Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

140 510. országos ülés 191-'i február 17-én, kedden. területeken a vidéki kerületekbe való beosztás által nem vész el a magyar anyanyelvüeknek választói joga, sőt sok területen, amely a nem-magyar anyanyelvűek által esetleg nemzetiségi jellegében is biztosítva lehetett volna, épen ezen városoknak beosztása folytán legalább is megszűnik nemzetiségi jellegű lenni és lesz, ha nem is magyar anyanyelvű többségű, de a magyar politika és közjog rendjéhez alkalmazkodó elem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) 1880-ban volt az anyaország területén 22 abszolút magyar többségű, 5 relativ magyar többségű vármegye : Bács-Bodrog, G-ömör, Sopron, Vas és Zemplén vármegye, 9 abszolút i és 2 relativ tót vármegye : Hont és Pozsony vármegye, 3 abszolút román : Arad, Krassó-Szörény és Szilágy vármegye 1 relativ román : Temes vármegye, 1 abszolút német : Mosón vármegye, 4 relativ rutén : Bereg, Mármaros, Ugocsa és Ung megye és 1 relativ szerb : Torontál vármegye. Az anyaország területén abban az időben 11-75 millió körül volt a lakosság száma. Az 1910-iki népszámlálás szerint már az anyaország területén a vármegyék tekintetében is eltolódások történtek az anyanyelvűek többsége szerint. Abszolút magyar többségű vármegye volt 22 ; 1910-ben már van 27, t. i. Gömör, Sopron, Vas, Zemplén és a relativ többségű tót Hont vármegyében a magyarság abszolút többségre emelkedett. 1880-ban ezek még relativ többségű vármegyék voltak, abszolút német többségét csak egy vármegye tartotta meg, ez Mosón vármegye. Abszolút többségű 3 román nyelvű vármegyében a román megtartotta többségét, valamint az abszolút többségű 9 tót ; a relativ egy magyar BácsBodrog vármegyében viszont a magyarok javára változott ugyan a helyzet, de megtartotta relativ többségét a román Temesben, a tót Pozsony megyében, a ruthén Mármarosban és TJngban és a szerb Torontál megyében. Relativ többséget nyert azonban a magyar Bereg és Ugocsa megyében az azelőtt ruthén relativ többséggel szemben. Az anyaországban 1910-ben vármegyék szerint abszolút magyar többségű van 27, relativ magyar többségű három, abszolút német többségű 1, abszolút tót többségű 9, relativ tót többségű 1, abszolút 3, relativ többségű 1 román, relativ ruthén többségű 2 és relativ szerb többségű 1. A magyar többségű anyanyelvűek vármegyéinek száma 27, a relativ többségüeké 3, összesen 30, vagyis a 48 vármegyének 62'5% ; a nem magyar többségűek közül 13 vármegye abszolút. 5 relativ, összesen 18 vármegye, tehát 575%. A magyarra 62-5%, a románra 8'31%, a tótra 20'88%, a mthénre 415%, a németre 208%, szerbre 2'08% esett anyanyelv szerint 1910-ben a 48 vármegye számához arányosítva. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az anyaország népessége a törvényhatósági j ogu városok beszámításával 1910. évben 15,606.263-ra növekedett. Következő adataimban csak a százalékok megjelölésére fogok szorítkozni; azok alapján a számadatok helyesen kiszámíthatók. Ezen 15,606.000 főnyi lakosság az anyaország területén az 1880. évi népszámláláshoz viszonyítva 3,933.000 főnyi, tehát közel 4 milliónyi szaporodást mutat fel, vagyis az 1880. évben megállapitott lakosságszám 33-5%-ot. Olyan eredmény ez, t. ház, amely reánk nézve, akik a magyar államiság fejlődését őszinte odaadással igyekszünk előmozdítani csak megnyugtató lehet. (Mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Ezen 4 milliónyi szaporodásból saját 1880. létszámukhoz viszonyítva a magyar anyanyelvüekre 62-4%, a német anyanyelvüekre 5'1%, a tót anyanyelvüekre 8'6%, a román anyanyelvüekre 267%, a ruthén anyanyelvüekre 35'3% s a horvát és szerb anyanyelvüekre 8'2% esik. Az anyanyelvi jellegnélküliek veszítenek egy pár százalékot, mert az 1880-ban 600.000-en felüli számban volt anyanyelvi jelleg nélküliek száma 256.600-ra apadt. Ez magában véve is érdekes tünet és akkor, midőn azt méltóztatnak vitatni . . . (Mozgás a balés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök : Csendet kérek ! Issekutz Győző : . . . midőn azt olvashatjuk a sajtóban és azt halljuk állandóan a politikai életben, hogy a magyarság veszélyeztetve van, hogy a magyarságnak nagy és erős kooperáczióra van szüksége, s hogy a magyarság a mostani kormányzat, a mostani többség és az előttünk fekvő törvényjavaslat által úgyszólván a szupremácziójáról fog leszoríttatni, akkor ez egy megnyugtató jelenség. Még ha a törvényjavaslat rossz volna is ; ha a kormánynak és a többségnek tényleg az volna az intencziója, amelyet a t. ellenzék imputál neki ; még akkor is ápolnia kellene a t. ellenzéknek a nemzetben azt a tudatot és azt az önérzetet, hogy a magyar faj fejlődése oly erőteljes, hogy a magyarság hegemóniáját és szupremácziáját megtörni a fejlődés törvényei értelmében nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Annál kevésbbé kell félteni azt ettől a többségtől, amely, higyje el a t. ház, lehet ugyan ma abba a helyzetbe belekényszeritve, amelyben a magyar a magyarral szemben testvérharczot kell, hogy folytasson, azonban soha, de soha sem jöhet abba a helyzetbe, hogy még akkor is, ha a vele szembenálló, az ő individualitását, hazafiságát, mondjuk, politikai és erkölcsi lételét szétmarczangolni kivánó ellenfelekkel áll is szemben, ez a többség nem vállalkoznék a magyarságnak letörésére, ez a többség nem fog vállalkozni a magyarság letörésére ; most is ez a sajnálatos harcz nem a magyarság letörését, hanem legfeljebb egy védelmi kényszerhelyzetben a saját többségi jogának védelmét jelenti, (ügy van! a jobboldalán. Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Én a 63 vármegyét, tehát az erdélyi részeket is, az ország területét együttesen is számításba veszem. Mindennek az igazságomnak bizonyítására, amely igazságomat én nemcsak és nem is főképen a t. ellenzékkel szemben, hanem egyfelől a magyarság kishitüségével szemben, másfelől a magyar állam politikai és közjogi rendjébe beleilleszkedni