Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

200 512. országos ülés 19U \ hogy egész röviden csak néhány szóval körvonalazzam azokat a nézőpontokat, melyekből én ezt a kérdést látom és megítélem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A magyar nemzet történetének voltak fényes nagy lapjai, fFelkiáltások balfelől : Ez igazi Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) amelyek dicsőséggel, megelégedéssel töltötték el ezt a nemzetet, midőn eredményes munka folyt bent e hazában és erősbödött tekintélyünk kifelé. Kún Béla: Nem panamáztak ! (Zaj balfelöl. Halljuk I Halljuk 1 a jobboldalon.) Elnök : Kérem Kún Béla képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Beőthy Pál: És viszont voltak szomorú, sötét napjai, (Zaj balfelől.) mikor a visszavonás, a dekadenczia, szinte a szétesés tünetei mutatkoztak e hazában, midőn gyengék, erőtlenek voltunk idebenn és mikor csorbult és sülyedt tekintélyünk kifelé, (ügy van ! ügy van ! jobbjelől.) Azok a fényes, dicső korszakok mindig olyan időkkel estek össze, amidőn egy embernek, vagy egy eszmének sikerült az ebben a nemzetben rejlő nagy erőket, nagy értékeket együttes akczióra birni, egy közös czél elérésére munkába sorakoztatni és ennek a munkának, ennek az együttes működésnek mindig meg is volt a maga dicső, fényes eredménye. Kún Béla: De nem a Margitsziget! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: De szellemes !) Elnök : Kún Béla képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek. Beőthy Pál : Viszont azok a szomorú, sötét korszakok mindig összeestek azokkal az időkkel, mikor a magj'-ar nemzet tagjai a bennük rejlő értékes kvalitásokat nem közös nagy czélok előbbrevitelére használták fel, hanem amidőn egymás ellen, egymás gáncsolására, egymás letörésére, egymás kisebbítésére hozták ezeket az erőket mozgásba, (ügy van! ügy van! jobbfelől. Nagy zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Laehne Hugó: Kidobatnak bennünket! Szentiványi Gyula: Viselje magát szépen, akkor nem dobják ki. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Fráter Lóránt: xlndrássyt is kidobták ! (Folytonos zaj.) Rakovszky István : Lévay mondja, hogy megérdemelte ! (Nagy zaj.) Br. Lévay Lajos : Jó lesz csendben lenni, mert az ur megszokott ugrani az elégtételadástól. (Nagy zaj.) Rakovszky István : Ugyan mit akar ? (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Lévay képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek ! Most Beőthy Pál képviselő urat illeti a szó, méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. Mezőssy Béla képviselő urnak a maga és az inditványt aláirt képviselőtársai nevébrnár 19-én, csütörtökön. ben lesz módja nyilatkozni és reflektálni mindazokra, amiket a képviselő ur mond, Méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Beőthy Pál: Egy nagyon sajnálatos, de igaz tünet ez. A48-iki nagy alkotásoknak legnagyobbika, a magyar parlamentarizmusnak, a magyar népképviseleten alapuló parlamentáris kormányformának megteremtése biztosította csak intézményesen - azt a szervet, a nemzeti életnek azt a fókuszát, amelyben a nemzet erői kifejthetik a közczélok érdekében, a nemzet előbbre vitele érdekében azt az energiát, amelyre épen nekünk magyaroknak annyira szükségünk van (Igaz ! jobbjelől.) és amely másrészről levezető csatornául szolgálhat a mi lobbanékony természetünk, a mi indulataink mellett ezen összetűzések káros hatásainak levezetésére, (ügy van! ügy van! jobbfelől és a középen.) Azt hiszem, ennek a parlamentarizmusnak jelentőségét, fontosságát, azt, hogy ez a parlamentarizmus zavartalanul működhessék . . . Lovászy Márton : Micsoda hipokrizis ez az egész? (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Beőthy Pál: Megengedi Lovászy képviselő ur, én most a magam álláspontját adom elő. Az én szempontomból semmiesetre sem hipokrizis, amit mondok, (ügy van! ügy van! jobbfelöl. Nagy zaj balfelől.) Éreznie kell mindenkinek azt, hogy különösen mireánk, magyarokra nézve, milyen értéket képvisel a parlamentarizmus. Hiszen nálunk ez — amint egyszer már volt is alkalmam erre utalni — nem czélszerüségi kérdés, hanem egyenesen a nemzeti lét vagy nemlét kérdése. (ügy van! ügy van! jobbjelöl. Nagy zaj balfelől.) Lovászy Márton : Zsebrevágják a pénzt és akkor idejönnek szavalni. (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök : Kérem Lovászy Márton képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni. Beőthy Pál : Nagyon természetes, hogy miután én igy fogom fel a parlamentarizmus jelentőségét, annak fontosságát magyar hazánkra nézve, akkor, amidőn abba a helyzetbe jutottam, hogy mint ennek a törvényhozásnak tagja az ügyek intézésében résztvehettem, azokhoz csatlakoztam, akik aggódó szemmel és aggódó szívvel látták parlamentarizmusunknak, törvényhozásunknak azt a betegségét, azt a rákfenéjét, amely közel 15 éven át (Élénk helyeslés, ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) megbénította ennek a testületnek a működését és lehetetlenné tette, hogy ez kifejthesse azt az erőt, amelyet pedig a viszonyok folytán nagyon is szükség lett volna kifejteni (Helyeslés jobbfelől.) s lejáratta tekintélyünket nemcsak bent az országban, hanem odakint a külföldön is. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás balról.) Sümegi Vilmos: Lopott pénzen jöttek ide be ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Sümegi képviselő urat ezen