Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
60 W2 országos ülés Í9U zet józan ösztönének fölébredését saját létérdekeinek megvédelmezéBére. (Elénk helyeslés balfelől.) Hiába hivatkozik a t. igazságügyminister ur azokra a panaszokra, amelyek a sajtó terén felhangzottak. A t.igazságügyminister urnak nincs is módja a társadalom különböző rétegeivel siirü érintkezésben lenni és minden oldalról őszinte véleményeket hallani, — talán kevésbbé, mint lehetne normális viszonyok között. Informácziói tehát legalább is egyoldalúak. Aki meg van elégedve, az nem panaszkodik; aki pedig panaszkodik és folyton rendszabályokat sürget, annak nem mondom, hogy mindig, de nagyon sokszoT vaj van a fején, aki a sajtószabadság napfényétől fél és fél a leleplezésektől. (Élénk helyeslés balfelől.) Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy nem vagyok ujoncz a sajtószabadság védelmében. Küzdöttem érette, mint a magyar független biróságnak tagja, a 48-iki törvény alapján állva, amelynek legfőbb elve a sajtószabadság. Közel két lustrumon keresztül voltam a kir. Curián a sajtóügyek kizárólagos előadója és volt alkalmam kitapasztalni, és részben vissza is utasítani azokat a támadásokat, amelyeket a sajtó ellenségei a sajtó érdekében folytatott küzdelem daczára intéztek az egész vonalon, a sajtószabadság ellen. De állithatom, hogy mindaz az álláspont, amelyet akkor sikerült megvédem, ma fel van adva ebben a javaslatban és mind le van rombolva/Zgrösz/ ügy van! abaloldalon. )Sőttág kaputnyit minden sajtóellenes törekvésnek, amely eddigelé a törvény és a judicatura védbástyáin megtört. Szabad legyen a dolgot egy-két példával illusztrálnom. (Halljuk! Halljuk!) A szerkesztőről volt szó. Megidézték, ő bejelentette a szerzőt, a szerző beismerte a cikk Írását, perbe is fogatott, de mielőtt elitélhető lett volna, meghalt. A sajtóellenes áramlat itt mindenáron bűnbakot keresett. Perbefogták tehát a szerkesztőt, mert a törvény azt mondja, hogy a szerkesztő felelős abban az esstben, ha a szerzőt nem lehetne felelősségre vonni. Ridegen akarták alkalmazni a törvénynek ezen szavait a maga jogásztalanságában és embertelenségében. Az elsőbiróság ebben az irányban is határozott, a Curia azonban e határozatot megsemmisítette és megszüntette az eljárást azzal az indokolással, hogy a szerkesztő minden tekintetben megfelelt törvényszabta kötelességének akkor, amikor a mondott dolgokat megtette s mivel a szeTző meghalt, többé elj senki ellen nem indítható. Ilyenformán intézkedett — amint ő exczellencziája igen jól fogja tudni — a belga judicatura is és ilyenformán intézkedik a német birodalmi sajtótörvény is expressis verbis ezekben az esetekben. És mégis mit látunk e javaslatban ? Látjuk azt, hogy visszatér a 48-i törvény rideg szavaira, eltörli a judicatura szellemét és hasonló esetben még a kiadót is felelőssé teszi. (Ugy van! a baloldalon.) Igaz, arra hivatkozik, hogy ez a 48-i törvén yen alapszik, de majd a részletes tárgyalásnál lesz talán módunk rámutatni, hogy ez csak félreértése annak. Egy másik példa a terjes tés kérdését érinti. január 13-án, kedden. Ez persze mindig vörös posztója volt a sajtó ellenségeinek. Hiszen ha a terjesztővel el lehet bánni, akkor elbántunk az egész sajtóval; ha nem lehet terjeszteni, akkor nyomhatnak, amit akarnak, annak nincs hatása. A 48-i sajtótörvény csak egyetlenegy esetben bünteti a terjesztőt, tudniillik ha olyant terjesztett, amit az esküdtbíróság már előbb elitélt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De hát jaersze esküdtbirósági ítéletet kieszközölni : az legalább is körülményes dolog (Félkiáltások a baloldalon : Koczkázatos !) és koczkázatos. Talán nem sikerül. (Felkiáltások a baloldalon: Ez az !) Ennek következtében megkísérelték, hogy a közönséges terjesztőt fogták perbe izgatás miatt a rendes törvényszék előtt s ezt azzal indokolták, hogy az esküdtbíróság csak a sajtótörvény és a fokozatos felelősségi rendszer körébe tartozó egyénekre bir hatáskörrel. Az azon kívüliek ellenben a bűntetőtörvény és az eljárás általános szabályai szerint a rendes törvényszék elé tartoznak. A kir. Curia ebben az esetben is a törvény alapjára helyezkedett és megsemmisítette az eljárást abból az indokból, mert azok a kívülállók, akik az 1848-iki sajtótörvény felelősségi rendszerébe be nem illenek, egyáltalában nem büntethetők. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És mit látunk? Arról, hogy az izgatásnak legfontosabb esetei ne kerüljenek az esküdtszék elé, már egy korábbi törvény intézkedik, (Ugy van ! balfelől.) a terjesztést pedig ez a törvényjavaslat rendszabályozza meg olyan lehetetlen intézkedéssekkel, (Ugy van ! balfelöl.) amelyek igazán nemcsak önmaguknak mondanak ellent, hanem a legnagyobb mértékben megakadályozzák, sőt lehetetlenné is teszik a szabad gondolatterjesztést. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között valóban iróniaszámba megy, mikor a sajtójavaslat 1. §-a a sajtószabadságra hivatkozik, mint a legfőbb elvére. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a sajtószabadság, ez az elv magában a javaslatban egy nagyon szép elméletet jelent csupán, mert a javaslat gyakorlati intézkedései egytől-egyig arra czéloznak, hogy a sajtótermék keletkezése és terjesztése lehetőleg megakadályoztassák. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A sajtótermék terjesztésénél az engedélyezési rendszer, az időszaki lapokra vonatkozólag a kauczió kérdése, a büntetőjogi felelősség rendszerének nagyfokú kiterjesztése, a kártérítés körének széleskörű megállapítása és a külön sajtódeliktumok számának szaporítása mind arra czéloznak, hogy a gondolatnak közlése egyike legyen a legkoczkázatosabb vállalkozásoknak. (Ugy van ! a baloldalon.) Arra vezetnek, hogy minél kevesebb sajtótermék láthasson napvilágot; és hogy azokban is a gondolat minél tompitottabb alakban jelentkezzék és hogy minél hosszabb és minél nehézkesebb legyen az az ut, amelyet a sajtóterméknek a szerzőtől egész az olvasóig meg kell tennie. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
