Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

492. országos ülés 1914 január l3-án, kedden. m lenné tegye az ilyen szerkesztőségi kirucczanásókat, a lapnak komikussá tételét, a lap anyagi erejének ilymódon való elfecsérlését, lehetetlenné tegye főképen azt, hogy a bíróság abban az esetben, ha a szerkesztő a helyreigazító közleménynek nem adott helyet, annyiszor, ahányszor akarja és annyi újságban, ahányban akarja, a kiadó terhére leközöltethesse a helyreigazítást. Ezzel t. i. akármelyik biró tönkretehet egy lapot, mert kiválogathatja a legdrágább hirdetési dijakat szedő s a legnagyobb publiczitással rendelkező lapot, ezzel adathatja le a helyreigazítást annyiszor, ahányszor akarja és prezentálhat a kiadónak olyan számlákat, amilyeneket talán az anyagi ereje sem bír el. Megteheti a kiadóval egy rosszhiszemű szerkesztő is, akit a kiadó elbocsát, hogy provokál néhány ilyen helyreigazítást, amelyet le nem ad, aminek következménye az lesz, hogy a bíróság meg fogja állapítani a kártéritést, meg fogja állapítani, hogy a helyreigazító közleményt mely idegen lapokban kell pénzért közölni, szóval a szerkesztő is tönkretehet egy lapot. A helyreigazító közlemények terjedelmére nézve be kell venni ebbe a javaslatba, hogy ha a helyreigazítás terjedelme meghaladja a támadó közlemény kétszeresét, akkor a rendes hirdetési dijakat kell fizetni. A javaslat büntető rendelkezései valóban drákóiak, itt-ott valósággal megrémitők. Én ennek ellenére nem tudok ez ellen erős szavakat használni és ha a javaslatban kellőképen volna jjreczizirozva, hogy a biróság milyen esetekben, milyen körülmények között szabhatja ki ezeket a drákói büntetéseket, nem is tudnék a javaslat illető szakaszai ellen szót emelni, mert az a véleményem, hogy aki vétkezett, az bűnhődjék és pedig olyan erősen, amilyen erősek voltak a bűncselekmény következményei. A sajtó bűncselekményeinek következményei kétségkívül igen erősek szoktak lenni, egész osztályokat érintenek, nagy károkat tudnak okozni. Ennek megfelelően nem törődném azzal, ha a büntetések drákói szigoruságuak lennének is. Ellenben ami ellen tiltakoznom kell, az az, hogy a büntetések itt ugy vannak megszabva, hogy pártoskodással, részrehajlással alkalmazhatók, illetve hagyhatók el valakinek a kedvéért. Miután a kihágások terminológiája nagyon tág, a büntetések csak arra jók, hogy az a hatóság, amely a sajtót üldözni akarja, ezen drákói büntetések igénybevételével azt üldözhesse. Mert, ha csak a bíróságnak volna módjában gyakorolni ilyen büntetéseket és strikte meg volna határozva minden feltétel, mely büntetést von maga után és ez nem szolgálná azt a tendencziát, hogy minél általánosabb legyen és igy legyen mód arra, hogy igazságtalanul is büntethesse a sajtó orgánumait az, aki akarja, — én ezeket a szigorú büntetéseket sem tartanám tulszigorunak; azonban ugy, ahogy itt vannak alkalmazva és azon előKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxi, KÖTET. feltételek után, amelyek itt fel vannak állítva, nem láthatok bennük semmi egyebet, mint a boszuállás eszközeit, mint az üldözés kodifikálását, mint azokat a hurkokat, vermeket és aknákat, melyek segítségével a sajtót megfojtani, elsülyeszteni, anyagilag tönkretenni és börtönbe juttatni lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Joggal mondta Polónyi Géza, hogy tulajdonképpen ez a javaslat a sajtó számára büntető kaszárnya, aláaknázott terület, amelyen elsülyedés, tönkremenés, veszedelem nélkül a jövőben a sajtó egyáltalában nem járhat. Mert ezt az intencziót szolgálják, mert a bosszú eszközei ezek a szigorú büntetések, nem tudom azokat helyeselni és elfogadni. T. ház ! Fejtegetéseim végére értem (Halljuk ! Halljuk!) és azt hiszem, nem terjeszkedtem tul azon a határon, melyet beszédein számára a bevezetésben megszabtam. Azt akartam kimutatni, hogy tökéletes és teljes az ellentét az indokolás szelleme és a jDaragrafusok tartalma között; azt akartam igazolni, hogy semmit sem váltott be a minister ur abból, amit a sajtó és a közönség számára igért; azt akartam beigazolni, hogy a sajtószabadságot nem védi meg intézményesen, mert elfelejtette a sajtónak azon jogait intézményesen biztosítani, melyek a szabad terjesztésre, a kolportázsra vonatkoznak, melyek a sajtószabadságot biztosítják, amelyek nélkül a gondolat hiába szabad, mert a sajt ószabadságáról még sem lehet beszélni. Igyekeztem bebizonyítani, hogy nem felelt meg azon Ígéretének sem, hogy könnyebbé teszi a sajtó felelősségét ; igyekeztem bebizonyítani, hogy a kártérítéssel, a kauczióval, a különféle büntetések statuálásával állandó Damokles-kardot tart a feje felett, hogy lehessen megfélemlíteni a kiadót, lehessen terrorizálni a sajtó szellemi munkásait és lehessen kivételes bánásmódban részesíteni az egyik lapot a másikkal szemben, lehessen módot szerezni és adni a kormánynak és mindenkinek, ki a kormány szolgálatában áll arra, hogy a sajtót a maga érdekeinek a szolgálatába kényszerítse, vagy megölje. Véleményem és hitem szerint ezt a czélt szolgálja a sajtójavaslat és igen jól szolgálja, amint jól szolgálja a választói törvény azt a czélt, amelyet a t. túloldal el akart vele érni, amint nagyon jól szolgálja ugyanezt a czélt a választások büntetőjogi védelméről szóló törvény, amint a közigazgatás államosítása, ha be fog következni, szolgálni fogja mindazt, amit a kormány és a többség elérni óhajt. A t. ministerelnök ur, aki magát fanatikusnak hirdeti, azt mondja, hogy ő többféle dolognak fanatikusa : fanatikusa a közéleti tisztaságnak, fanatikusa a hazafiságnak, a felelősségnek és én nem vagyok képes felsorolni ezt a sok mindenféle részletre oszló összfanatikusságot. Ellenben tudom, 12