Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

118 510. országos ülés 19H február 17-én, kedden. hágón túl találunk. Ezeket az eltéréseket indokolják azok a szempontok, amelyeket kifejteni bátor voltam és amelyek mellett a törvényjavaslat a mathematikai eredmények következményeit nem vonja le a maguk teljes ridegségében, hanem igyekszik azokat a múlttal szerzett jogokkal összhangba hozni. Mindig kikeresi azt a számot, amely a matematikai rideg eredmények és a jelenleg• fennálló kerületek száma közt található és körülbelül legméltányosabbnak látszik. Akkor, amikor a Duna-Tisza közének kerületeit nagymértékben emelni kellene, nem megy el ennek szélső határáig, hanem huszonkettővel, tehát azzal a számmal emeli e kerületek számát, amennyivel egyáltalán több kerületet állit fel. Amikor a Királyhágón túli kerületek számát majdnem felére kellene csökkenteni, nem megy el a végső határig, hanem, hogy ugy mondjam, szordinálva, bizonyos méltányossággal jár el. A Tisza jobbjaartján nagy mértékben csökkenteni kellene a kerületek számát ; ezt sem viszi keresztül teljességében a javaslat, tekintetbe veszi a szepesi városok nagy történelmi múltját és tradiczióit, Sáros vármegyében pedig azt, hogy a nemesi osztály különösen az ország legújabb történelmében inílyen fontos és szép szerepet vitt. (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Tekintetbe veszi, hogy ezen a nemzetiségi vidéken ez a vármegye a magyar érzésnek és a magyar kultúrának évtizedek óta megdönthetetlen mentsvára és nem szállítja le a kerületek számát annyira, mint kellene. E mellett méltányosan jár el Abauj-Torna vármegyével is. Ott jelenleg hét kerület van ; a rideg matematikai eredmények szerint pedig mindössze három és fél kerület jutna. Nem akarja tehát a törvényjavaslat a vármegye kerületének számát felére leszállítani, mindössze két kerületet vesz el a vármegyétől, ezt is kompenzálja azzal, hogy a vármegye székhelyében, Kassa törvényhatósági városban uj kerületet állit fel, ámbár ezt a rideg matematikai eredmények nem tennék indokolttá. (Folytonos nagy zaj a baloldalon. Elnök ismételten csenget.) Ami a Királyhágón túli részt illeti, itt még specziális szempontok is merülnek fel arra, hogy itt ne teljes kegyetlenséggel és könyörtelenséggel járjunk el a kerületek csökkentésében. Ennek az országnak történelmi múltja szinte, azt lehetne mondani, fontosabb a többi országrészek történelmi múltjánál; hiszen volt idő, amidőn a magyar nemzet függetlenségét és önállóságát egyedül ez az egy országrész tartotta fenn. Ezt honorálta már az 1848 : V. t.-cz. is, amelyről talán mégsem méltóztatik hazafiatlanságot feltételezni, akkor, amidőn 96 kerületet osztott ki ezen országrészre és Magyarországra Szlavóniával együtt mindössze 377 kerületet. Az 1868 : XLIII. t.-cz. még tovább ment és a 96 kerület számát 98-ra emelte. Először az 1877. évi X. t.-cz. csökkentette az erdélyi kerületek számát, amennyiben 96-ról 74-re szállította le azok számát. így is Erdélyben egész sorozata maradt a törpe választókerületeknek ; hiszen tudjuk, hogy az ország legkisebb kerületei ott voltak. Ha megszüntetjük ezen apró kerületeket, ha arra törekszünk, hogy Erdélyben ne maradjanak ezen nagyon kicsi és az országnak többi kerületeivel arányban nem álló kerületek, akkor nézetem szerint eleget tettünk azon kötelességünknek, amelyet a kerületek arányosítása terén teljesítenünk kell és nincs szükség arra, hogy a legnagyobb könyörtelenséggel továbbmenjünk s teljesen elhanyagoljuk azon szempontokat, amelyek ezen ország történelmével szemben fel kell, hogy merüljenek. (Helyeslés jobbfelól.) Nemcsak a múlt, de a jövendő is indokolja, hogy az erdélyi kerületek megállapításánál bizonyos méltányossággal járjunk el, mert hiszen Erdély az országnak azon része, amely kulturailag és gazdaságilag a leginkább elmaradt. Azon számok, amelyek erre vonatkozólag, az egyenes adó, az irni-olvasni tudók szempontjából jelentkeznek, idővel, amenynyiben a gazdasági és kulturális állapotok fejlődnek, változni fognak. Ha tekintetbe vesfszük, hogy az Erdélyre nézve javaslatba hozott kerületek száma arányban van az országrész lakosainak számával, akkor egészen logikus, ha azt várjuk, hogy, amint ez az országrész az ország általános kulturális és gazdasági nívójára fog emelkedni, a többi számok, t. i. a gazdasági és kulturális arányszámok is meg fognak feleim a kerületek számának. Egyes törvényhatóságokban azért is helyesnek mutatkozik, hogy kisebb kerületeket tartsunk fenn Erdélyben, mert egyes kerületeknek szigetenként lakó magyarsága vagy magyarul érző hazafias németsége csak akkor tud érvényesülni, ha kisebb kerületeket tartunk fenn ; igy a brassói Csángó-sziget önálló képviselethez jut és igy fog érvényesülni a beszterczei magyar érzelmű németség is. T. ház ! Most át fogok térni arra, hogy a városi és vármegyei kerületek között milyen az arány. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a törvényhatósági joggal felruházott városi kerületek statisztikáját nézzük, azt fogjuk látni, hogy ezen kerületek száma 44-ről 66-ra emelkedik. Ha a rendezett tanácsú városokat is tekintetbe veszszük, azt fogjuk találni, hogy idáig 85 kerület volt, amelyet városi kerületnek nevezhetünk, a javaslat alapján pedig kilátás van 105 városi kerületre. Ez az emelkedés első pillanatra talán csekély, de nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg nagyon sok városinak nevezett kerület van, amely nemcsak közigazgatási szervezete, hanem gazdasági, kulturális fejlettsége és lakosságának foglalkozása szempontjából sem tekinthető városinak, és nagyon sok városi kerület van, amely egyenesen törpekerületnek számit; ha tehát ezeket megszüntetjük, ezáltal a városi lakosság terhére nem követünk el sérelmet. Egyetlen számot mondok csak : 14 városinak nevezett kerület van, amelyben a választók száma az 1000-en alul marad. A városi kerületek-