Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

őlO. országos ülés 19ík ságának biztosítására feltétlenül szükséges a minden irányban megadható tájékozás megadása. Megvallom, egyet nem értek az előadó ur és a bizottság jelentéséből és az előadó ur mai szóbeli előadásából. Azzal szemben, hogy aggodalmak jutnak kifejezésre a törvényjavaslat azon rendelkezése folytán, amely a részletes helyi beosztást a belügyminister hatáskörébe utalja, azzal akar a t. előadó ur és a közigazgatási bizottság védekezni, hogy ez még sincs elvonva a törvényhozás hatásköréből, mert a rendeletet be kell mutatni, az vita tárgya lesz, azt tudomásul kell venni. Nem tudom, mit ért ezalatt az előadó ur. Ha ez a rendelet olyan megvitatás czéljából terjesztetik a ház elé, hogy a ház azon esetleg változtathasson, hogy a tudomásvételt változtatások elfogadásához köthesse, akkor mi szükség van a belügyminister urnak arra a diszkréczionális jogra ? Hiszen ha a törvényhozás elhatározása alá bocsátja a maga rendeletét, tegye ezt törvényjavaslat alakjában, mert ez az igazi parlamentáris, alkotmányos elintézése a dolognak,(ügy van! a baloldalon.) ugy hogy ennek a kautélának, amelyet olyan nagyon szükségesnek tart az előadó ur és a közigazgatási bizottság, ebből a szempontból semmiféle parlamentáris, alkotmányos értéke gyakorlatilag tulaj donképen nincs. Keresi a kautélákat a közigazgatási bizottság, mert a visszaéléseket ki akarja zárni, de jelentésében csak pár sorral alább azt mondja, hogy kizártnak is tart minden elképzelhető visszaélést. Ilyen komolyság és ilyen alajsosság lengi át bizonyos részeiben a közigazgatási bizottság munkálatát, amit én biráló kötelességem gyakorlása közben kénytelen vagyok megállapitani. Ahhoz azonban, hogy komolyan vétessék foganatba a választójogi reformnak a gyakorlati életbe való bevitele, szükség volna még egyéb rendelkezésekre is. Mondottam volt és sajnálom, ezen nem enyhithetek semmit, hogy a t. többség által megalkotott s helytelenül úgynevezett anyagi választójogi törvény — mert hiszen nemcsak anyagi rendelkezéseket, hanem a dolog természete szerint eljárási és alaki rendelkezéseket is bőven tartalmaz ez a törvény •— reakcziós és meggyőződésem szerint nem felel meg a demokráczia azon követelményeinek, amelyeket mi egy választójogi reform elengedhetetlen feltételei gyanánt tekintünk. Reakcziós különösen a korhatár túlmagas megszabásában, ami — kimutathatnám részletesen, de nem akarok okot adni elnöki figyelmeztetésre — szintén a magyarság rovására esik. Igen-igen nagy mértékben reakcziós az (Zaj jobbról. Halljuk! balfelől.) az ipari munkások választói jogosultságának megszabásában és különösen ehhez a ponthoz fűződik most megteendő észrevételem. Az eredeti választójogi javaslatban az ugyanazon munkaadónál eltöltött munkaidő czenzusa volt ugyebár az ipari munkásokkal szemben felvéve ? A közvéleménynek s az érdekelt munkásköröknek is energikus tiltakozása nem maradt telfebruár 17-én, kedden. 127 jesen hatás nélkül a t. kormányra és a t. többségre, ugy hogy látszólag akart is ezen jogfosztó rendelkezésen valamit enyhíteni, amikor az ugyanazon munkaadónál eltöltött munkaidő czenzusa helyére állította bizonyos kategóriákban az ugyanazon munkanemekben eltöltött munkaidőnek czenzusát. Azt hiszem, nem fogják a t. belügyminister ur és az ő kiváló közegei kétségbe vonni azon állításomat, hogy e kérdés szabályozása egyike a legnehezebbeknek. Amikor én foglalkoztam a választójogi reform kérdéseivel, igazán nagyon sok időt töltöttem annak megkísérlésével, hogy miképen lehetne ezeket a kategóriákat kielégitőleg megállapítani és bevallom, hogy nem sikerült ez önmagamra nézve sem megnyugtatólag. Természetesen a t. kormánynak sokkal inkább módjában van ennek sikeres megoldása. De hát akkor miért nem oldja meg ? Hiszen a választójogi törvénynek gyakorlati életbeléptetése az ott uj jogosultságokkal felruházott kategóriák megjelölése nélkül teljességgel lehetetlenség. Vagy talán ez is azon részek közé tartozik, amelyeket sejtet a t. közigazgatási bizottság jelentése, amikor azt mondja, hogy óhajtandó, hogy egészben lépjen életbe a választójogi törvény ? Talán ezt messzebb időre akarja kitolni, talán a jogosultságnak ezt a kategóriáját nem akarja életbeléptetni ? Én mint annak a pártnak a tagja, amely a választójog reformját a nemzeti szempontokkal egy együtt a lehető legdomokratikusabb alapra akarja fektetni s amely a demokráczia ezen követelményeit a legelsősorban ismeri fel a munkásosztály jogosult igényének kielégítésében: ha a t. kormánynak ilyen szándéka volna, ha ezen kategória jogosultságának életbeléptetését akármilyen okból, akármilyen időre el akarja odázni, ez ellen a leghatározottabban, a legnagyobb energiával tiltakozni volnék kénytelen. Ha nem, akkor ezt megnyugvással fogom tudomásul venni, de ezt a megnyugvást méltóztassék legalább azzal fokozni, hogy az érdekelteknek, akik eddig teljesen jog nélkül voltak, akik most jutnak a jogoknak első morzsájához, főképp ezek megnyugtatására tessék egészen nyílt kijelentést tenni, munkában van-e ennek a kidolgozása ? Mert hiszen azt nem lehet önkényüleg megcsinálni, azt nem lehet másképen és másnak, ,mint magának a kormánynak megcsinálnia, még pedig, azt hiszem, nem akarhatja egyoldalulag megcsinálni, hanem az érdekelt munkáskörök meghallgatásával, amebyek igazságtalanság nélkül és egy ujabb jogegyenlőtlenség létesítése nélkül csakugyan nem mellőzhetők. Ez munkát igényel és ezt nem lehet elhamarkodni, ezt alaposan kell megcsinálni, mert ennek a kérdésnek helyes megoldásától függ az, hogy még az az alamizsnaszerű jogkiterjesztés is / Ugy van!\ a szélsőbaloldalon.) a gyakorlati életben bir majd valami értékkel és van-e annak egyáltalában valami hatása. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Erre nézve tehát a szükséges rendeleteket és utasításokat a legsürgősebben, de legalább is épp olyan sürgősen kell előkészíteni és kidolgozni, mint