Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 191í február 17-én, kedden. 135 ben a vármegyében egy kerület. Igaz, hogy azután hivatkozik és hivalkodik is a javaslat és a t. bizottsági jelentés is Jász-ííagy-kunSzolnok példájával, amely vármegye kerületeinek számát hétről kilenczre emeli fel a javaslat. Ez elől igazán már nem lehetett volna kitérni s a többiben szenvedett veszteséget mégsem alkalmas rekompenzálni az, hogy ebben a színmagyar és egészen kulturált vármegyében kettővel több lesz a választókeriiletek száma. Pest-Pilis megyében most tizenöt kerület van, lesz huszonkettő. ííem tagadom, hogy héttel való szaporítása egy vármegye kerületeinek elég jelentékenynek látszik, de ez a jelentőség meglehetősen eltörpül, ha* figyelembe veszszük, hogy ezen vármegyének, amelyet egészen méltán mondunk az ország első vármegyéjének, huszonhat kerület jutna; igy tehát még mindig négy kerület a veszteség, ami egyenesen a magyarságnak és a magyar kultúrának esik a rovására. Itt is, mint más hasonló esetekben, az adóczenzus kisegítő eszközhez folyamodik az indokolás és a bizottság, ez dönti le ismét a a szaporodás mellett versenyre kelő egyéb értékmérőket. Mindezt összevetve, a Duna-Tiszaköznek mérlege akként záródik, hogy kevesebb kerület lesz itten kilencz, ennyi esik a magyarság kárára; több lesz két kerülettel, ennyi esik a javára; a magyarság összes vesztesége tehát ebben az országrészben hét kerület. A Tisza jobbpartján pedig a következőképen állunk. Abauj-Torna megyében hetvennyolcz százalékot meghaladó magyarsággal eddig volt hét kerület, ezt leszállítja a javaslat ötre. Világos, hogy a magyarság veszteségére kell itt két kerületet Írnunk. Mondottam már, hogy két ellenzéki kerület esik épen áldozatául ennek a teljesen érthetetlen, teljesen indokolatlan és magyarellenes és kultúraellenes redukcziónak. Borsod vármegyében megmarad az eddigi állapot, amely megfelel az országos átlagnak; különösebb kifogást tehát ellene emelni nem lehet. Bereg vármegyében ehhez hasonló a helyzet. Gömör és Kishontban szintén megmarad a mostani hat kerület, minden különösebb változás nélkül. Sáros megyéről már beszéltem volt beszédem bevezető részében. Itt két kerülettel szaporodik ezen nem magyar vármegye kerületeinek száma. Itt a magyarság számaránya mindössze tiz százalék és erre a vármegyére az országos kulcs szerint négy kerület jutna, azonban meghagyja a minister ur javaslata a mostani hat kerületet. Ennek indokolása igazán sajátságos: Lefesti a javaslat a valóságnak megfelelően Sáros vármegye siralmas gazdasági helyzetét. Természetesen ez nem szólna amellett, hogy meghagyassák a kerületek mostani száma, de segit magán a minister ur: azt mondja, hogy már vannak jelek, amelyek arra vallanak, hogy egy, nem tudom mikor bekövetkezendő jövendőben ez a gazdasági helyzet megjavul. Bocsánatot kérek, ha nincs megmondva, hogy ezek a jelek micsodák, találós meséket talán mégsem kellene feladni a törvényhozásnak és nem kellene arra utalni a képviselőket, hogy nem tudom micsoda privát diligencziából tegyék különös tanulmány tárgyává egy vármegye romlással vagy emelkedéssel biztató gazdasági helyzetét. Ezt már mégsem fogadhatom el, mert hiszen az ugyanazon hivatal által összeállított statisztikából, a kivándorlási statisztikából, ha figyelemmel kisérjük, tudhatjuk, hogy ebben a tekintetben mily siralmas a helyzet Sáros megyében. Már voltam bátor rámutatni beszédem korábbi folyamán a kivándorlás azon szertelen mértékére, amely Sáros vármegye gazdasági helyzetére nézve igazán nem sorozható azon biztató jelek közé, amelyeket ez a magyarság rovására eső igazságtalan elbánás okoz. A minister ur a messze jövőbe lát és igazán oly clairvoyant tehetséget mutat, amelyre én semmiképen sem volnék képes. Szepes vármegyében megmarad a mostani hat kerület. Nem fogja senki sem kétségbe vonni állításomat, hogy Szepes vármegye sem tekinthető a par excellence magyar jellegű vármegyék közé és mikor oly adatok szerint, amelyeket a minister ur maga tár elibénk, e vármegyére csak négy kerület jut, a meghagyott két kerület többletet nem számithatom a magyarság javára. Ung vármegyében volt eddig négy kerület, ezentúl három kerület lesz, holott a leszállítást nem indokolja semmi. A szobránczi kerület, amely megszűnik, teljesen magyar kerület. Egy hibája van: hogy ellenzéki. E vármegyében is, tehát a magyarság vesztesége egy kerület. Zemplén vármegyében megmarad a mostani 8 kerület. A magyarság és a kulturális aránykulcs szempontjából ez ellen nem lehet kifogást tenni. A Tisza jobbpartján tehát a zárlat a következő : Két kerületet vészit a magyarság, két kerületet nyer a nemzetiség jellegű lakosság, ugy hogy a magyarság effektív vesztesége ebben az országrészben négy kerület. A Tisza balpartján a helyzet mégis javul valamennyire, sajnos, hogy ennek az országos zárlatra, a mérlegre nincs, nem is lehet hatása, mert a javulás aránytalanul kisebb, semhogy e hatás országosan érezhető volna. Békés vármegyében nem lehetett az elől elzárkózni, hogy a mostani hat kerületet hétre emelje a javaslat. Bihar vármegye marad 12 kerülettel, Hajdú vármegye négygyei, Máramaros vármpgye megmarad hattal. Ez az országos átlagnak megfelel, sőt ez a vármegye azon kevesek közé tartozik, ahol az országos átlag nagyobb a vármegye nemzetiségi jellegű és a kerületek száma mégsem változik, ugy, hogy ez nincs a magyarság rovására. Szabolcs vármegyében megmarad a mostani 6 kerület és mivel ez az átlagnak megfelel, a