Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés Í9H január 28-án, szerdán. 17 108 millió koronát. Kérdem tehát, mi köze van ehhez a magyar budgetnek, ha csak a kvótaszerü arányt kell viselni ? Nem értem ezt a számítási módot. Meglehet, hogy a saját korlátoltságom az oka, meglehet, hogy nem volt elég időm, hogy jobban utánanézhettem volna. De figyelmeztetem a t. előadó urat, tessék ennek a dolognak utána nézni és azt felvilágosítani. De bármiképpen álljon a kérdés, t. képviselőház, most csupán a pénzügyi helyzet szempontjából vagyok bátor reáutalni a pénzügyi bizottság másik jelentésére, amelyet szerettem volna szószerint felolvasni azért, mert ez karakterisztikus egész állapotainkra. Ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottság egy és ugyanazon napon, 1913 november 6-án tartott ülésében tárgyalta az 1914. évi félévi előirányzatot és tárgyalta a véderőre vonatkozó költség kérdését. Es csodálatos, t. képviselőház hogy nincsen más változás a két jelentésben, minthogy az egyiket aláirta Hegedüs Lóránt előadó, a másikat pedig aláirta, gondolom, báró Solymosy Ödön. Es amikor kezembe veszem a két jelentést, kérdezem, hogy ez a bizottság egy és ugyanazon ülésből hogy adhat ki egy olyan jelentést, amely szerint elismeri, hogy az államháztartásnak zavara nélkül lehet ezt a kérdést megoldani, amikor ő a saját másik jelentésében, — amelyből csak ennyit idézek — hogy leszegez előre egy tényt és azt mondja (olvassa) : »Az egyik az a tény, hogy a közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait illető összeg a rendes kiadások között 69,360.400 koronával, az átmeneti kiadások között 36,741.310, összesen tehát 106,101.710 koronával vétetik fel«. A közösügyi kiadásoknak ezen félesztendőre eső részére nézve tehát tájékoztassa a t. előadó ur a nemzetet, hogy ezen kívül mennyi esik ebből a fehérből a közös vámbevételre. Mert méltóztatik tudni, hogy a kvóta csak azt a hiányt fedezi, ami a közös vámbevételekből be nem folyik. Már most, aki tudni akarja azt t. képviselőház, hogy a közösügyi kiadások összegszerüleg milyen terhet jelentenek Magyarországra nézve, annak ezen félévi kiadásokhoz hozzá kell adni a közösügyi kiadásokból a hadseregre eső vámbevételeknek félévi összegét, hogy azután a végösszeg az egész évre ki legyen számitható. Tetszik tehát látni, t. előadó ur, hogy kíváncsiságom nem ok nélkül való. Akarom tudni, mint magyar törvényhozó, ennek a financziális hatását, ki akarom számítani; és annyival is inkább akarom ezt tudni, mert az már azután bizonyos dolog, hogy a lakosság számának emelkedésével ezen közös vámbevételek — vannak ugyan évek, amikor a rossz termés, stb. ezt befolyásolják — nagy átlagban folytonosan, fokozatosan emelkednek. Ezenkívül a pénzügyi bizottság két-három tényezőre akarja felhívni a nemzet figyelmét. Először is már itt konstatálja, hogy az előző év e czimén engedélyezett tételével szemben Magyarország terhére 16,221.691 korona tehernövekedés mutatkozik." Tehát a vámemeléstől KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. eltekintve 16 millió a költségemelkedés még ezen véderőjavaslat előtt a közösügyek terhére. És akkor nagy megdöbbenésre kimutatja, milyen veszélyes helyzetben van Magyarország, amelynek államvasutai 111 millió korona preliminált összegből csak 104 milliót értek el. Tehát ez az államvasút, mint egyik legfőbb jövedelmünk forrása, daczára hogy 500 milliót meghaladó összeget invesztáltunk és daczára hogy a tarifák emelkedtek, lényeges visszaesést mutat. Itt rámutat az államadósságra és konstatálja, hogy ez a legutóbbi költségvetéssel szemben félévre 7 és fél millióval gyarapodik kamatteherben. Most azonban ujabb 200 millió korona adósságot csinálunk, amely legjobb esetben is 12 millió koronát jelent kamataiban. Az a pénzügyi bizottság, amely azt mondta, hogy Magyarország pénzügyi helyzete csak ugy menthető még, ha minden inproduktiv kiadásoktól tartózkodunk és ha ugy a törvényhozás mint a gazdaság terén a fokozatos emelkedést igénybe veszszük, most azt mondja, hogy minden megtalálható fedezet nélkül továbbra csinálhatjuk e nyakló nélkül való adósságot ujabb 200 millió felvételével; ez a pénzügyi bizottság nem állott feladata magaslatán és nem teljesítette híven kötelességét. Jól tudja azt, hogy ennek fedezete póthitelre van építve ; póthitellel, ujabb adóssággal akarja fedezni ezeket a dolgokat, amire nézve nekem, mint törvényhozónak számon kell kérnem ugy a honvédelmi, mint a pénzügyminister úrtól, hogy ennek kamatait miből fogja fedezni ? Itt van kezemben egy angol hírlapírónak a napokban megjelent nyilatkozata, amely azt mondja, hogy daczára annak, hogy nincs a föld kerekségén a kifundálható adók terén oly leleményesség, mint Ausztriában és Magyarországon, mégis az angol pénzügyi körök véleménye szerint az adósrófolás és a különböző adónemek kitalálása itt már elérkezett ahhoz a határhoz, amelyen túl menni nem lehet. Ez a törvényjavaslat annak a kötelezettségének sem felel meg, amely az alkotmányos budgetjog szempontjából a legelemibb feltétel, hogy legalább ezeknek az emelkedő terheknek a fedezetét kijelölné és reményt nyújtana arra, hogy van valami alap, amelyből ezek fedezhetők lesznek, így gyártják önök Magyarország számára azt a törvényt, amely olyan hadsereg számára kér tőlünk áldozatokat, amely megtagadja nemzeti nyelvünket, amely legutóbb drága vívmány gyanánt ideküldte a palotaőröket azért, hogy a képviselőházból az alkotmányt védő és kötelességüket teljesítő képviselőket kidobják. Igen t. képviselőház ! Tisztában voltam és vagyok azzal, hogy az én felszólalásom meddő, hiábavaló és kárbaveszett dolog. Egyszerűen megjelentem, hogy maradjon nyoma a naplóban. Az ellenzék képviselői ilyen viszontagságos időkben, tömegesen kizárva, alkotmányos kötelességeik teljesítésében meggátolva, kénytelenek — ha legalább saját személyes szabadságukat szem előtt akarják tartani — innen távol maradni, annyival is 3