Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
511. országos ülés 19H február 18-án, szerdán. 167 igenis első helyen kell juttatni a szaporulatból és minél több városi kerületnek kell megadnunk a képviselőküldési jogot. A törvényhatósági városokban — Budapest nélkül — tervezetem szerint 28.834 lakosra és 3428 választóra fog esni egy kerület. A rendezett tanácsú városoknál pedig, ha külön veszszük azokat a rendezett tanácsú városokat, amelyek magukban fognak alkotni egy kerületet, 26.099 lakosra, 3089 választóra esik egy kerület. Ha a leendő városi jellegű kerületeket veszszük, ahol a városnak vezető szerepe van a hozzácsatolt kisebb számú községek közt, 38.542 lakosra, 3692 választóra, vagyis e két csoportnál átlag 31.523 lakosra, 3354 választóra fog esni egy kerület. Méltóztatnak látni, hogy itt is mennyire alul vagyunk az átlagon. Most bátor leszek áttérni a velünk szemben hangoztatott legsúlyosabb vádra, mely engem mint erdélyi embert elsősorban és különösen súlyosan érintett, mert bár kötelességem általános szempontokból kiindulni, de nekem, ki az erdélyi viszonyokat nemcsak hirből, nemcsak távolból ismerem, hanem aki ott születtem, ott éltem, az ottani küzdelmekben és munkában részt vettem, igenis kötelességem, hogy mindenütt, akárhová állit sorsom, tanúságot tegyek ott szerzett benyomásaimról és megvédjem, ha szükséges, az ottani népet. (Éljenzés jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani Rakovszky István igen t. képviselő ur, hogy az erdélyi viszonyokra nézve különleges czenzust, talán igy méltóztatott kifejezni .... Rakovszky István : Különleges elbánást ! Sándor János beliigyminister: ... a gondolat egy, mondjuk hát hogy különleges mértéket kellett volna alkalmazni. Mindenekelőtt legyen szabad konstatálnom, hogy e tekintetben ellentétben van Mezőssy t. képviselőtársammal, ki azt mondta, hogy Erdély kedvéért megrövidítettük a Dunántúlt és a legmagyarabb vidékeket. (Felkiáltások balfelöl: így is van!) Nincs ugy, majd leszek bátor bebizonyítani. Rakovszky István képviselő ur szives volt elismerni, hogy Erdély különleges elbírálásra tarthat joggal igényt, Rakovszky István : A magyarság érdekében. Sándor János beliigyminister: A magyarság érdekében. Bátor voltam rámutatni erre már az indokolásban is és bátor vagyok hangoztatni, ezt felemelt fővel, nyilt homlokkal vallom, hogy igy is jártam el. Ennek bizonyítására legyen szabad megemlítenem, hogy a lakosság számát tekintve, nem volt szükség az erdélyi kerületek megszabásánál nagyon eltérni az átlagtól, mert hiszen az erdélyi mostani kerületeket véve számításba — tervezetem szerint — 40.895 lakos esik egy kerületre, ami, mint méltóztatik látni, alig van alul az átlagon, ellenben az országos átlaggal szemben már 2538 választónak szándékozunk adni az erdélyi részekben kerületet. (Felkiáltások, balfelöl: Ez a hiba !) Mikor e tekintetben összehasonlításokat tesznek, abban van a tévedés, hogy az erdélyi kerületeket mindig a magyarországi nagy, gazdag vidékeken levő, sürü népességű kerületekkel hasonlítják össze. !Ne azzal méltóztassanak összehasonlítani, hanem ott Erdélyben méltóztassanak összehasonlítani az ottlevő magyar és nemzetiségi vármegyéket és akkor ilyen adatokat fognak találni : Alsó-Fehér vármegyében 54.794 lakosra, 2486 választóra esik egy kerület, Csik vármegyében 36.336 lakosra, 2334 választóra, Hunyadvármegyében 67.786, tehát az országos átlagon is messze felül levő lakosra, 3718 választóra, Háromszékben 29.517 lakosra, 2513 választóra, Fogaras vármegyében 47.380 lakosra, 2432 választóra, Marosvásárhelyen 11.864 lakosra, 1571 választóra esik egy kerület. Az erdélyi részekben is, az egész országban is a legkisebb kerület Marosvásárhely második választókerülete, de kerülete ez a székely fővárosnak, egy előretörekvő, a fejlődés, virágzás utján levő tiszta magyar városnak . . . (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Bakonyi Samu : Ezt igazán nem támadja senki ! Sándor János beliigyminister: ... melynek még az a kiváló szerencséje is megvan, hogy az ellenzéknek egyik kiváló, ünnepelt tagját tisztelheti képviselőjéül. Legyen szabad e város másik kerületét illetőleg is utalnom arra, hogy a választókerületek beosztásánál az előzetes kombinácziók a politika tekintetében nem nagyon válnak be, mert Marosvásárhely e kerülete nemcsak hogy kormánypárti kerületnek volt dezignálva, de tényleg meg is választotta a kormánjrpárti képviselőjelöltet, akit azonban most az ellenzék díszes soraiban találhatunk. (Derültség jobbfelől.) Mezőssy Béla : Ez a kölcsönösségen alapszik. (Derültség.) Sándor János beliigyminister: Felhozták ellenünk, hogy Brassó vármegyének sok kerületet adtunk. Bocsánatot kérek, igenis adtunk egygyel több kerületet azért, hogy szóhoz jusson az a hétfalusi magyarság, amelynek politikai állásfoglalását előre igazán nem lehet tudni, hisz nem volt alkalma idáig bebizonyítani, bár, gondolom, az urak talán reményeket fűznek, esetleg fűzhetnek is hozzá ; én azonban csak azt láttam, hogy van egy maroknyi magyarság ott a határszélen, amelyet szóhoz kell juttatnunk és épen ezért helyesnek tartottam, hogy külön kerületet kapjon. (Helyeslés a jobboldalon.) Nyiltan és őszintén merek beszélni arról is, hogy saját vármegyémben, Kisküküllő vármegyében is marad a három kerület. Miért % Azért, mert két kerületnél az egyik szász kerület lett volna, ennek pedig központja Erzsébetváros, az a régi magyar történelmi város lett volna, melynek hosszú időn keresztül két képviselője volt s amely város annyi figyelmet és méltányosságot mindenesetre megérdemel, hogy egy magyar kerületnek legyen központja, a szász kerületnek központja pedig Hosszuaszó legyen.
