Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

72 í92. országos ülés 191k január 13-án, kedden. nyeinek és követelményeinek megfelelhessen, (Igaz! Ugy van I bálfelöl.) akár tekintjük a sajtó valódi visszaélései hatályos meggátlásának czélzatát, akár tekintjük a sajtószabadság biztosításának czélzatát ugy, hogy tulajdonképen annak sem volna czélja, mert tehetnők azt akkor, ha czélja volna, hogy ez a javaslat utasíttassák átdolgozás végett az igazságügyi bizottsághoz, mert teljesen lehetetlen, hogy ez a javaslat kijavítható legyen, s azért nincs más mód. mint ezt a javaslatot a maga egészéhen visszadobni és azután uj, a modern sajtójog igényeinek teljesen megfelelő javaslattal cserélni fel. (Helyeslés a bál- és a szélsöbáldalon.) amit azonban, sajnos, ettől a kormánytól hiába remélünk és várunk, mert nem várhatjuk. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! Ilyen javaslathoz vezet az a hevenyészett, a pillanatnyi, való vagy vélt sérelem okából s az ezáltal felidézett bosszúvágyból és a sajtó elleni pártelfogultságból kiinduló javaslat, amely még a képviselőházban való előterjesztése előtt a szakszerű kritika lehetősége elől is elvonatott (Igás:! Ugy van! balfelöl.) minden eddigi helyes szokástól eltérőleg. Hiszen eddig az volt a szokás, hogy az ilyen nagyfontosságú, nagyjelentőségű javaslat, mielőtt az végleg megszerkesztetett a törvényhozás elé való terjesztés czéljából, a szaktestületek és szakemberek véleményének retortáján ment keresztül, ezek a vélemények figyelembevétettek s akkor azután az a javaslat a képviselőházban is természetesen egészen más fogadtatásra talált, mint a jelen javaslat. (Igás! Ugy van.' a baloldalon.) Arról nem is akarok beszélni, hogy a javaslat mennyire nem sürgős, hanem csak a kormány szempontjából sürgős azon tendencziáknál fogva, amelyek benne lappanganak s amelyeket beszédem folyamán felderítettem. De ha igazán a szakszerűség vezette volna a kormányt, akkor nem zárkózott volna el ennek a javaslatnak a szaktestületek és szakemberek elé terjesztése elől, mielőtt azt a képviselőházban benyújtotta. Mert itt, mondhatom, ugy áll a dolog, mint ahogy a fösvényekről szokták mondani, hogy a fösvény kétszer költ. Ha a kormány előbb a tudományos és szakkritikának lehetőségét megad ]a, annak eredményeit felhasználja és ahhoz képest idomítja, javaslatát, megkímélte volna azt az időt, amely szükséges erre a szakkritikára, itt a képviselőház tárgyalásainál, mert hiszen meglehetnek győződve — azt hiszem, annak elég bizonyságát adtuk, — hogyha ez a javaslat jó, megfelelő volna, eszünk ágában sem lett volna azzal ilyen behatóan, ilyen bőven foglalkozni. És meglehet, hogy a t. túloldal szempontjából ez időpazarlásnak mutatkozik, pedig amint meggyőződhettek a fejtegetéseink alkalmából, amikor kimutattuk azokat az ellentmondásokat, amelyek a javaslatnak indokolása és tételes rendelkezései között vannak, amikor kimutattuk azokat a veszélyes tendencziákat, amelyeket tartalmaz, épen nem az időt pazaroltuk vele, hanem közszükségletet elégítettünk ki és hazánk iránti és a szabadság ügye iránti kötelességünket teljesítettük. (Igás! Ugy van! a bál- és a szélsöbáloldalon.) S ha még időpazarlásnak tekintik is ezt a t. túloldalról, ugy ennek az időpazarlásnak sem mi vagyunk az okai, hanem oka az ilyen hevenyészett hebehurgya javaslat meg azok, akik azt ilyen alakban és ily tartalommal terjesztették elő. (Ugy van! balfelöl). Hanem hát, t. képviselőház, mindjárt megmondom azt is, miért kellett e javaslatot ily sürgősen, elvonva azt a szakkörök kritikája alól, beterjeszteni. (Hálljiűc! Halljuk! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Azért vonták el a szakkörök kritikája alól és azért terjesztették be így, mert ha előbb keresztül megy a szakkörök kritikáján, nem képzelek magamnak oly bátor kormányt, amelynek elég merészsége lett volna azt ily alakban beterjeszteni, ezzel a tartalommal terjeszteni elő, erre a merényletre a sajtószabadság ellen csak ugy merhettek vállalkozni, hogy előbb a szakkörök véleményét nem hallgatták meg. Ez az igazi ok. Most áttérek, t. ház, beszédem vége felé járván, (Halljuk/ Halljuk! a bal- és a szélsöbáloldalon.) arra, hogy levonjam eddigi fejtegetésemből a javaslat tendencziáját, mi az igazi tendencziája a javaslatnak, mi az igazi czélja? (Halljuk ! Halljuk ! a. bál- és a szélsöbáloldalon.) Nem a sajtó szabad mozoghatóságának, a sajtószabadságnak intézményes biztosítása, de nem is a sajtó minden valódi visszaélésének hatályos megtorlása; intézményes, hatályos védekezés ezekkel szemben és szigorú, gyors megtorlással azok lehető megakadályozása . . . (Balogh Jenő igazságügyminister távozik a teremből. Mozgás a bal- és a szélsöbáloldalon.) > Posgay Miklós: Szökik, mert ráolvassák az igazságot! Bródy Ernő: Hol a minister? Hol van? (Felkiáltások a jobboldalon: Van minister. De sok bajuk van!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bródy Ernő: Az egyetemi kollégáját meghallgathatná. (Felkiáltások a jobboldalon : Eleget hallgatta!) Vázsonyi Vilmos: A déli imádságát mondja! Posgay Miklós: A lelkiismeretét megy megvizsgálni ! Elmulasztotta tegnap, tehát ma végzi. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Sághy Gyula: Az igazi tendencziája és czélzata e javaslatnak tisztán ós egyesegyedül a sajtónak a kormány szolgálatába való beerőszakolása. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) belekényszeritése, bilincsekbe verése és pedig azért és azzal a további czélzattal. hogy lehetetlenné váljék a közügyek vezetésének minden hatályos és erélyes ellenőrzése, hogy a kormányzati visszaéléseknek minden leleplezése, az azokat takaró fátyol minden fellebbentése, a