Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

511. országos ülés 1914 február 18-án, szerdán. 181 tekintetben, hogy jó közigazgatást, atyai bánás- > módot a nemzetiségeknek a magyarság részéről és ha az a nemzetiségi köznép meggyőződik arról, hogy jót akar vele az a magyar igazgatás, akkor nem fog a magyar állameszmének ellensége lenni, (Zaj.) hanem azoknak lesz az ellensége, akik nem bánnak vele emberüeg és hatalmaskodnak esetleg rajta. De nem azért mondom ezt, hiszen nem is volt ez nekem tételem, hanem azért, mert a t. kormány már többször mondotta, hangoztatta ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy a nemzet szupremácziáját meg fogja védeni. Hát ezt a megvédelmezést én nem látom, de mint előbb is mondottam, a kerületeket legalább osztotta volna be, — ha már a ministerelnök urnak nincs bátorsága ahhoz, hogy kivételeket tegyen, — igazságosan, egyformán a lehetőségig, hogy a nemzetiségi vidékeken is annyi ember válaszszon, mint a magyar vidékeken. Ez ellen a nemzetiségi képviselők sem emelhettek volna panaszt s amellett az igazságnak is megfelelt volna és a magyarság nem volna e tekintetben olyan mértékben visszaszoritya, mint amilyen mértékben tényleg vissza van szorítva. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen ha a javaslatban foglalt beosztást megcsinálja egy bécsi hatalom Magyarországon, a legnagyobb elkeseredéssel talán átkoznák érte, hogy ilyet csinált. Mi hozzá vagyunk szokva Magyarországon a régebbi időkből, hogy ha valamit lehetett csinálni a magyarság ellenére, azt megcsinálták. így például a kinéptelenedett vidékek betelepítésénél az volt mindig a bécsi központi hatalomnak törekvése, hogy lehetőleg idegen ajkú népeket nagy tömegekben telepitsen Magyarországba, hogy igy a magyarságot még jobban szétszaggassa. S végrehajtotta ezt a tervet olyankor is, amikor a magyar nép sorából is lehetett volna az illető helyekre telepíteni. De a magyar népnek csak nadrágszíj alakú földeket juttatott, mig a szép, nagy földekre odatelepitett idegen országból népeket. Megtette ezt a bécsi hatalom, láthattuk, négy század óta sokszor. Most j">edig, mikor magyar' emberek ülnek a kormány élén, (Zaj balfelöl.) ugy tesznek, — bár én azoknak a híreknek, amelyeket hangoztatnak a lapokban, teljesen hitelt adni nem akarok — hogy a t. kormány azért részesiti előnyben a nemzetiségi lakosságot, mert rá van parancsolva a bécsi hatalomtól vagy a monarchia közös érdekeitől. (Mozgás jobbfeloL) Ezt én itt nem állítom, de felmerültek ezek a vádak, elhallgatni nem lehet velük.

/ (Mozgás a jobboldalon.) Én, mondom, nem állítom feltétlenül ezeket a dolgokat, de ez a kerületi beosztás könynyen vezet ily magyarázatra. Én csak azon csodálkozom véghetetlenül, hogy magyar emberek, magyar kormány, magyar többség, teljesen szabad akarattal, — vegyük ugy, hogy teljesen szabad akarattal — saját elhatározásukból csinálnak oly kerületi beosztást, hogy a maguk fajtáját, nemzetét, népét megrövidítik a politikai jogok gyakorlásában. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vertán Etele: Régen a gyászmagyarok fülét vágták le! (Mozgás.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Szabó István (nagyatádi): Állítom, hogy • megfoghatatlan ez a dolog. Hiszen például a dróttalan távírót, vagy a telefont, ha nem látná az ember, hogy tényleg megvan és létezik, el sem hinné. Hát ha nekem valaki mondta volna azelőtt, mielőtt e kerületi beosztást láttam volna, hogy a t. kormány ezt a kerületi beosztást igy fogja megcsinálni, egyáltalán letagadtam volna és nem hittem volna el sohasem. Nekem roppant nagy meglepetés ez a dolog t. kormánypárt és miután magyar emberek csinálták, szerintem ez ujabb csodája a magyar észjárásnak, hogy ily kerületi beosztást lehetett csinálni Magyarországon. Azt mondja a közmondás; ha okos ember hibázik, igen nagyot hibázik. Készséggel elismerem a t. ministerelnök úrról, hogy okos em^er, de e munkájánál nagyot hibázott, amit majd nem tud helyrehozni. És az a baj, hogy nemcsak a maga érdeke ellen hibázott, hanem az egész nemzet érdeke ellen. Minősithetetlen nagy hibának tartom a kerületi beosztás ily beállítását, nemcsak minősíthetetlen nagy hibának tartom, hanem igen nagy gyámoltalanságnak is, amely semmikép nem méltó a magyar nemzethez, de nem méltó a magyar kormányhoz* sem. Issekutz t. képviselőtársam beszéde végén felemiitette azt, hogy ki kellene küszöbölni a képviselőházból ezeket a nagy ellentéteket, ki kellene küszöbölni ezt a dühös harczot, ki kellene küszöbölni, hogy itt, mondhatni, élet-halálra megy a küzdelem és nem látszik lehetősége annak, hogy a magyar országgyűlés különböző pártjai megtalálnák az utat, amelyen, ha nem is egy véleményben, de egy akarattal a nemzet javára tudnának dolgozni. Végtelenül sajnálom, hogy itt újra vissza kell gondolnom arra, amit az előbb mondottam, hogy amikor a választójog tekintetében a népet visszaszorítják, akkor az uri parlament lejárja magát. Végtelenül sajnálom, mert oly nyilatkozatot is hallottam erről az oldalról is, hogy a lehetősége is ki van zárva annak, hogy itt e tekintetben! egyáltalában közeledés történhetik. Mire fog ez vezetni ? Ha azt a vágyat nem épen Issekutz Győző különben igen t. képviselőtársamtól hallanám, amit itt hangoztatott, hanem attól, aki nagy részben felidézője ez áldatlan állapotnak, aki következetesen megy az utón, ami által ellene zuditja mindazokat, akik vele egy véleményben nincsenek, — ha őtőle hallanám e nyilatkozatot, még más szavaim is volnának hozzá. De mikor csak a pártnak egyik tagja