Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

216 512. országos ülés 19U- február l'J-én, csütörtökön. amennyiben a közbeszólásokat folytatja, kénytelen leszek vele szemben szigorúbb rendszabályok alkalmazását kérni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Aki azokat az ellenzéki beszédeket végighallgatta, amelyek a tegnapi és a mai napon itt elhangzottak, az meg lehet nyugodva aziránt, hogy a t. ellenzék szólásszabadságát semmiféle veszedelem nem éri (ügy van! ügy van! jobbról.) és aki egyébként is a t. ellenzék igen temperamentumos viselkedését a képviselőház legutóbbi üléseiben figyelemmel kisérte, az iránt is meg lehet nyugodva, hogy itt az elnöki erőszaknak semmiféle túlkapása nem tapasztalható. Gr. Károlyi Mihály: Tapasztaltam magamon ! (Zaj és derültség a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csuha István : Héderváry sem panaszkodhat, hogy összekaszabolták ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ezután a t. képviselő ur beszédének csak egy pár kijelentésével kivánok még egészen röviden foglalkozni. Az egyik, amelyet mellékesen intézek el, arra vonatkozik, hogy a képviselő urak egyszer vagy kétszer látták, hogy egyik vagy másik kéjDviselőtársam tőlem az elnök úrhoz ment fel és abból azt következtették, hogy a rendreutasitásra vonatkozólag küldök én a mélyen t. elnök úrhoz üzenetet. Rakovszky István : Egyszer bizonyosan, ministerelnök ur ! Elnök: Csendet kérek! Kérem Rakovszky István képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Csak egy kis türelmet kérek ! Az igaz, hogj" ez nagyon szűken van meg a t. képviselő urakban. (Derültség jobbról.) Egyszer megtörtént az, hogy én, nem tudom., micsoda, — nagyon sajnáltam akkor is — de erős kifejezést, túlerős kifejezést használtam. A t. képviselő urak közt nagy felháborodás mutatkozott és én nem lévén bizonyos abban, hogy az elnök ur hallotta-e, hogy mit mondtam, megkértem, nem tudom, melyik képviselőtársunkat, mondja meg az elnök urnak, hogy nagyon sajnálom, de ezt mondtam. Ez volt a rendreutasitásomra vonatkozó üzenetem egyszer a ház t. elnökéhez. Egy hang (a baloldalon): Egyszer! Miért csak egyszer ? Gr. Tisza István ministerelnök : Hiszen rendreutasitásban nemcsak egyszer részesültem. (Zaj balról.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Rendreutasitásban pedig . . . (Zaj a baloldalon.) Kérem, ha beszélek, mégis jó lesz egy kicsit csendben maradni. (Nagy zaj a baloldalon. Élénk helyeslés, ügy van ! Ugy van! jobbról.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az ' előbb, mikor (A baloldalra mutat.) ennek az oldal, nak a szónoka beszélt, a háznak ez az oldala (A | jobboldalra mutat.) a legnagyobb csendben hall| gatta és amennyiben zavarta, igyekeztem kellő I erélylyel és kötelességszerüleg ezen az oldalon is • rendet csinálni. Azt hiszem, a ministerelnök ur is elvárhatja, hogy beszédét ez az oldal (A baloldalra mutat.) teljes csendben hallgassa meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ismétlem, t. ház, nem emlékszem ugyan hányszor, de háromnégy eset volt, midőn rendreutasitást vontam magamra. Pozsgay Miklós: Mégsem tiltották ki a házból. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Előfordult tehát, — ismétlem — hogy én az elnök úrral, nem tudva, hogy a zajban hallottam-e az általam használt kifejezést, ezt közöltem, különben jjedig a rendreutasitásra vonatkozólag semmi néven nevezendő előzetes érintkezés vagy megbeszélés köztem és a ház elnöke közt nem folyt. Ezt egyszer s mindenkorra konstatálom. (Helyeslés jóbbjelől.) A t. képviselő ur azután a ház mélyen t. elnökének következetességet és a szolidaritásban való változó álláspontjait próbálta kritika tárgyává tenni. Nem szűkölködik bizonyos pikantéria nélkül, (Igaz ! Ugy van ! jóbbjelől.) hogy a képviselő ur beszél következetességről (Halljuk! Bálijuk ! jobbról.) és beszél arról, hogy valaki kivel van egyszer és kivel van máskof szolidaritásban. De hát ez a végén sem engem, sem az országot olyan túlságosan nem érdekli. (Derültség. Ugy van! jóbbjelől.) Ez a képviselő ur saját ügye, melyre megkapta már Szabolcs vármegyében a választ. (Ugy van! Helyeslés jóbbjelől.) Fontosabb a kérdés a ház mélyen t. elnöke szempontjából, aki, nem tudom micsoda konverzácziókban — mert hiszen ott sem mondott mást, mint nyilt szinen, a ház szine előtt az elnöki székben — jelentette ki azt, hogy a ház elnökével természetszerűleg szolidaritásban kezeli a házszabályt. Szolidaritásban volt Návay Lajossal, midőn ő volt a ház elnöke és szolidaritásban volt velem, midőn a ház engem ruházott fel az elnöki tiszttel. A kérdés már most az : van-e ebben bármi néven nevezendő inkonzekvenczia vagy ellenmondás ? Mert hogyan állt a dolog ? Midőn Berzeviczy Albert mélyen t. barátom az elnöki állásról lemondott, én abban a. meggyőződésben voltam, hogy csak az obstmkczió elleni nagyon kemény küzdelem fog czélravezetni. Návay Lajos t. barátom optimisztikusabb volt, ő azt tartotta, hogy a házszabályokban foglalt egyes eszközöknek következetes és erélyes alkalmazása biztositani fogja az eredményt. Egy utón indultunk meg tehát, csakhogy én továbbmenetelt tartottam szükségesnek, mint ő. Nagyon természetesen ebből alakult ki az a helyzet, hogy abban egyeztünk meg: tegye meg Návay Lajos a kísérletet, ha ő az ő kevésbbé erélyes, kevésbbé messzemenő eljárá-