Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
510. országos ülés 1914 február íl-én, kedden. 115 amikor demokratikus alapra helyezte a törvényhozást, hogy a kerületek között bizonyos arányosságot hozzon létre. Tette ezt akképen, hogy a kerületeket három részre osztotta ; egy harmadrészt elosztott a terület szerint, a második harmadrészt a lakosság száma szerint, a harmadik harmadrészt pedig az egyes departementokban fizetett egyenes állami adók arányában. Azóta azonban Francziaországban is elejtették ezt az alapot ; ugy ott, mint általában a külföldi törvényhozásokban mindenütt a nyers lakosságszám alapján vannak a kerületek az ország egyes vidékei között szétosztva, majdnem mindenütt a nyers lakosságszám szerint törekednek a kerületeket egyenlővé tenni. Ez következik a demokratikus elvekből. (Zaj és derültség balfelől.) Mert hiszen ha a demokratikus elv azt mondja, hogy a honpolgárok állami jogok szerint teljesen egyformák, akkor világos, hogy ha egy területen X számú lakost találunk, ennek az X számú lakosnak kell, hogy ugyanannyi joga legyen, mint azon a másik területen annak a szintén X számú lakosnak. Ezek a demokratikus elvek, az egyes honpolgárok tökéletes egyenlősége mindenesetre tiszteletreméltóak, mindenesetre megtámadhatatlanok azon a téren, ahol az állami gondoskodásról van szó, amikor arról beszélünk, hogy az állam a maga egyes honpolgárainak érdekeit képviselje és azokat szolgálja. De akkor, mikor az állami élet ható erőit szervezzük, talán még sem szabad ezt az elvi egyenlőséget alapul venni. Akkor azt kell keresnünk: hol vannak azok az erők, hol állanak rendelkezésünkre azok a ható tényezők, amelyeket az ország érdekében mentül hasznosabban tudunk értékesíteni, mentül tökéletesebben tudunk szervezni ? Akkor pedig azt hiszem, visszatérhetek arra, amit az előbb voltam bátor mondani; (Zaj balfelől.) akkor nem szabad mathematikai egyenlőségből kiindulnunk, akkor azt kell keresnünk, hogy a kerületek egymással súlyra, az ország érdekében tőlük várható hasznos működésre nézve legyenek egyenlők. (Helyeslés jobbfelől.) A javaslat is bizonyos számításokból indul ki. Nem tisztára a nyers lakosság számára alapított számításból : tekintetbe veszi egyrészt a lakosság számát, másrészt a kulturális nívót. . . (Zaj és felkiáltások balfelől: Az oláhok !) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván előadó :... leszámolva vele, hogy egyes törvényhatóságokban mennyi az irnivasni tudók száma, harmadsorban tekintetbe veszi . . . (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Kún Béla (közbeszól). Elnök (csenget) : Kérem Kun Béla képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Rakovszky Iván előadó : ... az egyes törvényhatóságokban fizetett egyenes egyéni állami adókat és végül számol a leendő választók számával is. E négy alapon kiszámítja azt az átlagot, amelynek egy-egy kerületre jutnia kell és minden egyes törvényhatóságra nézve négy számot állit fel. Egyet, hogy hány kerület jutna az illető törvényhatóságra a lakosság száma alapján ; a másodikat, hogy hány jutna az irni és olvasni tudók száma alapján ; a harmadikat, az egyenes egyéni állami adók alapján és a negyedikat a leendő választók száma alapján. Ezen négy, igy nyert számnak az átlaga lenne azután a kerületeknek az a száma, melyet a javaslat az illető törvényhatóságokra nézve indítványoz. (Helyeslés jobbfelöl.) Csakhogy, t. ház, ez a matematikai eredmény sem alkalmas arra, hogy ahhoz egész mereven ragaszkodjunk. És ez a javaslat nem is ragaszkodik ahhoz egész merevséggel és elsősorban is tekintetbe veszi a szerzett jogokat, mint ahogy az egész javaslat átfogókig, mint második, talán mint főalapelvet tekintetbe veszi azt, hogy az egyes törvényhatóságok a múltban mily politikai jogokat gyakoroltak és a múltban hány kerületet bírtak. Es t. képviselőház, nem is indokolatlan, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogyha a javaslat ezt a történelmi multat tekintetbe veszi. Mert ugyebár, az a körülmény, hogy az ország bizonyos területe már hosszabb idő óta bizonyos mértékben gyakorolja a politikai jogokat, arra enged következtetést, hogy ez a terület ugyanazon mértékben érett meg politikailag, mert hiszen a politikai jogok gyakorlata mindig bizonyos fokig a politikának iskolája is. Másrészt, ha egy terület, egy-egy környék hosszabb idő óta egy közös politikai egységet képezett, ez a politikai múlt ott a politikai kérdéseknek, az ország jövendőjének megítélése tekintetében is egy egységes felfogást fejlesztett ki és ez az egységes politikai felfogás, az én igénytelen nézetem szerint, olyan a nemzet javára felhasználható erő, amelyet elhanyagolni nem szabad. (Helyeslés jobbfelől.) És ha az uj kerületek, erre a történelmi múltra tekintettel, olyformán vannak megállapítva, hogy, ahol csak lehet, minden egyes kerület magja egy régibb választókerület, akkor, hogy ugy mondjam, az ott kifejlődött egységes politikai felfogás, mint a nemzet érdekében felhasználható erő, éreztetni fogja a maga hatását a parlamenti életben is. (Helyeslés jobbfelől.) De nemcsak a történelmi múlttal törődik a javaslat, hanem tekintetbe veszi a jövendőt is. Mert azok a számok, ametyek rendelkezésünkre állanak, állandóan változván és fluktuálván, — ott, ahol a statisztikai adatok következtetést engednek arra, hogy a jövendőben mily változások fognak az egyes törvényhatóságok területén előállani : ezekkel a bekövetkezhető változásokkal a javaslat szintén mindenütt számol. (Helyeslés jobbfelől.) A javaslatnak, t. ház, egy fontos elvi intézkedése az, hogy nem osztja be a kerületeket részletesen, nem állapitja meg az egész országon végig, hogy egyes községek mely kerületekhez csatoitatnak, hanem csupán a törvényhatóságok között osztja el a kerületeket. (Helyeslés a jobb15*
