Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

5l0. országos ülés 1914- február 17-én, kedden. 137 ha valamennyi értékmérőt igazságosan vetjük össze, az egy kerület különbség kétségtelenül a nemzetiségiek javára esik. Udvarhely vármegyében megmarad a mostani öt kerület. Itt a magyarság érdekei kellőleg méltányoltattak, tekintetbe véve azt, hogy ebben a vármegyében az egy kerületre eső választók száma kevesebb az országos átlag felénél, 2256 a 4226-hoz képest. összegezve az Er

1 élvről elmondottakat, a zárlat a következő: kevesebb magyar kerület lesz, mint amennyinek lenni kellene, hárommal, ellenben több nemzetiségi kerület lesz, mint amenynyi megilletné az erdélyi kerületeket, tizenhattal. Tehát a három magyar veszteséget és a tizenhat nemzetiségi kerületet mint szaporulatot egybevetve, ime igy van megvédelmezve a magyarság szupremácziája Erdélyben : tizenkilencz kerület a rosszabbodás. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek előrebocsátása után még egy igen fontos szempontot kell mérlegelés tárgyává tenni. Nevezetesen meg kell vizsgálni azt, hogy hány kerületben és mely törvényhatóságokban marad az egy kerületre eső választók száma az országos átlagon alul és mely kerületekben és mely törvényhatóságokban emelkedik az országos átlag fölé és mi kihatása van a nemzeti szempontokra és a kulturális szempontokra az egyiknek és a másiknak ? Vizsgálódásaim eredményét a következőkben vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. Az országos átlag alatt marad Brassó vármegyében 4 kerület, — azt hiszem felment a t. ház az alól, hogy a választók számát mindenütt idézzem, hiszen közkézen van és a javaslat indokolásából megállapítható — Csikben 4 kerület, Pogarasban 2, Háromszékben 5, Kisküküllőben 3, Kolosban 4, Marostordában 4, Nagyküküllőben 4, Sáros megyében 6, Szeben vármegyében 5, Szepes megyében 6, Szolnok-Dobokában 5, Torda-Aranyosban 3, Trencsénben 7, Turócz megyében 2, Udvarhely megyében 5, Ugocsában 2, Zemplénben 8, Abaujban 5, Alsófehérben 4, Arad megyében 7, Beszterczenaszódban 3, Csongrádban 3, Esztergomban 3, Hunyad vármegyében 5, Szabolcs megyében 6. összesen tehát az országos átlag alatt marad 114 kerület. Tehát az aránytalanságoknak az a megszüntetése, amelyet a javaslat egyik legerősebb indokának mond a t. előadó ur, ime igy sikerült, hogy az átlag alatt maradt kerületek száma 435 közül 114, melyekben a választók száma az átlagot nemcsak hogy el nem éri, hanem messze alatta marad. Tehát az összes kerületeknek egynegyed része nem éri el az országos átlagot. Ebből a 114 kerületből pedig 71 nemzetiségi. Nyilvánvaló tehát, — senki kétségbe nem vonhatja, mert a számok ellen nem lehet hadakozni — hogy az átlagon alul eső választókkal biró kerületek túlnyomó nagyrészben, számszerint, 71-gyel, a nemzetiségi érdekeknek kedveznek, (ügy van ! bal felől.) Lássuk már most, hogy mely törvényhatóságokban emelkednek a választókerületek az országos átlag fölé. Árva vármegyében 2 kerületben, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. Bács-Bodrog vármegyében 12, Baranya vármegyében 8, Brassó vármegyében 4, Békés vármegyében 7, Bereg vármegyében 4, Fehér vármegyében 5, Győr vármegyében 2, Hont vármegyében 3, Komárom vármegyében 4, Krassó-Szörény vármegyében 8, Liptó vármegyében 2, Mármaros vármegyében 6, Nógrád vármegyében 6, Nyitra vármeg3^ében 10, Pest vármegyében 22, Somogy vármegyében 9, Sopron vármegyében 6, Szilágy vármegyében 4, Tolna vármegyében 7, Zala vármegyében 10 kerületben, összesen 141 kerületben, tehát az összes kerületeknek egyharmad részében és ebből a 141 kerületből magyar kerület 101. Vagyis összevetve az átlagon alul maradó és az átlag fölé emelkedő kerületeknek számát, az aránytalanság a következőkben jut kifejezésre : 114 kerület maradt az átlag alatt. 141 kerület emelkedett az átlag fölé, összesen 255 kerület van olyan, amely teljesen aránytalan az országos átlaghoz képest, nagyobb dicsőségére a t. előadó ur által hangoztatott arányosításnak ! Az aránytalanságok megszüntetése igy sikerült. Ebből a 250 aránytalan kerületből esik a nemzetiségek javára az átlag alatt 71 kerület és a magyarság kárára az átlag fölött — mert azt hiszem, mindenki meg fogja érteni, hogyha a magyar kerületek emelkednek az átlag fölé, természetesen ez a magyarság rovására esik, mihelyt több magyar választó van összezsúfolva egy kerületben, mint amennyi az összes értékmérő és az országos kulcs szerint jutna arra a kerületre — tehát a magyarság kárára az átlag fölött 101 kerület esik, ugy hogy a nemzetiségek javára eső 71 kerületet összevetve a magyarság kárára eső átlag fölötti 101 kerülettel, a magyarság effektive 172 kerülettel jut kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyen őt megilletné ebben az országban, (ügy van ! balfélöl. Ellenmondás jobbfelől.) Nagyon groteszknek és bizarrnak tetszik ez, én megengedem, de méltóztassék elhinni, ezek a számok hiven vannak idézve, mindenki által ellenőrizhetők és más eredményt ebből tárgyilagosan lehetetlenség kihozni. Már most micsoda konklúziója van ennek? Nem pártszempontból fogom fel a kérdést, bár a legélesebb ellentétek választanak el bennünket. Nem is tudom egészen megindulás nélkül ezt a gondolatomat kifejezni. Konklúziója ennek semmi egyéb, mint az, hogy gróf Tisza István ministerelnök ezzel a javaslattal végzetesen szembe kerül a magyarság érdekeivel. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igy vagyunk ezzel a törvényjavaslattal, amely instrumentuma volna a választói jogról az ismert módon megalkotott törvény foganatbavételének. A választói reformnak mindenütt az a bevallott czélja, — önök is t. többség, ezt vallották a maguk alkotta reform czéljának — hogy a nemzeti akarat mostani hibás kifejezése helyett a valódi nemzeti akarat kifejezésére nyújtson alkalmat. Ezen javaslat szerint az általam sötét, de való színekkel megrajzolt képe lesz annak a többségnek, amely az 18