Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
Mi. országos ülés 191í fi dését - feltartóztathatták volna, ha megmaradnak helyükön abban az órában is, amikor puskaporos a levegő, félrevonultak ; azok hozzánk ne jöjjenek békefuvolával, mert én sokkal jobban honorálom Issekutz békefelhivását, akiről legalább azt tudom, hogy . .. (Helyeslés balról.) T. ház ! Amig a parlamenti többség keretében a tisztulási és tisztitási proozesszus elodázhatatlanságának tudata erős, őszinte és igaz gyökereket nem ver, addig minden ténykedés a parlamenti reform megvalósításának irányában meddő. Csak kettőre jó. Az egyik az, hogy a néjjet még inkább elidegenítse, még inkább elkeserítse, a másik az, hogy a korrupcziót még inkább felvirágoztassa. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház ! Hogy ez igy volt, arra nézve nem fogok a múltból példázgatni; én a nagy angol választási mozgalomból fogok czitálni. Lord Romley naplójában a következőket mondja (olvassa) : »Az uj ministerek az összes kapható kerületeket minden árért megvásárolták. Honnan vették a pénzt hozzá, valóban nem tudom. Arról beszélnek, hogy a király, akinek az uj ministerium választásának, kedvencz tárgyának fentartása, nagyon a szivén fekszik, nagy összegeket magánpénztárából kölcsönzött.« Hát nálunk nem ugy volt! (Zaj és derültség a baloldalon.) Azután igy folytatja (olvassa) : »A kerületvásárlás rut dolog. Persze sokan vannak, kik pénzspekuláczióból mandátumokat vásárolnak ; ők kereskedelmet űznek a politikával, kerületeket vesznek, hogy szavazataikat eladják.« Erskin May a következőket irja azon időről (olvassa) : »G-azdag kalandorok, akik mandátumukat megvásárolták, vagy megvesztegetés által elnyerték, minden kormányt támogattak, hogy kitüntetéseket, állásokat vagy udvari kegyet elnyerjenek. Képviselők, akik megválasztatásukat a megvesztegetéseknek köszönhették, maguk sem voltak képesek a megvesztegetés kísértésének ellenállani. Amit vettek, nagyon is készek voltak eladni. Mily megigézők valának szolgálataikért kinált dijak, főrendiházi tagságok, báróságok, más czimek és udvari kegy a gazdagok számára, — hivatalok, penziók, pénz a szegényeknek. Minden után, amit a kormány osztogathatott, kívánhatták és érte kezeiket bátran kinyújthatták.« Hát, t. képviselőház, ilyen szomorú kép az, amelyet a rothadt közállapotok vetnek felszinre. B-s, t. képviselőház, amidőn én kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom, Sidney Smith-nek szavaival zárom beszédemet, aki a következőket mondta : »A deszpotizmus legjobban kigondolt eszközeként ajánlok leginkább egy népképviseletet, amelynek többsége meg van fizetve és ki van bérelve, mi alatt néhány bátor és tehetséges férfiú beszédeivel a néppel elhiteti, hogy szabad.« (Zajos tetszés balfelől.) T. képviselőház ! Ha bátorság és tehetség csak arra szolgál, hogy az országnak korrupt közállapotai továbbra is fentartassanak ; ha bátorság ebrüár 18-án, szerdán. 163 és tehetség csak arra szolgál, hogy dolgok, amelyeket védeni nem lehet, nem szabad, megvédessenek : (Ugy van! Ugy van I balfelől.) akkor ne adjon nekem Isten se bátorságot, se tehetséget. (Hosszantartó, megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. (Felkiáltások balfelől: Éljen Rakovszky ! Szünetet kérünk !) Csendet kérek ! Sándor János belügyminister: T. ház ! Mielőtt beszédem tulaj donképem tárgyára rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti szokásnak megfelelően egy pár rövid megjegyzést fűzzek a közvetlenül előttem felszólalt képviselő ur beszédjéhez. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. képviselő ur azon kezdte, hogy a beterjesztett javaslat hosszú vitára nyújt bő alkalmat. Örömmel fogadom a képviselő urnak ezt a kijelentését s arra kérem, hogy legyen szerencsénk ehhez a hosszú vitához. (Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Gerővel, vagy anélkül ? Gál Sándor (közbeszól). (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gál Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől: Gerő nélkül!) Csendet kérek képviselő urak ! Gál Sándor." Nekem nincs kevesebb jogom, mint másnak ! (Zaj.) Sándor János belügyminister: Szívesen álljuk ezt a vitát és hajlandók vagyunk érvekkel érvekét szembeállítani. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Szmrecsányi György: Ugy mint a sajtóvitában, ugy-e ? Sándor János belügyminister: Részemről hozzáteszem, hogy igen nagy élvezette] halottam a t. képviselő ur fejtegetéseit az általános egyenlő, titkos választói jog veszedelmeiről. (Ugy van ! Tetszés jobbról. Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Rosszul értette!) Es csak annak örülök, hogy ezt velem együtt végighallgatta Bakonyi Sámuel t. képviselőtársam is, aki tegnap újból is hatalmasan tört lándzsát az általános, egyenlő, titkos választójog mellett. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelől: A Kristóffy-féle!) Én kijelentem, (Nagy zaj balfelől. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy sem a Kristóffy-féle sem semmiféle általános, egyenlő és titkos választójogot nem fogadok el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Huszár Károly (sárvári) : A munkapárt, mikor megalakult, elfogadta! (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Nem igaz! Nem, igaz !) Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot, (Folytonos zaj balfelől.) Sztranyavszky Sándor: Huszár Károly hallgasson ! (Nagy zaj.) Huszár Károly (sárvári) : Khuen-Héderváry 21*
