Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

188 511. országos ülés 191 h február 18-án, szerdán. a módját képezheti. De a t. ministerelnök ur nem az ő hatáskörébe tartozó, nem az ő hatalmában álló engedményekről tárgyalt. Azok az engedmények az állami élettel, az ország alkotmányos jogaival vannak összefüggésben, ő tehát csak ezekből kínálhatott és ajánlhatott fel engedményeket annak a velünk szemben álló érdekeltségnek, vagy közönségnek, amelyet ő kibékíteni akart. Hogyan, tehát ő abban az egyszerű poziczióban már tudta és hitte azt, hogy oda fog kerülni, hogy ő foglalja el a ministerelnöki széket ezen engedmények tárgyalásánál s akkor már háttérbe lesznek szorítva azok, akikhez annak idejében, mint egyszerű képviselő, csatlakozott ? Látszik, hogy egy ilyentéveslépésből nem lehet egészségesen kijönni. Mert minden megalkuvás nélkül békejobbot, nem békejobbot, ölelést és mindent, ami szivünkből jövő szerető érzés, oda kell nyújtani a román népnek s oda kell nyújtani minden más, nem magyarajku lakosságnak. De hogy ez bennünket tétlenségre bírjon, hogy ez bennünket vakokká tegyen, hogy ez bennünket a mi állami jogaink elprédálására, elfecsérelésére vagy odaajánlására vezessen, az sohasem volt egészséges nemzeti politika és nem hiszem, hogy az Magyarország jövője szempontjából is egészséges politika lehessen. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Hiszen azok a szólamok, amelyeket sokszor hallunk a t. ministerelnök úrtól, olyan tetszetős dolgok, hogy ebben a nagy szláv áramlatban mi mennyire magunkra vagyunk hagyatva, hogy a román nép is mennyire magára van hagyatva, ez csak egy olyan fonográf-lemez szólam, amelyeket nemcsak itt hallunk a t. ministerelnök úrtól, de ugyanaz a fonográf-lemez van betéve a másik fél fonográfjába is. Ha meghallgatja és elolvassa Urechia argumentumait, mikor egyrészről a legszenvedélyesebb, legvéresebb és legvérmesebb reményeket táplálja az iránt, hogy Magyarországnak területi egységét megbontsa, ugyanakkor azt mondja, hogy nekünk pedig magyaroknak és románoknak egy érdekünk van, a szlávok elleni védekezésnek keresztülvitele. ök tehát hangoztatják ugyanazokat az üres szólamokat, mintát, ministerelnök ur. ugylátszik közös forrásból, de fel nem adják azt a törekvést, hogy Magyarország területi épségét veszélyeztessék. Az ő mai konstrukcziójuk nem az m st, hogy Erdélyt elvegyék, az ő mai konstrukcziójuk az, hogy Erdélyt a Habsburgok uralma alatt autonóm testületté tegyék, Erdélyt a magyar birodalom kebeléből kizárják és feudális állammá tegyék. Azért, még egy olyan iró is, mint Goga Oktavián a románokhoz irt szózatában azt hirdeti, hogy : »gyermekteket tanítsátok császárhűségre«. Ez nem véletlen elszólás ; nekik nem a magyar király és magyar államiság iránt való hűség és tradiczió nevelése kell, nekik felfelé való erősség kell, nekik az a vágyuk és törekvésük, hogyha Erdély autonómiájának helyreállításával, a Habsburgok segítségével, Magyarország testéből kiszakíttatik, hogy ezt a románok által lakott, de Magyarország által ezer év e'őtt meghódított és Magyarországnak mindig integráns részét képező erdélyi területet egy alkalommal oda lehessen csatolni az egységes román országhoz, amely ma külön királyságot képez. Ha ezeket látom, t. ház, akkor nem tudom megérteni, hogy mi lehet az nálunk, ami a nemzeti uralomnak ezt az aláásását előkészíti, ami az ilyen törvényalkotásokat létrehozza, aminőt itt láthatunk. Amidőn a választójogot egy egészen ingadozó és bizonytalan alapra hetyezve a magyarság jogainak meg nem védelmezésével viszik keresztül és a választókerületek beosztását is ugy viszik keresztül, hogy az a magyarság határozott hátrányára van. Mi lehet az a czélzat, amely a ministerelnök urat mindezekre készteti ? Hiszen ő ezt ezerszeresen is megmondja, néhány nappal ezelőtt is mondotta a következőket : (Halljuk !) Azt mondotta, hogy meg kell védelmezni a magyar parlamentarizmust a magukról megfeledkezett képviselők mernéyletétől, a parlamentarizmus megmentéseért fel kell áldoznunk mindent, mert az ellenzék feltartóztatja a nemzetet a maga diadalmas útjában. Neki tehát az országnak, a hazának csak egyetlen egy ellensége van : a képviselőknek az a tömege, amely ebben a teremben a nemzet jogait védelmezte és a nemzeti törekvéseket a maguk egészében szolgálta. De hiszen mi az a kormányzati tény, amelynek az ellenzék egyáltalán, bármikor is ellenállott ? ötven év folyt le az alkotmány visszaállítása óta. Ezalatt az idő alatt az első kormányzati tény volt, ami ellen obstrukczió alkalmaztatott, egy választási törvény megalkotása volt Tisza Kálmán idejében. Tudvalevőleg ő hozta be az első obstrukcziót és az egy egészen elenyészően csekély okból történt. A második nagyobb szervezett támadás volt az államosítás elleni küzdelem idején. De hiszen azóta húsz év telt és az államosítás eltörlésében a nemzet megnyugodott, sőt a nemzet szabad választása idejében eltörölte azt a törvénykönyvbe iktatott kis törvényt is az államosításról. Harmadik ellenállás volt a Bánffy kormányzat idejében, amikor ő erőszakos választást hozott létre s akkor azzal szemben az az ellenállás elsöpörte őt a helyéről. A helyébe jött Széll Kálmán, akinek háta mögött a ministerelnök ur egyelőre szerény szerepet töltött be, mely szerény szereplés után azután bekövetkezett az ő ministerelnöksége bizonyos ismert ténynek következtében. Ezen a három kormányzati tényen kivül 50 év alatt csupán egyetlen egy dolog ellen, a katonai követelések túlzása ellen történt a nemzetnek és a nemzet itt ülő képviselőinek parlamenti küzdelme. És vájjon a nemzeti uralomnak, a nemzeti erőknek ellenére történt-e ez ? Nem abból táplálkozik-e az a nemzetiségi ellenállás is, amiért most alkudoznia kell a t. ministerelnök urnak, hogy itt nem találják meg a magyar államiságnak azt az erejét és fényét, amely lekösse az idegen nyelvű polgárokat ? Nem látják-e ezen idegen ajkú pol-