Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
b92. országos ülés l\)lh január 13-án, kedden. 67 megvalósítani. Az is érdekes, hogy összekapcsolták, együtt tárgyalták az ifjúság nevelésére vonatkozó' intézmények kérdését a sajtószabadság kérdésével. Ugyanis II. Lipót alatt a karok és rendek gyűlése az 1790/91-iki országgyűlés XV. ezikkelyeként a következő határozatot hozta (olvassa) : »De educatione juventutis. Cum sarus reipublicae ah educatione juventutis plurium dependeat, hinc annuente Sua inajestate regia, status et ordines decreverunt, ut deputatio regnicolaris, systema generalium principiorum nationalis educationis et libertatis preli elaboratura, ac tandem opus tale comitiis regni, post revisionem et approbationem in leges regni referendum praesentatura, salvis juribus regiis denominetur«. Magyarul (olvassa): »Az ifjúság neveléséről. Mivelhogy a köztársadalom jóléte főképen az ifjúság nevelésétől függ, azért ő királyi Felsége jóváhagyásával határozták a Karok és Rendek, hogy a nemzeti nevelés és a sajtószabadság általános elvei rendszerének kidolgozására, a királyi jogok sérelme nélkül, országos bizottság neveztessék ki, mely azután munkálatát átvizsgálás és helybenhagyás után az ország törvényei közé iktatása végett bemutatandja«. Áttérek már most a helyreigazitási jog kérdésére. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Itt sem fogok mélyebb részletekbe bocsátkozni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) mert czélom nem az, hogy minden apró kis intézkedésre kitérjek, hanem az, hogy kidomborítsam azt az általános jellemvonását ennek a javaslatnak, amely azt igazán ijesztővé teszi, (Ugy van! balfelöl.) amely minden szabadságszerető embert úgyszólván megdermeszt. A helyreigazitási kötelezettség nagyon helyes és kívánatos intézmény, mi is óhajtjuk, hogy az megvalősittassék, azonban itt is meg kell a kellő mértéket tartanunk, a szükségen túl nem szabad menni, mert mihelyt túlmegy, már a sajtószabadság csorbítását idézheti elő az a magában véve elvileg helyes intézkedés. (Ugy van! a baloldalon.) Megengedem, hogy egészben véve a helyreigazitási jognak az a szabályozása, szemben a törvényjavaslat egyéb intézkedéseivel, talán a sajtószabadság szempontjából még aránylag alárendeltebb jelentőségű, bár szintén elég fontos a sajtó szabad mozoghatása tekintetében is, mert az ugyan igazán szükséges, hogy közérdekből különösen az egyéni becsületnek és a családi élet szentségének megóvása szempontjából megfelelő helyreigazitási jog biztosittassék. De ebben sem szabad az okvetlenül szükséges mértéket túllépni. És itten épen az a nagy hiánya van ennek a javaslatnak, hogy annak fogalmazása olyan impreczizitással van keresztülvive, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) amely egy helyes, jó kodifikacziónális műnél majdnem megbotránkoztatónak mondható. Itt van mindjárt az a kifejezés, hogy: »hatóság«. Az a »hatóság« annyira tág kifejezés, hogy szinte mindent bele lehet magyarázni, ami valamelyes intézkedési joggal bír. Ez az egyik, Tessék preczizirozni, hogy milyen hatóság élhet a helyreigazitási joggal. Azután a hatóságnak sem szabad nagyobb jogot biztosítani, mint az egyes egyénnek és nem szabad messzebb menni a helyreigazitási jog megadásában, mint csak annyira, hogy a valótlanság helyreigazítására köteleztessék a sajtó. (Helyeslés a baloldalon.) Mert abba a furcsa kifejezésbe, amely értelmetlen is, mert nem lehet megmagyarázni, hogy mit akar tulajdonképen, ha csak nem azt, hogy itt is az önkénynek a legtágabb tér nyittassák (Ugy van! bal felől) és talán azért is lett olyan homályosan szövegezve, amely azt mondja, hogy »egyenesen vagy burkoltan megtámadott^, — mondom — ebbe a kifejezésbe — és itt már nem is a valótlanságról van többé szó — ha akarják, szintén mindent bele lehet illeszteni, ugy, hogy egy lapot ugy el lehet árasztani helyreigazító közleményekkel, hogy tulajdonképen alig lesz tér más közleményre. Ez is homlokegyenest ellenkezik a sajtószabadság követelményével. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Huszár Károly (sárvári): Szünetet kérünk! Elnök: A szónok kérhet szünetet. Méltóztatik „szünetet kérni? (Igen! balról.) Ot perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. A szó Sághy Gyula képviselő urat illeti. Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Beszédem megszakadt fonalát követve, most áttérek a sajtószabadság szempontjából a helyreigazitási jognál még sokkal fontosabb azon intézkedésekre, melyek az időszaki hírlapok bejelentésére kötelezik az alapitókat. Itt bejelentés a czim, habár mindjárt meg fogjuk látni, hogy itt is épen az ellenkező történik a valóságban, mint ami a czim. Az van mondva, hogy tartozik a törvényhatóság első tisztviselőjénél bejelenteni az időszaki lap alapítási szándékát, és hogy ő erre tizenöt nap alatt tartozik nyilatkozni, hogy vagy tudomásul veszi, vagy nem veszi tudomásul. Ha tizenöt nap alatt nem nyilatkozik, ez a tudomásul vétellel egyenlő. Ha pedig megtagadta a tudomásul vételt, akkor lehet felebbezni a belügyministerhez. A belügyminister azonban már nincs határidőhöz kötve, hogy mennyi idő alatt tartozik intézkedni, tehát tisztán egyéni önkényétől és tetszésétől függ, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mennyi idő alatt fog intézkedni. Hetekig, hónapokig, ha tetszik évekig elhúzhatja egy időszaki lap alapítását. A belügyminister intézkedése ellen van ugyan panasznak helye a közigazgatási bírósághoz, de ez itt teljesen illuzóriussá tetetik ép azáltal, hogy a belügyminister nincs határidőhöz kötve. Köszönöm szépen ezt a panaszjogot, ha például választási időszakra akarok lapot ala9*
