Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés Í9H január 28-án, szerdán. 17 108 millió koronát. Kérdem tehát, mi köze van ehhez a magyar budgetnek, ha csak a kvótaszerü arányt kell viselni ? Nem értem ezt a számítási módot. Meglehet, hogy a saját korlátoltságom az oka, meglehet, hogy nem volt elég időm, hogy jobban utánanézhettem volna. De figyelmeztetem a t. előadó urat, tessék ennek a dolognak utána nézni és azt felvilágosítani. De bármiképpen álljon a kérdés, t. képviselő­ház, most csupán a pénzügyi helyzet szempontjá­ból vagyok bátor reáutalni a pénzügyi bizottság másik jelentésére, amelyet szerettem volna szó­szerint felolvasni azért, mert ez karakterisztikus egész állapotainkra. Ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottság egy és ugyanazon napon, 1913 november 6-án tartott ülésében tárgyalta az 1914. évi félévi előirányzatot és tárgyalta a véderőre vonatkozó költség kér­dését. Es csodálatos, t. képviselőház hogy nincsen más változás a két jelentésben, minthogy az egyi­ket aláirta Hegedüs Lóránt előadó, a másikat pedig aláirta, gondolom, báró Solymosy Ödön. Es amikor kezembe veszem a két jelentést, kérdezem, hogy ez a bizottság egy és ugyanazon ülésből hogy adhat ki egy olyan jelentést, amely szerint elismeri, hogy az államháztartásnak zavara nélkül lehet ezt a kérdést megoldani, amikor ő a saját másik jelentésében, — amelyből csak ennyit idézek — hogy leszegez előre egy tényt és azt mondja (olvassa) : »Az egyik az a tény, hogy a közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait illető összeg a rendes kiadások között 69,360.400 koronával, az átmeneti kiadások között 36,741.310, összesen tehát 106,101.710 koronával vétetik fel«. A közösügyi kiadásoknak ezen félesztendőre eső részére nézve tehát tájékoztassa a t. előadó ur a nemzetet, hogy ezen kívül mennyi esik ebből a fehérből a közös vámbevételre. Mert méltóztatik tudni, hogy a kvóta csak azt a hiányt fedezi, ami a közös vámbevételekből be nem folyik. Már most, aki tudni akarja azt t. képviselőház, hogy a közösügyi kiadások összegszerüleg milyen terhet jelentenek Magyarországra nézve, annak ezen félévi kiadásokhoz hozzá kell adni a közös­ügyi kiadásokból a hadseregre eső vámbevételek­nek félévi összegét, hogy azután a végösszeg az egész évre ki legyen számitható. Tetszik tehát látni, t. előadó ur, hogy kíváncsi­ságom nem ok nélkül való. Akarom tudni, mint magyar törvényhozó, ennek a financziális hatását, ki akarom számítani; és annyival is inkább aka­rom ezt tudni, mert az már azután bizonyos dolog, hogy a lakosság számának emelkedésével ezen kö­zös vámbevételek — vannak ugyan évek, amikor a rossz termés, stb. ezt befolyásolják — nagy át­lagban folytonosan, fokozatosan emelkednek. Ezen­kívül a pénzügyi bizottság két-három tényezőre akarja felhívni a nemzet figyelmét. Először is már itt konstatálja, hogy az előző év e czimén engedélyezett tételével szemben Magyarország terhére 16,221.691 korona teher­növekedés mutatkozik." Tehát a vámemeléstől KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. eltekintve 16 millió a költségemelkedés még ezen véderőjavaslat előtt a közösügyek terhére. És akkor nagy megdöbbenésre kimutatja, milyen ve­szélyes helyzetben van Magyarország, amelynek államvasutai 111 millió korona preliminált összeg­ből csak 104 milliót értek el. Tehát ez az állam­vasút, mint egyik legfőbb jövedelmünk forrása, daczára hogy 500 milliót meghaladó összeget in­vesztáltunk és daczára hogy a tarifák emelkedtek, lényeges visszaesést mutat. Itt rámutat az állam­adósságra és konstatálja, hogy ez a legutóbbi költ­ségvetéssel szemben félévre 7 és fél millióval gya­rapodik kamatteherben. Most azonban ujabb 200 millió korona adóssá­got csinálunk, amely legjobb esetben is 12 millió koronát jelent kamataiban. Az a pénzügyi bizott­ság, amely azt mondta, hogy Magyarország pénz­ügyi helyzete csak ugy menthető még, ha minden inproduktiv kiadásoktól tartózkodunk és ha ugy a törvényhozás mint a gazdaság terén a fokozatos emelkedést igénybe veszszük, most azt mondja, hogy minden megtalálható fedezet nélkül továbbra csinálhatjuk e nyakló nélkül való adósságot ujabb 200 millió felvételével; ez a pénzügyi bizottság nem állott feladata magaslatán és nem teljesítette híven kötelességét. Jól tudja azt, hogy ennek fedezete póthitelre van építve ; póthitellel, ujabb adóssággal akarja fedezni ezeket a dolgokat, amire nézve nekem, mint törvényhozónak számon kell kérnem ugy a honvédelmi, mint a pénzügyminister úrtól, hogy ennek kamatait miből fogja fedezni ? Itt van kezemben egy angol hírlapírónak a napok­ban megjelent nyilatkozata, amely azt mondja, hogy daczára annak, hogy nincs a föld kerekségén a kifundálható adók terén oly leleményesség, mint Ausztriában és Magyarországon, mégis az angol pénzügyi körök véleménye szerint az adó­srófolás és a különböző adónemek kitalálása itt már elérkezett ahhoz a határhoz, amelyen túl menni nem lehet. Ez a törvényjavaslat annak a kötelezettségé­nek sem felel meg, amely az alkotmányos budget­jog szempontjából a legelemibb feltétel, hogy leg­alább ezeknek az emelkedő terheknek a fedezetét kijelölné és reményt nyújtana arra, hogy van valami alap, amelyből ezek fedezhetők lesznek, így gyártják önök Magyarország számára azt a törvényt, amely olyan hadsereg számára kér tőlünk áldozatokat, amely megtagadja nemzeti nyelvünket, amely legutóbb drága vívmány gya­nánt ideküldte a palotaőröket azért, hogy a képviselőházból az alkotmányt védő és köteles­ségüket teljesítő képviselőket kidobják. Igen t. képviselőház ! Tisztában voltam és vagyok azzal, hogy az én felszólalásom meddő, hiábavaló és kárbaveszett dolog. Egyszerűen meg­jelentem, hogy maradjon nyoma a naplóban. Az ellenzék képviselői ilyen viszontagságos időkben, tömegesen kizárva, alkotmányos kötelességeik tel­jesítésében meggátolva, kénytelenek — ha legalább saját személyes szabadságukat szem előtt akarják tartani — innen távol maradni, annyival is 3

Next

/
Thumbnails
Contents