Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 191b február 17-én, kedden. 149 el a választói jog anyagi és alaki részét és az egész kerületi beosztást. Akkor statisztika sem állott rendelkezésükre, hanem kizárólag csak annyi, hogy alkalmazkodni kívántak ahhoz, hogy a régi követi beosztás szerint az egyes megyék részére jutott minimáhs képviseltetési jog ne alteráltassék és a legkisebb megye is megkapta a két képviselő küldési jogát. Mégis a 48-as törvényhozás, amely hevenyészve alkotta meg azt a törvényt, nagy gondot fordított arra, hogy a 62 városnak 81 képviselője legyen, a 63 vármegyének pedig 332 mandátuma. Most pedig esik az előadó ur statisztikája szerint a 27 városra és azokra a bizonyos rendezett tanácsú városi kerületekre, amelyek ez idő szerint a belügyministeriumban a titok homálya alatt pihennek, összesen 105, és ezzel szemben a 63 vármegyére esik 365 képviselő. Mit jelent ez ? Azt, hogy még a 48-iki törvényhozás is nagyobb súlyt helyezett az egyes városok képviselőküldési jogára, mint a jelenlegi törvényhozás. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És miben re jlik ennek a magyarázata ? Én nemakarom ezt azzal indokolni, hogy a többség vagy a ministerium nem akarná méltányolni annak a nagy jelentőségét, hogy tulajdonképpen a városokban van elenyésző, csekély kivétellel a magyarság. Ezt, azt hiszem, elismeri a belügyminister ur is. Hanem hogy a városok háttérbe szoríttattak, ennek én más magyarázatát nem látom, mint azt, lhogy a többség és a kormány fél a városok inteligencziáj ától (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és fél különösen a titkos szavazástól, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) annyira fél, hogy az utolsó perczig voltak a ministerelnök ur részéről aggodalmak, melyek a titkosságnak eliminálását akarták volna elérni. (Igaz! Ugy van! a balés a- szélsőbaloldalon.) Molnár Béla : Mégsem eliminálták ! Mezőssy Béla: Én ezúttal röviden előadtam aggodalmaimat a javaslattal szemben. Egy hang (jobbfelöl).- Elég volt! Mezőssy Béla: Elég volt ? Sajnálom. Ha t. képviselőtársam érdekesebben tud beszélni, én készséggel fogom meghallgatni. Ezzel a közbeszólásával t. képviselőtársam teljesen elárulta azt, mennyire igazam volt nekem akkor, mikor beszédemet azzal kezdettem, hogy felesleges itt minden beszéd, mert ezzel a többséggel szemben minden kapaczitáczió ki van zárva. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiábavaló, mert ez a törvényjavaslat csak egy képkeretet ad. Ha a belügj'minister urat tisztán csak az igazságosság és a tárgyilagosság vezetné, ki lehetne jól tölteni ezt a keretet, bár a hibák korrektúrája természetesen lehetetlen lesz ; ki lehetne tölteni, amennyiben az egyes kerületekben a községek csoportosítását lehetne ugy elhelyezni, hogy ott korrigáltatnék az, ami talán a kerületek beosztásánál a nemzeti érdekek szempontjából veszélyeztetve van. De bocsánatot kérek, amikor valóságos rémhírek járnak — és ezen a téren legfeljebb a román komité lehet jól informálva, sem a többség nincs, sem mi nem vagyunk — ho^y az egyes kerületi beosztások tisztán és kizárólag a legönkényesebb pártérdekek szerint fognak megtörténni; (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor a köztudatba átment az, hogy a községeknek egész beosztása az egyes kerületekbe a főispáni informácziók alapján történt és a főispán urak a maguk informáczióinak megadásánál semmi egyéb támpontot figyelembe nem vettek, mint tisztán és kizárólag azt, hogy X képviselő ur hogyan lehet meg legkönnyebben és Z ellenzéki képviselőt hogyan lehet megbuktatni leghamarább . . . (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) Rakovszky István : Nem is titkolják ! Mezőssy Béla : . . . akkor vajmi kevés értéke van azoknak a sok szép szólamoknak és az ország minden részében elhangzott ministeri beszédeknek, amelyek az intelligenczia vezető szerepéről szónokoltak és quasi nekünk tettek szemrehányást, hogy a mi túlzó választói reformunk kisiklani engedi az intelligenczia kezéből a vezető szerepet. Hogy a jelenlegi belügyi kormányzat, illetőleg a ministerelnök ur hogyan képzeli az intelligenczia vezető szerepét Erdélyben, azt láttuk in praxi, láttuk, amikor báró Wesselényi Miklóst vagy gróf Bethlen Istvánt, akiknek magas színvonalú interpelláczióját még a ministerelnök ur is honorálta főispánjai segélyével, román községi jegyzők és birák segítségével kibuktatta. (Ugy van ! Ugy'van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fráter Lóránt: Ehhez mit szól ? Ehhez nincs szava 1 Mezőssy Béla: Ezek jogossá teszik azt a feltevést, hogy az egyes községeknek a választókerületekben való beosztása már megvan, én legalább azt hiszem : jogossá teszik azt a feltevést, hogy megvan, azonban miután épen az egyes községek csoportosításánál semmi más korlát nincs a belügyminister úrra nézve, mint tisztán és kizárólag az, hogy az egy törvényhatóság területén levő községeket kell az egyes községekhez csatolni ; bennem egészen jogosan támad fel az a gyanú, hogy ezeknek a községeknek csoportosítása ugy lesz, ahogy az a többség párturalmi érdekeinek kedvező (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és mindent el fognak követni, hogy megnehezítsék, hogy a lehetőségét is elvegyék annak hogy az ellenzéki képviselők a maguk poziczióját megtartsák. (ügy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőoldalon.) Ilyen hangulatban, ilyen előzmények után, amikor a ministerium magának szabad kezet adott és amikor mi ellenzék, mi, akik képviseljük a magyarságot . . . (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. Felkiáltások jobbfelől: A szocziáldemokratákat I') Bocsánatot kerék, aki annyira nem ismeri a magyar parlament erőviszonyait, hogy azon is csodálkozik, ha én azt mondom, hogy mi ellenzéki képviselők képviseljük a magyar kerületeket, no már azzal az úrral nem akarok vitatkozni. (Zaj jobbfelől.)