogy az adott helyzetben az, amiről most itt szó van, mint mondtam és ismétlem, egy kegyeletes aktusa akar lenni a háznak (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és azt hiszem, az, amit a képviselő ur most kivan mondani, nem tartozik ezen kérdésnek körébe. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék megjegyzését az elnöki javaslathoz megtenni, ahhoz hozzászólni, de maradjunk meg most ebben a kérdésben a kegyelet határain belül s azt hiszem, hogy ezzel sokkal jobban megfelelünk a helyzet követelményeinek. Polónyi Géza : T. képviselőház és igen tisztelt elnök ur! Elsősorban azt a félreértést akarom eloszlatni, amely ezen pontra nézve fenforog. Indítványomnak lényege az, hogy az áldozatokat, a vértanukat név szerint, mint a nemzet vértanúit tekintsük, emléküket jegyzőkönyvileg örökítsük meg és mint ilyeneket a nemzeti kegyelet oltalma alá helyezzük. (Helyeslés a baloldalon.) Ez más, mint amit a t. elnök ur mond. (Felkiáltások a baloldalon: Nagy különbség!) De ha ugyanaz, és a t. elnök ur ilyen értelemben értette, szívesen konczedálom, hogy tessék a határozatot igy kiegészítve jegyzőkönyvbe foglalni. A második dolog pedig ez : A t. elnök ur nem volt abban a helyzetben, hogy az én felszólalásomat akár a parlamenti illem szempontjából, akár más szempontból diffikultálta volna. No már most hogy jut hozzá a t. elnök ur engem közbeszakitani és nekem direktívákat adni abban a tekintetben, hogy én mit mondjak. (Ugy van I JJgy van ! a baloldalon.) Szeretném tudni, miféle jogszabály jogosítja fel erre az elnök urat. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Elénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobbfélől: Halljuk az elnököt!) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy nekem házszabályadta jogom bármely szónokot akkor, amikor én annak szükségét látom, félbeszakítani. (Elénk helyeslés jobbfélől. Zaj a baloldalon.) Ami pedig a dolog érdemét illeti, a házszabályok értelmében a képviselő urnak az elnöki javaslathoz van joga szólni. Én ebben korlátozni nem is kívánom. Az elnöki javaslat a ház kegyeletének kifejezésére irányul. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől. Zaj a báloldalon.) Fernbach Károly: Mégis csak furcsa ! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Fernbach képviselőt, ne méltóztassék közbeszólni. Kún Béla (közbeszól). Elnök: Kún Béla képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Polónyi Géza : T. képviselőház ! Valóbankevés kedvet és örömet érzek a felett, hogy e kérdésnél, mint botrányhős szerepeljek itten. Távol áll tőlem ez a szándék. (Zaj a jobboldalon.) Ha én pozitív indítványt szándékozom tenni, az mégis lehetetlenség, hogy én azt meg ne indokolhassam. (Helyeslés balfelől.) Már most látom a helyzetet. Kerestetik újból egy konfliktus. (Derültség jobbfelöl.) Én kitérek előle. Miután ugy is napirenden van a nemzetiségi kérdés, (Felkiáltások jobbfélől: Helyes! Odatartozik!) majd ott fogja meglátni az elnök ur, hogy milyen jogtalan módon fosztott meg most is a szólás jogától. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfélől: Rendre !) De jelzem, hogy indítványom további részei azok lettek volna, hogy igenis, a nemzeti közvélemény ébren tartassék az iránt, hogy bárki legyen is a fizikai tettes ebben a dologban, az értelmileg, politikailag és erkölcsileg felelős egyéneket abban az ultra román táborban kell keresnünk . . . (Elénk helyeslés balfelől.) Pop Cs. István : Tiltakozunk ! Tiltakozunk ! Polónyi Géza : . . . akik hónapok óta lázítottak a magyar nemzet ellen ezen hajdudorogi püspökség kérdésében. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) A másik dolog pedig . . . (Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy mivel itt már egy birói eljárás tárgyát képező cselekményről van szó, ne méltóztassék gyanúsításával ennek a hivatalos birói eljárásnak elébe vágni. (Elénk helyeslés jobbfélől és a középen.) Polónyi Géza: De akkor ne méltóztassék Potemkin-matrózokkal előállani ! Azután végezetül arra való tekintettel, hogy itt nyilván egy terrornak megnyilatkozásával áll szemközt a magyar nemzet, kérni akartam, indítványozni is akartam, hogy a ministerelnök ur pedig ilyen viszonyok között tartózkodjék minden