Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

174 5Í1. országos ülés Í9M február 18-án, szerdán. igy talán könnyebben fogja bevenni. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Előbb emiitettem Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak tegnap ebben a kérdésben kifejezett igen határozott és erélyes állásfoglalását, amikor tiltakozik és pedig erélyesen tiltakozik az ellen az inszinuáczió ellen, hogy ők a jogok kiterjesztését erőszakosan és mesterségesen, igazságtalan beosztással akarják megkorrigálni. Bakonyi Samu t. képviselőtársam ezt in thesi állította délelőtt, délután pedig már a gyakorlatban ezt olyformán értelmezi, hogy Marosvásárhely két kerületet kap, 23.000 lakosa van, tehát körülbelül 12.000 lélekre jut egy képviselő ; ellenben már Szolnok-Dobokának 250.000 lakosira ismét csak két kerületet ad és akkor jutna ott 125.000 lélekre egy képviselő. Hogy ez az igazságossággal és a pluralitással is milyen vonatkozásban van, azt hiszem, ennek részletezésére felesleges bővebben kiterjeszkednem. De én csak azt hangsúlyozom ebből az alkalomból, hogy egy ilyen igazságtalan és brutális megoldási mód ellen a nemzetiségek is a legnagyobb jogosultsággal tiltakozhatnának. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon és a középen.) De magyar szempontból is szerintem ez a megoldási mód lenne a legveszedelmesebb és pedig veszedelmes azért, mert ha nemzetiségi vidékeken nagy kerületeket alkotunk, akkor az azokban a nagy kerületekben élő, elszórtan, elszigetelten lakó magyarság, amely az egész országban igen jelentékeny számot tesz, teljesen képviselet nélkül maradna, (Igaz ! ügy van ! jobbjelöl.) teljesen elnyelné a nemzetiségi tenger. (Igaz ! TJgy van ! a jobbóldalon.) Es én elhiszem, hogy a szoczialista vezetőket és a terézvárosi demokratákat ez nem aggasztja. (Derültség jobbfelől.) De méltóztassanak meggondolni, hogy ezzel — amit feltételezek, hogy nem tudnak — igen sok helyütt, egyéneknél és vidékeknél, az utolsó köteléket vágjuk át, amely azokat a magyar nemzeti eszméhez fűzi. (ügy van! Vgy van! a jobboldalon.) Mondom, t. ház, én ennek a megoldási módnak a legteljesebb mértékben ellenzője vagyok. Es méltóztassék azt is meggondolni, hogy a perifériákon czentrifugális erők működnek és akik azokat a kötelékeket, amelyek a perifériákon élő magyarságot a magyar nemzet szivéhez fűzik, bárdolatlan kézzel elvagdossák, súlyos bűnt követnek el a magyar állam nemzeti egysége ellen. (Vgy van! Vgy van! a jobboldalon.) Ez a megoldási mód különösen Erdélyre járna súlyos veszedelmekkel. Hiszen, amint e javaslat kontemplálja, hogy 74-ről 65-re szállitjuk le a kerületek számát és ha, amint a javaslat megemliti, a választók számának arányában állapitanók meg Erdélyre a kerületek számát, akkor csak 47 jutna Erdélyre. És ha ezen az utón még tovább megyünk, tehát n&gj kerületek alkotásával még alábbszállitjuk a kerületek számát és egészen természetesen ez alászállitott számon belül csakis a nemzetiségek fognak a magyarság rovására gyarapodni : mi fog akkor az erdélyi magyarságnak maradni? Méltóztassanak meggondolni, hogy ha mi ezt a számban és vagyoniakban annyira megfogyatkozott erdélyi magyarságot még a politikai súlytól is megfosztjuk, hiszen akkor teljesen kiirtjuk belőle az önbizalmat. (Vgy van ! Vgy van ! a jobboldalon.) Ennek oly demoralizáló hatása lesz, hogy azt az erdélyi magyarságot csatába vinni, politikai ütközetbe vinni többé semmiféle jelszóval nem lehet. A kerületek beosztásának az ellen a módja ellen is tiltakozunk, amelyet a magyarság mentésének hamis jelszava alatt emlegetnek. Anélkül, hogy a városok fontosságát kétségbe vonnám, megemlítem, hogy ugy akarják a kérdést megoldani, hogy nagy városokban több képviselő lehessen, több kerületet alkossunk, a perifériákon pedig kevesebbet. Mondom, a megoldásnak ezen módja ellen is tiltakozunk ; tiltakozunk az ellen, hogy azért, hogy a fővárosban vag3^ nagyobb vidéki városokban is bárhol egy pár szoczialista vezérrel, vagy egy pár demokratával több jusson mandátumhoz, a perifériákon a magyarságnak százezreit fullaszszuk a nemzetiségi tengerbe. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen országosan huszonkettővel emelkedik a kerületek száma és ebből húszat Budapest és környéke kapott. Még többet akar ? Igazán nem tudom, mily czímen, mert területe és lélekszáma alapján nem kaphat többet. Azt érteném legkönynyebben, ha adó-alapon követelnek a fővárosnak nagyobb képviseletet, mert ezt a demokrácziánakés a politikai saltomortaleknak ebben a csodálatos korszakában egészen stílszerűnek találnám. (Elénk derültség és taps jobbfelől.) Egészen stílszerűnek találnám, hogy a demokraták is, kik a hitbizományok uraival ölelkeznek, erre az alapra helyezkedjenek. (Derültség jobbfelől.) De akkor azután méltóztassék következetesen eljárni és méltóztassék a hitbizományok urait is adófizetésük mértékében képviselőküldési jogokkal a demokráczia nagyobb dicsőségére felruházni. (Derültség és taps jobbfelől.) T. ház ! A kulturális szempontok igenis komolyan számba jöhetnek, arra mi is a legnagyobb súlyt helyezzük, de ezt mi nem ugy értelmezzük, hogy a kulturális központoknak jusson minden kerület, ellenben a vidéken, a perifériákon azt a kultúrát, amely magyar kultúra, segítsünk, elnyomatni vagy azt magára hagyjuk, hogy a nemzetiségek kevesebb kultúrájú tömege elnyomhassa. Itt fel kell hivnom a t. ház figyelmét egy körülményre, (Halljuk! Halljuk!) ami szerény véleményem szerint a kerületek beosztásának kérdését olyan nehézzé, sőt felfogásom szerint még nehezebbé teszi, mint magának a választói jogosultságnak megállapítása volt. A kerületek beosztásának kérdését szerintem dominálj körülmény, hogy a magyarság számbeli, gazdasági és kulturális elhelyezkedése a nemzetiségekkel szemben kedvezőtlen. Erre a statisztika pontos adatokat nem nyújt, de hozzávetőleg és gondolom az igazságot jelentékenyen megközelítően megálla-