Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-509

106 509. országos ülés 19lí február ll-én, szerdán. és szives hozzájárulás végett átküldetik a főrendiházhoz. T. ház ! Ezzel napirendünk tárgyalását befejeztük. Mielőtt a bejelentett interpelláozió meghallgatására térne át a t. ház, leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom, a t. háznak, hogy a legközelebbi ülést kedden, folyó hó 17-én délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzzük ki az országgyűlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló törvényjavaslatot. Méltóztatik ezen javaslatomhoz hozzájárulni % (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatképen mondom ki. Következik Scítovszky Béla képviselő ur interpelláoziója. Scitovszky Béla: T. képviselőház ! 1913. évi október hó 25-én Kostyál Miklós igen t. képviselőtársam volt az első, ki a margitszigeti játékbank körül felmerült legkülönbözőbb híreszteléseket napirend előtti felszólalásában a ház szine elé hozta. Az igen t. ministerelnök ur mindjárt az első alkalommal volt szives ennek az ügynek összes előzményeit a legaprólékosabb részletekig a t. ház előtt feltárni (Helyeslés.) és felhozni azokat az indokokat, amelyek a kormányt a margitszigeti játékbank engedélye kiadásának megtagadásában vezették. A t. ministerelnök urnak ezen felvilágositásait a közvélemény nagy megnyugvással fogadta. A magam részéről befejezettnek tekintettem volna ezt az ügyet, hogyha ezzel az ügygyei kapcsolatban a napisajtó más vonatkozású, mindinkább ujabb és ujabb híreket nem hozott volna forgalomba. (Igaz ! Ugy van !) Ezek a hírek voltak azok, melyek ezt az ügyet állandóan napirenden tartották és bizonyos tekintetben érdeklődést keltettek a nagyközönségben is. Ennek a körülménynek kell tulaj donitanom azt is, hogy az ellenzéknek egynéhány képviselője ezt az ügyet magában a házban is áüandóan felszínen igyekezett tartani felszólalásaival (Igaz ! ügy van 1) és különös súlyt helyezett nem annyira az ügynek tárgyi, mint inkább személyi vonatkozásaira, (Elénk felkiáltások : Igaz 1 Ugy van !) nem kímélve meg annak során a legsúlyosabb gyanúsításoktól sem a nemzeti munkapárti képviselőket. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék nekem megengedni, hogy az ügynek ezt az oldalát csak a legszűkebb határok közé szorítva érintsem. Nem kívánok azzal bővebben foglalkozni, ezt kizárólag jóizlésem tiltja. (Élénk helyeslés.) Bizonyos nyugvópontra juttatta ezt az egész ügyet a mélyen tisztelt ministerelnök urnak folyó évi január hó 22-én Szmrecsányi György képviselő ur felszólalására tett azon kijelentése, hogy a Forgalmi Bank részvénytársaság elnökétől kapott egy bizonyos feljegyzést, amelynek alapján a vizsgálatot elrendelte és készségét jelentette ki az iránt, hogy a vizsgálat befejezésével a nyilvánosságot annak eredményéről tájékoztatni fogja. A legutóbbi napokban a sajtó orgánumai közölték ! azt a hirt, hogy ez a vizsgálat lefolytattatott és befejeztetett, így tehát szükségesnek tartom, hogy végre-valahára ennek az ügynek személyi vonatkozásai is (Ugy van ! Ugy van !) a vizsgálat által kiderített való tényállás alapján a nyilvánosság elé hozassanak. (Helyeslés.) Epén azért indíttatva érzem magamat és kötelességemnek tartom, hogy a ministerelnök úrhoz a következő interpelláczíót intézzem : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Interpelláczió a magyar királyi ministerelnök úrhoz. Való-e, hogy a ministerelnök ur által a margitszigeti játékbank ügyében elrendelt vizsgálat befejeztetett ? Ha igen, hajlandó-e a ministerelnök ur annak eredményéről a házat tájékoztatni ?« (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) T. barátom interpellácziójában két kérdést intéz hozzám. Az elsőre válaszom az, hogy a vizsgálat igenis befejeztetett ; a másodikra válaszom, hogy hajlandó vagyok ezen vizsgálat eredményéről a házat azonnal tájékoztatni. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Mint méltóztatnak emlékezni és amint t. barátom is felemiitette, gróf Hardegg János, a Forgalmi Részvénytársaság elnöke, bizonyos adatokat juttatott birtokomba és hozzá intézett kérésemre hajlandónak nyilatkozott az ezenkívül netalán szükségesnek mutatkozó összes felvilágosítások megadására. Ennek alapján felkértem t. barátomat, Vadász Lipót államtitkár urat ezen vizsgálat keresztülvitelére, aki ezen feladatának megfelelt és eljárása eredményeként az illetőknek nyilatkozatait, valamint a társulat könyveiből kiirt számadatokról készített kimutatásokat bocsátott rendelkezésemre, amelyekalapján csakugyan be is lehetett fejezni a vizsgálatot, mert ezekből a tényállás, az összes érdekelt köröknek egybehangzó kijelentéseiből, minden kételyt kizárólag megállapittatott. Az összes érdekelt tényezők alatt — bocsánatot kérek, ezt még a teljesség kedvéért megjegyzem — csak azokat értem, akikre vonatkozólag bármi tekintetben feljogosítottnak vagy hivatottnak éreztem magamat a vizsgálatot kiterjesztem, mert, amint méltóztatnak majd látni, itt fordulnak elő olyan összegek és olyan nevek is, akikre nézve egyáltalában nem éreztem magamat hivatva és jogosítva az ügyet további vizsgálat tárgyává tenni. Ha méltóztatnak visszaemlékezni a lapokban és másutt előfordult nyilatkozatokra, rendesen egy 775.000 koronás összeg szerepelt, mint főöszszege azoknak a fizetéseknek, amelyeket különböző közbenjárásokért vagy kijárásokért a Forgalmi Részvénytársaság fizetett. Én majd beszédem fonalán mindjárt rá fogok térni arra, hogy ez a 775.000 koronás összeg minő tényezőkből alakult. A kép teljessége végett azonban meg kell jegyeznem, hogy honoráriumok, tiszteletdijak, jutalékok, pTo-