Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-502
503. országos ülés 191h január 28-án, szerdán. 15 azonban rettentő adatok vannak: igy az, hogy ugyanakkor 163.000 ujoncz vissza lett helyezve, tehát 113.000 alkalmas ujoncz mellett — nem 126.000, mint a t. előadó ur mondta, hanem •— 163.362 találtatott visszahelyezendőnek, kikre csak ráfogják, hogy 10% belőlük még alkalmas is lehetett volna. Azzal is dicsekszik a javaslat és a t. előadó ur, hogy nekünk nem kell leszállítanunk a mértéket, mint Olaszországnak. Nem kell, mert már leszállítottuk. Tessék a véderőtörvényt megnézni és rá fog jönni, hogy az a régi mértékkel szemben a mértéket már leszállította és igy természetesen nincs hova mégegyszer leszállítanunk. Ezek a rezultátumok tehát már az uj véderőtörvényben szabályozott mérték alapján kezelendők. Azután itt van még ezenfelül, hogy 70.425 ember távollevő volt. T. képviselőház ! Nem állnak meg önök aggódva, hogy mi lesz itt néhány esztendő múlva még a lakosság szaporodási aiányát véve is, ha figyelembe veszik a következő tényezőket ? Először is, t. minister ur, tessék nekem azt a százalékot is kimutatni más nemzetekkel szemben, hogy mit visz el ebből az ujonczjutalékból a pellagra, a tüdővész, a kivándorlás és a pálinka ? Látjuk, hogy ilyen borzasztó nagy százalék, 70.400 ernber három korosztályban u. n. illegál, törvénytelenül távol van. Ezek már menekültek az ujonczállitás kötelezettsége elől. Ijesztő, megdöbbentő szám és van-e rá kilátás, hogy apadni fog ? Nincs. Eltekintve attól, hogy Amerika felé a kivándorlás még mindig fennáll, de miután a Pool-ban bekövetkezett összeveszés folytán, ujabban lényegesen leszállított árakon fog a Hamburg—American— Line szállítani, a kivándorlás ez okból fokozatos fényezőként fog szerepelni. De van egy másik tényező is. Tessék csak megnézni a Balkánon ki fejlődött viszonyokat. A fajrokoaság, vallási és nemzetiségi viszonyok az eddiginél is nagyobb vonzerőt gyakorolnak a velük szomszédos szerb és román népekre, miután ott nagy importra van szükség, hogy a mohamedánok által lakott területek újból benépesittessenek. Ezzel a tényezővel a minister ur legyen szives számolni, mert a kivándorlás errefelé rendkívüli mértékben fog szaporodni és majd meg fogja látni, hogy a legközelebbi idő nekem fog igazat adni, mikor ezen aggodalmakat kifejezem. Csak egy adattal kívánok még foglalkozni és ez a páünka kérdése. Itt van az 1912. évi költségvetés a kezemben. Ha valahol egy nemzet, ahol a pálinka ellen, az alkohol mérgező hatása ellen különös intézményekkel kellene védekezni, az Magyarország. A pálinka ellen a leghathatósabb védelem a megfelelő elemi népoktatás és a nemzetnek közegészségügyileg is helyes nevelése. Es mit látunk ezen a téren ? Nézzük csak meg, milyen rendkívül horribilis mértékben emelkedik Magyarországon a szeszadó. Az 1912. évre 129,460.000 koronával irányozták elő csupán a szeszadót, ezenkívül a boritaladó 23,390.000 koronával, a söradópótlék 22,230.000 koronával szerepelt. De maradjunk csak a szeszadónál. A szeszadó 1874-ben — csak ezek az adatok állottak hirtelen rendelkezésemre — kitett 12 millió koronát, ma pedig kitesz 129,460.000 koronát: Méltóztassék ezzel szemben megnézni a népesség gyarapodását és akkor rá fognak jönni, hogy valóságos ijesztő hatványozott mértékben szaporodik a pálinkafogyasztás, nem is szólva arról, hogy a bor- és a sörfogyasztás is rohamos mértékben emelkedik. Kérdem már most a közoktatásügyi minister urat, hogy az az ország, amely 129, vagy mondjuk kerek számban, 130 millió koronát vesz be csak a szeszből, mit fordít elemi oktatásra ? Ha nézem a költségvetés adatait, látom, hogy 19 milliót tesz ki az elemi oktatás személyi kiadása, egy millió és néhány százezer koronát a dologi kiadás, mondjuk kerek számban, hogy az elemi oktatásra 20 milliót fordít a költségvetés. Uj iskolák felállítására 400.000 koronát vettek fel a költségvetésbe, a miből a zárószámadások szerint a valóságos építkezésre csak 275.000 koronát fordítottak. Aki ezeket az ijesztő számadatokat egymás mellett látja, vonja le a konzekvencziát, amely nem lehet más, mint az, hogy ez a nemzet — ha eltekintenék minden egyéb rendelkezésemre álló adattól, amelyet kötelességem is volna talán ennél a pontnál előhozni — már emberanyagban is azon a határon áll, hogy az utolsó embert is ki kellett állítani, aki tulajdonképen nem is Való katonának, hogy csak ezeket a fiktív számokat a képviselőház előtt értékesíteni lehessen. Ezzel kapcsolatosan intézek néhány kérdést az előadó úrhoz, a minister úrhoz és a t. többséghez, de főleg a magyar nemzethez. önök tárgyalnak most létszámfelemelési javaslatot és azt olvassák az indokolásban, hogy emberanyag dolgában egész bátran mehetünk neki a felemelésnek, mert hiszen már 1912-ben többet tudtxmk kiállítani, mint amennyire 1918-ban szükségünk lehet. Azt mondják önök, hogy hasonlók a viszonyok Ausztriában. Hát, t. előadó ur, nem volna szives ezt az országgyűlést felvilágosítani arról, hogy honnan meriti ön és a bizottság azt, hogy approbálja a minister ur álláspontját ? Mert én keresve kerestem az adatokat és nem találtam és azért jövök ide, hogy reklamáljam. Nem vagyok jogosítva itt gy r anunak adni kifejezést, mert adatok rendelkezésemre nem állanak, de szégyenszemre vallom be, hogy itt vagyok a képviselőházban és senkitől, sem aktától, sem előadótól, sem ministertől nem kapok felvilágosítást arról, hogy áll Ausztria e tekintetben ? En nem szeretek gyanút kifejezni, de jogom van hozzá, hogy felvessem a kérdést és szeretném magamat meggyőzni hivatalos adatokból, vájjon az ujonczlétszámemeléssel, különösen a hároméves szolgálatra való tekintettel, hol a lovasságnál, mint méltóztatnak tudni, Magyarország nagyobb mértékben van igénybe véve, mint Ausztria, nem szolgáltatom ki nemzetemet annak, hogy az ujonczfeles-
